2. Fejezet - Telefonbeszélgetés

Hát itt a második fejezet. Remélem tettszeni fog. Köszi a komit Dinának.
Jó olvasást! xx.

Olyan este fél 11 fele felfedeztük a szobatelefont. Rá volt írva, hogy ingyenes, úgy gondoltam senkit nem fog zavarni ha telefonálgatunk vele egyet.
- Lana biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Kate egy kicsit kétségbe esett hangon.
- Persze. - vágtam rá határozottan - De mivel nem tudom, hogy hányas szobát hívjuk, mondj egy számot!
- 25 -mondta vigyorogva.
- Az túl kicsi, de akkor mondok a végére egy számot.- gondolkodós fejet vágtam és piszkáltam az államon a nem létező szakállamat -... 9 ... Oké akkor 259. szoba. Gyorsan tárcsáztam a 259-es szobát. Egy kedves hang tulajdonosa szólt bele a telefonba. Hallatszott rajta, hogy mosolyog.
- Hálló! - szólt bele a 259-es szoba lakója.
- Szia! - angolul beszéltem, bíztam benne, hogy megérti - Muszály velem beszélgetned, mert unatkozom.
- Háát... Oké!
- Na és miről beszéljünk? - kérdeztem és levágódtam a mellettem levő fotelba.
- Nem tudom. Te hívtál, nem?
- De én hívtalak. Bocsi, de még be sem mutatkoztam, Lana vagyok.
- Aha...én meg Louis.
Szép neve van. Nagyon szimpi a srác.
- Aha. És honnan jöttél? - kérdeztem.
- Londonból. - úúú akkor lehet, hogy még találkozunk. - És te? Gondolom nem vagy francia.
- Nem, nem vagyok francia. Magyarországról jöttem, de már nem megyek vissza. - válaszoltam.
- Nem? Akkor hova mész? - kérdezte kicsit túl lelkesen.
- Londonba költözöm.
- Az jó. - állapította meg magának hangosan - Akkor még lehet, hogy találkozunk. - ezt úgy mondta mintha tervezne valamit.
- Ha találkozunk is , úgysem ismerjük fel egymást. Szerintem nagyon sok Louis él Londonban. - hangom kicsit szomorú volt.
- Tényleg. - mondta szomorúan - Akkor találkozzunk! - hirtelen lelkes lett.
Bevallom én is lelkes lettem. Nagyon megkedveltem Louis-t. A kérdés már csak az, hogy, hogy néz ki. Gondolatmenetemből Louis édes hangja szakított ki.
- Na?? Jó lesz a szobád előtt? Hányas szobában vagy?
- Igen, jó lesz. A 146-os szobában vagyok.
- Oké. Akkor tíz perc múlva ott vagyok. Szia! - tette le a telefont. Én már csak a pittyegésnek nyögtem be egy 'sziát'.
- Te megőrültél?! - kiáltott rám idegesen Kate.
- Miért? Tök cuki.
- Igen telefonban. De nem találkozhatsz vele, mivan, ha elrabol?!
- Persze. Majd pont egy ilyen fog elrabolni, mint Louis. - kezdtem kicsit dübe gurulni.
- Na jó, lehet, hogy igazad van. Egy kicsit túlreagáltam.
- Jó, de most segíts készülődni, mert tíz perc múlva itt lesz.
- Okéé!!