23. Fejezet

Sajnálom, hogy így eltűntem, nagyon összejöttek a dolgaim mostanában... De most visszatértem, így drága "férjecském" 22. születésnapjára. Nem is húzom az időt jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket, ha már ennyit kellett rá várni. Jó olvasást! xx


Halkan beléptem a nappaliba, mázlimra mind a két lány ott ült, így már elkerülhetetlen volt a találkozás. Nem azért nem akartam velük találkozni, mert nem akartam, hanem azért mert vizes volt a hajam és Jared ruhái voltak rajtam, ami egy kicsit sem félreérthető. - Sziasztok. - intettem egyet, majd gyorsan továnb indultam a szobámba - Ha visszajösz elmesélsz mindent! - kiáltott utánam El és Kate kórusban. Megforgattam a szemem és beléptema szobámba. Úgy volt, ahogyan hagytam...mielőtt... Gyorsan előkaptam a telefonom, hátha írt. Kicsoda? Természetesen Louis. De nem. Semmi. Csak Jared írt, hogy jól érezte velem magát ma, holnap pedig lesz egy fotózásunk együtt. Gyorsan átöltöztem, felvettem a kedvenc kinyúlott hosszított felsőm egy cicanacival, így itthonra megfelel. Tartottam egy gondolkodós délutánt. Kizártam a külvilágot. Átgondoltam mindent. Párszor belementem a 'mi lenne ha' témába, de semmire nem jutottam. Abban száz százalékosan biztos vagyok, hogy szeretem Louist és valahogy helyrehozom a dolgokat. A kérdés az hogyan. Jared iránt többet éreztem, mint barátság. Nagyon összezavarodtam. Úgy éreztem nem tudom egyedül megoldani, de viszont van nekem nekem két elszánt barátnőm, akik mindig mellettem állnak. Lesiettem, épp egy filmet néztek, nem is nézték, inkább beszélgettek rólam. Megálltam. Nem vettek észre. Beszélgettek rólam. Egy könnycsepp folyt le arcomon a hallotak miatt. - Tudom, Lana kicsit megváltozott London, inkább Louis hatására, de még mindig önmaga és feltétel nélkül beleszeretett az exedbe. - Tudom. De én, azt hiszem érzek még valamit Louis iránt a megvetésen kívül. - nagyot dobbant a szívem Eleanor mondata után - Mert tudod sosem lehettem Louis-val úgy igazán együtt, mindig figyelt minket valaki és megmondták mit csináljunk, ez csak egy színjáték volt érzelmekkel vegyítve. - Szóval akkor még szereted? - kérdezdte kicsit kétségbeesetten Kate - Azt hiszem. - hajtotta le fejét Sarkon fordultam, feltrappoltam a lépcsőn úgy hogy meghallják. Hangosan bevágtam a szobám ajtaját. Ha lehet még jobban összezavarodtam. Felhívtam anyát. Elmeséltem neki minden kis részletet, türelmesen megvárta míg mindent elmondok neki, leszidott amiért nem hívtam előbb és hogy megvágtam magam. Úgy gondolta a legjobb az lenne ha egy kis időre hazamennék Magyarországra. Az elején nem tartottam túl jó ötletnek, de másnap délután már valahogy hazavágytam. Megejtettem egy kis találkát a főnökömmel és megbeszéltem vele hogy pár hétre hazautazom. Utána következett az utolsó fotózás mielőtt elmegyek. Borzasztó volt. A fotósorozat egy kampányhoz készült, a magukat bántalmazó tiniknek szólt. Kicsit irónikus, kampányolok ellene, de pár napja én is "megbüntettem" magam. Végül még sem készült közös fotó Jareddel. Gyorsan az öltözőbe siettem lemostam magamról a vastag vakokatot. Előhalásztam táskám legmélyebb zugából a telefonom, gyorsan megkerestem Jared nevét majd a hívás gombra mentem. - Szia. - Szia. Sajnálom, hogy áttették a fotózást. - kezdte - Én is, de szerintem nem is lesz megtartva. Biztos keresnek neked másik partnert. - mondtam lehangoltan - Miért? - hangjából sugárzott a csalódottság - Mert haza utazom pár hétre. - Ja, értem. Akkor majd lesz másik alkalom. Most viszont le kell tennem, hiányozni fogsz, de majd hívj ám! Szia. Már csak a csajokkal meg Lou-val kellet közölnöm. Louis-t hagytam utoljára, az ő reakciójától félek legjobban. Hiszen nem igazán valószinű, hogy én visszajövök, legalábbis nem mostanában. Haza siettem, csak Kate-et találtam otthon, elmontam neki mindent, ő is velem akart jönni, de lebeszéltem, hiszen ez az én életem, nem kell neki is velem jönnie, elvégre is már beilleszkedett ide, ráadásul Magyarországról nem tudja meghódítani Harry-t. Ezután következett csak a neheze. Felvettem a kabátom, bezártam magam után az ajtót, fél óra lassú séta után megérkeztem. Rettentően féltem, lehet be sem enged - cikázott a fejemben. Öt percig vívódtam az ajtóban, mire meg mertem nyomni a csengőt. Egy szőke csaj nyitott ajtót, ott lakik a szomszédomban, de szerencséjére csak takarítani jár ide, pedig amekkora háza van, nem hiszem, hogy pont erre a munkára van szüksége. - Szia. Louis-t keresem, itthon van? - kérdeztem kedvesen - Persze, gyere csak beljebb. Én úgyis végeztem, megyek is, szia! - kedvesen mosolyogva invitált be, majd távozott is Louis a szobájában volt, végig jártam majdnem az egész házat mire rátaláltam. A plafonon erősen szugerát valamit, gondolkozott. Egy könycsepp folyt végig tökéletes arcán. - Louis.. - hirtelen rám kapta tekintetét, össze volt zavarodva, látszott rajta. - Én -kezdtem magyarázkodni. - Hagyd csak - felált, magához húzott, szorosan megölelt, száját az enyémre nyomta. Szenvedélyes csókcsatát vívtunk és végre senki sem szakíthatott meg minket. Teljesen kereknek érezem a dolgot, így már tökéletes volt, eszembe sem jutott Jared, se semmi más, csak Louis-ra tudtam koncentrálni. Hátrálni kezdett az ágy felé magával húzva engem is, óvatosan elfektetett az ágyon, majd áttért nyakam csókolgatására, nedves nyomokat hagyott maga után. Tökéletes volt minden, amígy nem közöltem vele. - Louis, haza fogok utazni egy időre. - Mi? Nem. Ne, kérlek,m ne menj, maradj itt velem - kezdett kétségbeesetten hadarni. - Nem. Nagyon szeretlek, de el kell mennem, az agyamra ment London, el kell tűnnöm, amíg helyreállnak a dolgok - nagyon fájt, de én már döntöttem. - Ebbe most bele kell egyeznem, sajnos nem tőlem függ, de tudd én mindig várni fogok rád. Könnyeimmel küszködve megöleltem, arcomat nyakába fúrtam, egy puszit is otthagytam. - Szeretlek - suttogtam nyakába. - Én is. De élvezzük ki azt a kis időt amíg még ittvagy. Kezdjük azzal, hogy ma ittalszol - húzta perverz vigyorra száját.