22. Fejezet

Megérkeztem, ezen a gyönyörű keddi estén. Remélem tetszeni fog, ha nem nyugodtan szóljatok.
Jó olvasást!  xx

Otthagyott. Egyszerűen csak otthagyott. Magam sem értettem már miért is mondtam, legyünk csak barátok. Megbántam. Igazság szerint, nem akartam szakításuk után rögtön Louis karjába vetni magam. De feltétel nélkül szeretem.
Reggel egyedül ébredtem. Hiányzott. Minden kis porcikája hiányzott. Hiányzott, hogy vidáman csillogó kék szemében tükröződő világot még szebbnek lássam.
Gondolataimat halk kopogás szakította félbe.
Megköszörültem torkomat, de még így is rekedt marad hangom.
- Gyere.
Legnagyobb meglepetésemre Jared lépett be szobám ajtaján.
- Szia, - intett kezével -hallottam mi történt veled, gondoltam meglátogatlak.
Halványan elmosolyodtam kedvességén, de azonnal eszembe jutott miért is vágott mindent a fejemhez Lou, mert féltékeny volt rá.
- Miért mit hallottál? - érdeklődtem
Jared az ágy melletti kis műanyagszékébe helyezte kényelembe magát.
- Hát, hogy leestél a lépcsőn, elejtetted a poharat és a tányért és jól megvágtad magad a szilánkokkal. - magyarázta
Kínosan felnevettem. Kíváncsi tekintete égette arcom.
- Kitől hallottad? - folytattam tovább a kérdezősködést
- Louis Tomlinson nyilatkozta a tv-nek. - felelte egyszerűen
Szemeim tágra nyíltak. Louis, mi a fenét csináltál?
Értetlen tekintetem látva tovább magyarázott.
- Nálad hagyta a telefonját és értement. Mindenki azt találgatta, hogy te vagy a titkos barátnője vagy hogy meg akart téged ölni, csak közben meggondolta magát.
Elfelejtettem levegőt venni, miután rájöttem kínosan elnevettem magam.
- Hogy miket ki nem találnak. Még hogy én Louis Tomlinson titkos barátnője vagyok.. Pff. - erőltettetten nevetni kezdtem
Egy kicsit átlátszóra sikeredett, de Jared velem egyútt nevetett.
Kellemesen elbeszélgettünk, mondta, hogy ha nem lennék itt, ma lenne egy közös fotózásunk.
- Majd bepótoljuk. - vigasztaltam
Az egyik nővér hozta a papírjaimat és közölte egy óra múlva mehetek haza.
- Lana, most van barátod? - váltott témát a szemben ülő srác
- Nincs. Sajnos elszúrtam, megint. - hajtottam le a fejem
- Figyi ne haragudj, túlreagáltam tegnap este. Gondoltam egy fuvar haza jól jö.. - lépett be Lou a szobába, de megakadt ahogy megpillantotta Jaredet - Tudod mit? Nem lényeg. Sziasztok.
Gyorsan kiviharzott a szobámból. Hangosan kifújtam a benttartott levegőt.
Már csak ez hiányzott.
Jared zavartan nézett. Egy könycsepp gördült végig arcomon.
- Ne aggódj, majd én hazaviszlek. Minden rendben lesz. - hajolt közelebb, nagy kezével letörölte a sós folyadékot arcomról.
Válaszként megcsóváltam fejem.
- Nem. Itt már semmi sem lesz rebdben. Elszúrtam, akárhányszor rendbejön, mindig valami tönkreteszi.
- Nyugi, minden rossz után valami jó következik. - simított egy tincset fülem mögé
Kézfeje súrolta a fülem, érintésétől kirázott a hideg. Ő is észrevette és szélesen elvigyorodott, kivillantak vakítóan fehér fogai. A gondolataim szétfeszítették kicsiny koponyám. Nem igazán értem.. Jared csak bejött meglátogatni.. Louis meg, már megint összekombinált valami hülyeséget a fejében.
Azt hiszem kezdem túlságosan is megkedvelni Jaredet. Olyan csodálatos mosolya van... Lana, mégis miket gondolsz? Te Louist szereted!! - figyelmeztettem magam
Nagyot szippantottam a levegőből, majd Jaredre pillantottam, szemei pont engem vizslattak. Barna íriszeiben furcsa csillogást vettem észre.
Lassan lementünk Jared kocsijához.
- Végre hazamehetek. - tártam szét kezeimet a friss levegőn, olyan Titanic-osan, csak nem volt senki mögöttem aki tartson. Jared mögém lépett, hátúlról átkarolta a derekam és 'Titanic-ozni' kezdtünk, mostmár ketten. A kórház előtt elhaladó emberek mutogatva bámultak minket, nemtörődve velük csak Jaredre koncentráltam. Elengedte a derekam, majd röhögcsélve a kocsijához futottam, mármint megálltam a parkoló közepén, mivel fogalmam sem volt, melyik lehet a kocsija.
