3. Fejezet - A találkozás

Meghoztam a 3. Fejezetet. Ez most kicsit hosszabb lett, remélem tetszik. Szivesen fogadom a komikat, ha nem tetszik azt is leírhatod (legalább tanulok belőle). Komizni és feliratkozni is ér!!
Jó olvasást!! xx.

Még öt perc sem telt el, de már kopogtak is. Nagyon izgultam, most végre találkozni fogok vele. Próbáltam lehiggadni, de a mosolyomat már egy ideje nem lehet levakarni az arcomról. Elindultam, hogy kinyissam az ajtót. Mielőtt odaértem Kate-re néztem, de ő csak rosszallóan rázta a fejét. Úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Egy laza mozdulattal kinyitottam az ajtót. Egy eszméletlenül helyes sráccal találtam szembe magam, aki elég rendesen végignézett rajtam. Talán azért mert pizsiben vagyok, ami nálam egy pántos trikó és egy rövidnaci, szóval nem sokat takart. De végül a fiú megszólalt. Nagyon remélem, hogy ő Louis.
-Szia. Louis Tomlinson vagyok. - mondta és közben a szemembe nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
-Szia. - még mindig tartottuk a szemkontaktust - Én Lana Smith vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - ennél a mondatnál több nem tellett ki belőlem, mert elvesztem a szemeiben. Így jobban megfigyelve tengerkék szeme van. Azt hiszem.
Közben Kate is odajött, hogy megszemlélje a vendéget.
- Szia, Kate vagyok. - kedves volt Louis-val. Ezt egy kicsit furcsáltam, mert az előbb nem ilyen volt a hangulata.
- Szia. Louis. - közben kezet nyújtott Kate-nek. Kezet ráztak. Még nem láttam fiút lánnyal kezetfogni, de ez most mellékes.
- És esetleg bejössz? Vagy felőlem itt kint is maradhatunk. - fordultam Louis-hoz, aki egyész végig nézett. Csodálom, hogy ettől a sok bámulástol nem esett ki a szeme.
- Ööö persze. - mosolygott és belépett a szobába.
- Figyeljetek! Nem tehetnétek át ezt máskorra? Mert már 2 óra van és aludni szeretnék. - monda Kate. Gyilkos pillantásokat intéztem felé, mire hozzátette: - Vagy tőlem ismerkedhettek, csak ne itt.
- Oké, majd nálam. -mondta Louis lelkesen.
- Rendben, akkor menjetek is! - Kate már el is kezdett löködni az ajtó felé - Aztán nehogy elraboljon! - súgta oda úgy, hogy csak én halljam.
Válaszként csak kinyújtottam a nyelvem.
- Liftezzünk vagy lépcsőzzünk? - tettem fel az egyszerű kérdést a folyosó végén.
- Liftezüüünk. - mondta lelkes hangon.
Miután megérkezett a liftünk beszáltunk. Csak egy emeletet kellett lifteznünk. Talán fél emeletet haladtunk felfelé, mikor rázkodni kezdett a lift. Kétségbeesetten Louis-ra néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - közelebb lépett  és végigsimított a karomon, közben meggyőzően vigyorgott.
Nem tudom, hogy mit csinált, de ez az egy mondata is megnyugtatott.
- Na jó...mivel úgy tűnik egy ideig itt leszünk, ismerjük meg jobban egymást. - mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
- Jó, mondjuk egy kérdezz felelek játékkal.- nézett rám kiskutyaszemekkel.
Nem tudtam nemet mondani, annyira cuki volt.
- Rendben, de te kezdesz!
- Jó. Mondjuk...- hatásszünetet tartott - mit szeretsz szabadidődben csinálni??
- Szeretek táncolni... meg énekelni, de nem tudok.
- Énekelsz nekem?? - kérdezte és bevetette a kiskutyaszemeket.
- Nem, most én jövök a kérdezéssel.- mondtam nevetve. Mire ő tettetett sértődöttségel bólintott egyet, jelezve, hogy kérdezhetek. - Te mit szeretsz csinálni?
- Énekelni. - jelentette ki.
- És énekelsz nekem? - kérdeztem lelkesen.
- Á-Á - közben ingatta a mutatóujját - Én jövök.
Még mielőtt kérdezhetett volna elindult a lift.
Mikor a szobájához értünk megbotlottam a lábamban, de szerencsére Louis elkapott. Furán jól esett a közelsége, már szinte fájt mikor elengedett.
Beléptünk a szobájába. Folytattuk a kérdezz feleleket. Csak közben valamikor elaludhattam. Mikor kinyitottam a szemem fura látvány fogadott...