21. Fejezet

Sziasztok! Megjöttem a következő résszel. Tudom kicsit sokára, de a suli miatt nem tudok olyan gyakran részeket hozni. Sajnálom. A részhez nincs más hozzáfűznivalóm.
Jó olvasást! xx

- Louis, te még mindig itt vagy? Nem bántottad még eleget szegényt? - szegezte rá kérdéseit Eleanor
Lou nem válaszolt, lehajtotta fejét, mélyet szippantott a fertőtlenítő illatú levegőből.
- Figyelj, hagyd békén Lanát. Nem elég, hogy elcsavartad a fejét, miközben velem voltál, most meg itt pátyolgatod, de tudom, hogy csak játszod a hősszerelmest! - El szemei összeszűkültek. Arcából színtiszta utálatot és lenézést lehetett kiolvasni.
- Louis, jobb lenne ha most egy kicsit elmennél. - suttogta félénken Kate, El háta mögül
- Kicsit? Inkább örökre. - vágta rá El
Lou halkan felállt ágyam széléről. Gyorsan megragadtam a kezét és odasúgtam neki, úgy hogy csak mi halljuk.
- Siess vissza.
Bolíntott egy aprót majd gyors léptekkel távozott.
- Kate, El, el sem tudom mondani mennyire sajnálok mindent. - néztem bűntudatosan El szemébe
- Nem haragszom. Csak egy kicsit többet vártam tőled.
A takaró csücskét kezdtem el babrálni. Kate odadobogott hozzám, majd egy hosszú ölelésben részesített.
- Annyira aggódtam miattad, mikor ittvoltam, halálsápadtan feküdtél. Louis-val meg még számolok. Sosem bocsátom meg neki, amit veled tett.
Értetlenül néztem rá.
- Mit tett velem?
- Majdnem a halálba üldözött.
Csend telepedett közénk, Eleanor zokogása törte meg.
- Azt hittem, elvesztettünk. Amikor elolvastam a levelet, hihetetlen dolog játszódott le bennem. Egyszerűen nem tudott érdekelni, amit Louis-ról írtál. Nekem a 'már nem leszek' mondatnál több nem jutott el az agyamig. Miért nem jöttünk haza hamarabb? - karjaimba borult. Hátát kezdtem simogatni, megnyugtatásképp. Szaggatott levegővétele kezdett egyenletessé válni.
- Tudod, én azt hittem idejössz és felpofozol. - árultam el sejtésem, amit egy halk kuncogással díjaztak.
- Nem. Tudod, nem rád haragszom, hogy Louis-val volt köztetek valami. Tudod már nem volt a régi a kapcsolatunk, már szinte csak az éjszakáról szólt. Louis-ra haragszom, mert tönkretett lelkileg és miatta majdnem elvesztettünk. - fejezte be hosszú mondandóját
Kellemes beszélgetős délutánt töltöttünk el hárman. Lelkileg sikerült megnyugodnom, végre kibeszéltem magamból mindent ami bántott és nem kellett figyelnem, nehogy elszóljam magam.
Louis valamerre felszívódott, addig nem jött vissza amíg a csajok el nem mentek.

Halk beszélgetést hallottam az ajtó előtt.
- A mai éjszakát még bennt kell töltenie a kisasszonynak, de holnap délelőtt elmehet. - tájékoztatta az orvos
- Ez nagyon jó hír. Megyek elújságolom neki. - hangjából jókedv sugárzott
Kopogott kettőt, majd kicsit kinyitotta az ajtót, bedugta a fejét.
Sejmes haja tökéletesen beállítva ágazott mindenfelé a levegőben. Kék szemei engem vizslattak.
- Szabad? - csibészes vigyor terült szét arcán
- Igen. - feleltem egyszerűen
- Miújság? - lépett közelebb
- Nagyon jól elbeszélgettem a csajokkal. Tudod azt hittem, ez után a 'hiba' után mindenki azt hiszi majd, meghibbantam és nagy ívben elkerül.
- Dehogy is hibbantál meg. - hajolt közelebb
Elfordítottam a fejem és ásítottam egy nagyot.
Mosolyogva végigsimított a fejem búbjától a derekamig. Érintésétől kiázott a hideg, mintha egy gyenge sokkolóval simogatna.
Egyre közelebb és közelebb tolta a fejét. Forró lélegzete csiklandozta az állam. Ajkai súrolták az enyémet, de nem csókolt meg, nem adta meg azt az örömet. Fülemhez hajolt.
- Zuhanyozz le, látom elfáradtál.
Bólintottam egyet, jelezve megértettem.
Elgémberedett testem nehezen ülőhelyzetbe tornáztam. Kezem lüktettett ahogy ránehezkedtem.
Soha többet nem bántom magam, semmilyen esetben sem.
Beálltam a forró víz alá, először egy kicsit meleg volt, de lassan megszoktam. Alig vártam, hogy otthon teleengedjem a kádat vízzel és leáztassam magamról a fertőtlenítő szagot.
Elzártam a csapot, kiléptem a zuhanyzóból, a kifröccsent víztócsán sikeresen megcsúsztam. Seggreültem. A fájó részt dörzsölgetve feláltam, közben a mosdóba kapaszkodtam.
- Hát ez remek. Most be fog lilulni a seggem. - bosszankodtam magamban
Gyorsan elintéztem a fogmosást is és mentem is a puhának nem mondható nyikorgós ágyikómba.
Louis egy műanyag székben ült az ágyam mellett. Ujjai vadul száguldoztak telefonja kijelzőjén. Csoszogásomra felkapta fejét. Perverz vigyorra húzta a száját.
- Tudod ez egy kórház, nem illik egy szál törölközőben mászkálni. - oktatott ki vigyorogva
Hangos nevetésben törtem ki. Előkotortam valami háló cuccot. A kezemben szorongattam a kinyúlott Coca Cola-s pólóm és a shortom, sokatmondoan Lou-t bámultam. Értetlenül bambult vissza. Karba fontam a kezem, megemeltem egyik szemöldököm. Még mindig nem értette.
- Fordulj el.
- És ha eltakarom a szemem a kezemmel. - kérdezte huncut mosollyal
- Leskelődni fogsz. - nyavajogtam
- Leskelődni? Én? Soha. - jelentette ki kaján vigyorral
Szemforgatva elfordultam. Gyorsan felöltöztem. Teljesen tisztában voltam vele, hogy a kis 'műsort' végignézte.
- Te kis huncut. - fordultam vissza, kezemmel egy kicsit csaptam a levegőben, mintha macskakarmolás lenne.
Kezdtem fázni a hűvös szobában. Megdörzsöltem a kezemet. Gyorsan ágybabújtam. Kezdetét vette egy hosszú érzelmes beszélgetés kettőnk közt.
Lou sokat mesélt.
- Képzeld még a srácok is voltak bent nálad. - egyre jobban belemelegedett a  mesélésbe.
- Hallottam.
- Hallottad? - kérdezett vissza kikerekedett szemekkel
- Igen, mindent.
- Azt is, hogy...?
Bólintottam.
- Szeretlek. - suttogta, ajkai egyre csak közeledtek felém
- Én is. De... Legyünk csak barátok -fájt kimondani, de tudtam, ez így helyes.
- Lanus, te hülye, most megkaphatnád, erre nem kell? - vitatkozott velem a belsőm
Meglepetten bámult, szeme kezdett egyre nedvesebb lenni, arcát harag öntötte el.
- Persze, csak akkor kellettem amíg foglalt voltam. - szinte már ordította
Felpattant a székből és kiviharzott a szobából.