4. Fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért...csak egyszerüen nem volt időm írni. Ez egy hosszab rész lett, szerintem egy kicsit unalmas is. De ezután lesznek még az érdekes részek...
  Köszi Dinának a biztatást. Kérhetek visszajelzéseket?? Légyszi, ha tetszett (de ha nem akkor is) írd le a véleményed komiba!! És felirarkozni ér!! ;)
Jó olvasást! :)

A fejem Louis mellkasán volt. A keze a derekamon. Halkan szuszogott. Annyira édesen aludt, hogy nem volt szivem felkelteni. És mellesleg nagyon jó illata volt.
Valaki kopogott, elég hangosan, mert Louis összerezzent. Kinyitotta a szemét, hirtelen azt sem tudta hol van.
- Louis nyisd már ki! - kiabált befele valaki - Harry vagyok. Nyisd ki!
- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, majd az ajtóhoz sétált, hogy kinyissa, majd leült mellém az agyba. Louis vendége, azt hiszem Harry, leült a fotelba.
- Louis, még csak két napja vagyunk Párizsban és te máris becsajoztál?! - vigyorgott kajánul Harry  Lou-ra
- Nem is! Öhm..izé...mi csak barátok vagyunk. - mondta Lou zavarban. Bár nem értem zavarának okát, de mindegy.
- Na jó, én nem is zavarok tovább, már biztosan hiányol Kate. Én megyek. Sziasztok!
- Várj! - kiáltott utánam Louis - Nincs kedved körbenézni a városban?
- Oké. Csak kéne valami program Kate-nek.
- Ti menjetek csak, én elleszek Kate-tel. - ajánlotta fel Harry.
- Jó, ezt megbeszéltük. Mit szólnátok, ha négyen mennénk? Kettőkor jó lesz?
- Milyen jó ötletei vannak Tomlinson úr. - helyeselt Harry
- Jó. Én mentem, megbeszélem Kate-tel. Akkor kettőkor a szobám előtt! Sziasztok!
Elindultam a szoba felé, de ezúttal lépcsőztem. Nem akartam úgy járni, mint tegnap éjjel.
- Sziaa! - berontottam a szobába.
- Na, mi van, sikerült megszöknöd?
- Haha. De vicces valaki. - mosolyogtam - Képzeld kettőkor kimegyünk megnézzük a várost. És te is jössz, meg Harry is Louis barátja.
- Mivaan?! - azt hittem most ki fog akadni, de vigyorgott - Mit vegyek fel?
- Jó kérdés...és én mit vegyek fel?
Ránéztem az órára, hát meglepődtem, mivel egy órát mutatott.
- Kate. Már csak egy óránk van készülődni.
Gyorsan összekészülődtünk. Én egy barackszinű szoknya mellett döntöttem spagetti pántos trikóval. Felvettem a kedvenc magassarkúm és hogy meg ne fázzak egy barna blézert. Kate fekete nadrágot vett egy egyszerű fehér kötött pulcsival. Felvette az elmaradhatatlan magassarkúját is. A hajunkat kivasaltuk.
Épp időben készültünk el, mert már kopogtak is. Kinyitottam az ajtót. Húúh. Két eszméletlenül szexi pasi állt az ajtóban. Louis és Harry.
- Sziasztok! - köszöntem nekik. Közben Kate is megérkezett.
- Sziasztok! - mosolygott Louis - Mehetünk?
Harry látványosan végigmérte Kate-et és elkönyvelte magának, hogy szép. Kate észrevette, hogy Harry őt figyeli, nagyon elpirult. Szerencse, hogy a sok alapozótól nem látszik annyira.
- Háát , nem is tudom... - drámai hatásszünetet tartottam - Persze. - vágtam rá.
Louis elémemelte a könyökét, én pedig belekaroltam. Úgy sétáltunk, mint azok az öreg házaspárok az utcán.
A szállodából kiérve borús idő fogadott minket. Szerintem hamarosan esni fog.
Nagyon elvoltunk, hoztuk a szokásos formánkat.
- Louiiis, légyszi fényképezz le minket! - rámosolyogtam és a kezébe nyomtam a telefonom, hogy fényképezzen le.
- Na jó... De akkor én vagyok a fotós, vagyis én mondom meg, hogy hogy álljatok be.
Nagyon jó képek születtek rólunk.
- Oké Louis már visszaadhatod a telefonom. - kérleltem, mert már az sms-eimet nézte.
Nem is foglalkozott a kérésemmel, csak olvasgatta az üzeneteimet tovább. Pár pillanatig lefagyott és felolvasta az sms-t:
- Találkozzunk fél óra múlva a parton. Puszi. Szeretlek. - olvasta és a képembe dugta a telefont, hogy én is el tudjam olvasni. - Neked van barátod? - kérdezte felháborodva
- Előbb nézd meg mikor küldtem az sms-t. Csak tájékoztatlak több, mint fél éve. És nincs barátom. Miért érdekel annyira?
- Ja, bocsi. - kiskutyaszemek - Csak kiváncsi voltam.
- Tudod, aki kíváncsi hamar megöregszik.
- De én sosem növök fel, tehát nem tudok megöregedni. - jelentette ki Louis.
Mikor a kereszteződéshez értünk, Kate-tel egymásra pillantottunk, aprót bólintott. Kezdetét veheti a műsor. Elindultam balra.
- Nem. Lana, én erre akarok menni! - mutogatott az ellenkező irányba.
- Nem érdekel, erre megyünk. - mutattam balra.
Harry és Louis csak értetlenkedve nézett minket.
- Akkor menj amerre akarsz. De én erre megyek és kész! - vágta le Kate az előre megbeszélt műhisztit, amiről a fiúk nem tudtak.
- Rendben. - meggordultam és elindultam balra. Louis természetesen jött utánam. Az gáz lett volna, ha Kate-tel megy, de velem jött. Eddig minden a terv szerint halad.
- Ez meg mi volt? - kérdezte értetlenül Louis
- Ez drágám, egy műhiszti. - komolyan néztem, de nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Ja...
- Aha. Most hova menjünk?
- Van a közelben egy kávézó. Beülünk oda?
- Jó, de csak akkor, ha kapok forrócsokit. - vigyorogtam.
- Mi sem természetesebb Magmazell.
A kávézóban nagyon finom forrócsoki volt.
Louis babrált valamit a telefonján. Rezegni kezdett a telefonom. Twitter értesítő.
Megnéztem.
" @Louis_Tomlinson: Nézzétek! Profi fotós lettem. :) Amúgy @Lana_Smith finom a forrócsoki? xx."
Azonnal válaszoltam rá:
" @Lana_Smith: Aha. Nagyon fincsi. @Louis_Tomlinson legközelebb is meghívhatsz. :D és köszi a képet. xx. "
- Na jó ideje menni. - áltam fel az asztaltól.
Sétáltunk még egy kicsit, majd visszamentünk a szállodába. Megálltunk a szobám  előtt.
- Köszi. Nagyon jól éreztem magam Veled. - törtem meg a csendet.
Gyönyörű kék szemeit rám emelte. Aztán a számat kezte nézni. Éreztem, ahogy egyre vörösebb leszek. És az ajka egyre közelített felém.
Elkezdett jó hangosan zenélni a telefonja, mind a ketten összerezzentünk a hirtelen hangtól.
- Nem baj, ha felveszem?
- Jaj, dehogyis. Vedd csak fel. - mondtam fülig vörösen.
Érdekes hívás volt, az biztos....