3. Fejezet - A találkozás

Meghoztam a 3. Fejezetet. Ez most kicsit hosszabb lett, remélem tetszik. Szivesen fogadom a komikat, ha nem tetszik azt is leírhatod (legalább tanulok belőle). Komizni és feliratkozni is ér!!
Jó olvasást!! xx.

Még öt perc sem telt el, de már kopogtak is. Nagyon izgultam, most végre találkozni fogok vele. Próbáltam lehiggadni, de a mosolyomat már egy ideje nem lehet levakarni az arcomról. Elindultam, hogy kinyissam az ajtót. Mielőtt odaértem Kate-re néztem, de ő csak rosszallóan rázta a fejét. Úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Egy laza mozdulattal kinyitottam az ajtót. Egy eszméletlenül helyes sráccal találtam szembe magam, aki elég rendesen végignézett rajtam. Talán azért mert pizsiben vagyok, ami nálam egy pántos trikó és egy rövidnaci, szóval nem sokat takart. De végül a fiú megszólalt. Nagyon remélem, hogy ő Louis.
-Szia. Louis Tomlinson vagyok. - mondta és közben a szemembe nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
-Szia. - még mindig tartottuk a szemkontaktust - Én Lana Smith vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - ennél a mondatnál több nem tellett ki belőlem, mert elvesztem a szemeiben. Így jobban megfigyelve tengerkék szeme van. Azt hiszem.
Közben Kate is odajött, hogy megszemlélje a vendéget.
- Szia, Kate vagyok. - kedves volt Louis-val. Ezt egy kicsit furcsáltam, mert az előbb nem ilyen volt a hangulata.
- Szia. Louis. - közben kezet nyújtott Kate-nek. Kezet ráztak. Még nem láttam fiút lánnyal kezetfogni, de ez most mellékes.
- És esetleg bejössz? Vagy felőlem itt kint is maradhatunk. - fordultam Louis-hoz, aki egyész végig nézett. Csodálom, hogy ettől a sok bámulástol nem esett ki a szeme.
- Ööö persze. - mosolygott és belépett a szobába.
- Figyeljetek! Nem tehetnétek át ezt máskorra? Mert már 2 óra van és aludni szeretnék. - monda Kate. Gyilkos pillantásokat intéztem felé, mire hozzátette: - Vagy tőlem ismerkedhettek, csak ne itt.
- Oké, majd nálam. -mondta Louis lelkesen.
- Rendben, akkor menjetek is! - Kate már el is kezdett löködni az ajtó felé - Aztán nehogy elraboljon! - súgta oda úgy, hogy csak én halljam.
Válaszként csak kinyújtottam a nyelvem.
- Liftezzünk vagy lépcsőzzünk? - tettem fel az egyszerű kérdést a folyosó végén.
- Liftezüüünk. - mondta lelkes hangon.
Miután megérkezett a liftünk beszáltunk. Csak egy emeletet kellett lifteznünk. Talán fél emeletet haladtunk felfelé, mikor rázkodni kezdett a lift. Kétségbeesetten Louis-ra néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. - közelebb lépett  és végigsimított a karomon, közben meggyőzően vigyorgott.
Nem tudom, hogy mit csinált, de ez az egy mondata is megnyugtatott.
- Na jó...mivel úgy tűnik egy ideig itt leszünk, ismerjük meg jobban egymást. - mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
- Jó, mondjuk egy kérdezz felelek játékkal.- nézett rám kiskutyaszemekkel.
Nem tudtam nemet mondani, annyira cuki volt.
- Rendben, de te kezdesz!
- Jó. Mondjuk...- hatásszünetet tartott - mit szeretsz szabadidődben csinálni??
- Szeretek táncolni... meg énekelni, de nem tudok.
- Énekelsz nekem?? - kérdezte és bevetette a kiskutyaszemeket.
- Nem, most én jövök a kérdezéssel.- mondtam nevetve. Mire ő tettetett sértődöttségel bólintott egyet, jelezve, hogy kérdezhetek. - Te mit szeretsz csinálni?
- Énekelni. - jelentette ki.
- És énekelsz nekem? - kérdeztem lelkesen.
- Á-Á - közben ingatta a mutatóujját - Én jövök.
Még mielőtt kérdezhetett volna elindult a lift.
Mikor a szobájához értünk megbotlottam a lábamban, de szerencsére Louis elkapott. Furán jól esett a közelsége, már szinte fájt mikor elengedett.
Beléptünk a szobájába. Folytattuk a kérdezz feleleket. Csak közben valamikor elaludhattam. Mikor kinyitottam a szemem fura látvány fogadott...

2. Fejezet - Telefonbeszélgetés

Hát itt a második fejezet. Remélem tettszeni fog. Köszi a komit Dinának.
Jó olvasást! xx.