- Ez az. - mutatott egy fekete BMW-re - Hölgyem. - kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, ahogy egy úriemberhez illik.
Gyorsan beültem, Jared megkerülte a kocsit, majd beszált mellém a vezetőülésbe. Elfordította a kulcsot, és már indulásra készen is voltunk.
- Lana, nem mehetnénk be először hozzám, otthon hagytam a telefonom. - törte meg a pár másodperce letelepedett csendet.
Semmi kifogásom nem volt ellene, egy bólintással jeleztem is neki ezt. Széles vigyor kúszott arcára.
Megnyugtatott Jared jelenléte, nyugalmat sugárzott, de nagyon élénk egyéniség tele ellentétekkel, annyira titokzatos számomra, egyszerűen kényszert érzek rá, hogy kiderítsem mit rejt magában. Jared számomra egy jól lelakatolt könyv, feladatom, a kulcsot megtalálni, ami a zárat nyitja.
Mire feleszméltem, már Jared háza előtt is álltunk. Egy óriási kőfal vette körbe az egészet. Elővett egy kis távirányítót, nyomkodott rajta párat és nyílt is a kapu. Begurult az autó, tátott szájjal bámultam.
- Lana, belerepült egy légy a szádba. - legyezett nagy mancsaival előttem.
Gyorsan becsuktam a szám. Pirulva válaszoltam neki.
- Megvárlak a kocsiban.
- Ő, hát... Én.. - vakarta a nyakát - Én azt gonoltam csinálhatnánk valamit nálam.
Mosoly terült szét arcomon, beleegyezően sóhajtottam egyet, így legaláb esélyem lesz "megtalálni a kulcsot".
Kipattantam a kocsiból. Szorosan Jared mellett a bejárathoz tipegtem. A ház belseje egy szóval gyönyörű. Biztos vagyok benne, hogy nem ő takarít, ezt viccelődve a tudtára is hoztam.
- Én takarítok, tudod rendmániás vagyok, egyszerűen kényszert érzek rá, hogy mindent a helyére tegyek, erről jut eszembe a virágomat vízbe kell tennem. - mondta röhögve majd felkapott és futni kezdett kifelé. A medence előtt ált meg.
- Jared! Ha belemersz dobni nagyon... - meg sem várta, hogy bejejezzem, beledobott a vízbe.
Először hidegnek éreztem, de hamar megszoktam.
Komolyan bámultam rá. Borzasztóan néztem ki, még jó, hogy nem voltam kisminkelve. Ami kicsit rontott a kedvemen, hogy fehér felsőm volt, ami kissé átlátszó lett a víztől. Legbelül röhögtem, de felvettem a "mindjárt sírok" arcom, és az előttem álló hülye felé fordultam.
- Jared... Hogy tehetted ezt? Én vizes lettem. - a legvégére már nem bírtam ki nevetés nélkül.
Önfeláldozóan beugrott mellém a vízbe. Feje tőlem pár centire bukkan elő a vízből. Felém tornyosult izmos testével.
- Most miért ugrottál be?
- Valamilyen úton módon úgyis elérted volna, hogy a vízben kössek ki, gondoltam inkább megkönnyítem a dolgot. - fülem mögé tűrt egy nedves tincset. Kezdtem vörösödni.
- Hm...Szóval, te szereted megkönnyíteni az emberek dolgát? - ugrattam
- Hát... - nem tudott rá mit válaszolni, megfogtam.
Felnevetett, gonoszan egyre közelebb és közelebb került hozzám, arca pár centire volt tőtem. Megfogta a fejem tetejém, lenyomott a víz alá, ezt nem hagytam annyiban. Kezdetét vette egy igazi vizi csata Lanás Jaredes módra.
- Vesztettél Csöcsi. - jelentettem ki már a medence szélén ülve.
- Csöcsi? - húzta fel csodálkozva a szemöldökét.
- Nem hallottad, vagy mi Csöcsikém? - pattantam fel a földről
- Miért pont Csöcsi? - húzta a száját
- Mert ez jutott eszembe. - védekeztem
- Aha, szóval jók a csöcseim? Akkor fogd is meg őket. - megragadta  a kezeimet, melkasához emelte őket.
- Csöcsikém. - sóhajtottam
Csak akkor jutott el az agyamig, hogy körülbelül egy órája vizes átlátszós ruhában vagyok előtte.
A házba indultam átöltözni, akkor eszembe jutott, hogy nincs is mibe átöltözni, kaptam Jaredtől pár óriási ruhadarabot. Gyorsan magamra kapkodtam őket. Jared átöltözve a kanapén tehénkedett mire visszaértem.
- Haza viszel? A lányok már biztosan hiányolnak. - léptem mellé
- Persze. De remélem máskor is átjössz. - kacsintott