Olyan este fél 11 fele felfedeztük a szobatelefont. Rá volt írva, hogy ingyenes, úgy gondoltam senkit nem fog zavarni ha telefonálgatunk vele egyet.
- Lana biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Kate egy kicsit kétségbe esett hangon.
- Persze. - vágtam rá határozottan - De mivel nem tudom, hogy hányas szobát hívjuk, mondj egy számot!
- 25 -mondta vigyorogva.
- Az túl kicsi, de akkor mondok a végére egy számot.- gondolkodós fejet vágtam és piszkáltam az államon a nem létező szakállamat -... 9 ... Oké akkor 259. szoba. Gyorsan tárcsáztam a 259-es szobát. Egy kedves hang tulajdonosa szólt bele a telefonba. Hallatszott rajta, hogy mosolyog.
- Hálló! - szólt bele a 259-es szoba lakója.
- Szia! - angolul beszéltem, bíztam benne, hogy megérti - Muszály velem beszélgetned, mert unatkozom.
- Háát... Oké!
- Na és miről beszéljünk? - kérdeztem és levágódtam a mellettem levő fotelba.
- Nem tudom. Te hívtál, nem?
- De én hívtalak. Bocsi, de még be sem mutatkoztam, Lana vagyok.
- Aha...én meg Louis.
Szép neve van. Nagyon szimpi a srác.
- Aha. És honnan jöttél? - kérdeztem.
- Londonból. - úúú akkor lehet, hogy még találkozunk. - És te? Gondolom nem vagy francia.
- Nem, nem vagyok francia. Magyarországról jöttem, de már nem megyek vissza. - válaszoltam.
- Nem? Akkor hova mész? - kérdezte kicsit túl lelkesen.
- Londonba költözöm.
- Az jó. - állapította meg magának hangosan - Akkor még lehet, hogy találkozunk. - ezt úgy mondta mintha tervezne valamit.
- Ha találkozunk is , úgysem ismerjük fel egymást. Szerintem nagyon sok Louis él Londonban. - hangom kicsit szomorú volt.
- Tényleg. - mondta szomorúan - Akkor találkozzunk! - hirtelen lelkes lett.
Bevallom én is lelkes lettem. Nagyon megkedveltem Louis-t. A kérdés már csak az, hogy, hogy néz ki. Gondolatmenetemből Louis édes hangja szakított ki.
- Na?? Jó lesz a szobád előtt? Hányas szobában vagy?
- Igen, jó lesz. A 146-os szobában vagyok.
- Oké. Akkor tíz perc múlva ott vagyok. Szia! - tette le a telefont. Én már csak a pittyegésnek nyögtem be egy 'sziát'.
- Te megőrültél?! - kiáltott rám idegesen Kate.
- Miért? Tök cuki.
- Igen telefonban. De nem találkozhatsz vele, mivan, ha elrabol?!
- Persze. Majd pont egy ilyen fog elrabolni, mint Louis. - kezdtem kicsit dübe gurulni.
- Na jó, lehet, hogy igazad van. Egy kicsit túlreagáltam.
- Jó, de most segíts készülődni, mert tíz perc múlva itt lesz.
- Okéé!!

1. Fejezet

Hát itt az a bizonyos első fejezet. Köszönöm  •• saridia •• -nak a feliratkozást.
Jó olvasást!

* Július 9. az utazás napja *

- Lana gyere, mert lekésitek a gépet!- lépett be anyu a szobámba.
- Megyek. Csak segítenél lecipelni a cuccaimat?
- Persze.- mondta, és elkezdte kiráncigálni az egyik bőröndöm az ajtón.
Még egyszer körülnéztem a szobámban, hiányozni fog. Végigfuttattam a tekintetem a halványsárga falakon és a ráaggatott képeken.
Miután kis segítséggel kicipeltem a csomagjaim, könnyes búcsút vettem a családomtól.
- Hiányozni fogtok!- majd beültem apa kocsijába.
A repülőtérig a 10 perces út gyorsan eltelt.
Besétáltam a repülőtérre, megkerestem Kate-et. Egy gyors köszönés után már mondták is, hogy a Párizsba tartó járat tíz perc múlva indul.
- A Párizsba tartó járatra kezdhetik a beszállást!- szólalt meg egy monoton hang a hangosbemondóba.
Nagyon kényelmesek voltak az első osztály fotelei. Felvillant a lámpa, hogy csatoljuk be a biztonsági övet. Egyre jobban izgultam, bár nem ez volt a legelső repülőutam. Gyorsan eltelt az út.
Elfoglaltuk a szobánkat, gyönyörű volt. Mivel már este fele járt az idő, elmentük vacsizni, de előtte sétát tettünk egy közeli parkban.
-Úúú, én nagyon jól laktam. Legközelebb ne engedj ennyit enni!- mondtam és ezzel együtt bevágódtam az ágyba.
- Én is nagyon jól laktam.- miközben Kate ezt mondta elég röhejes fejet vágott. Így én elkezdtem röhögni, csak közben valahogy rosszul fordultam és a földön kötöttem ki.
Átbeszélgettük az egész estét.

Tudom, egy kicsit rövid lett, de hamar hozom a következőt!

Prológus

Gyerekkorom óta utazni vágyom. Még 14 évesen eldöntöttem, hogy Londonban szeretnék élni, de előtte teszek egy utazást Párizsba. A legjobb barátnőmnek is hasonló tervei voltak, így közösen fogunk utazni. Mivel az érettségim is jól sikerült, egy hét múlva indulunk Párizsba, ott két vagy három hetet fogunk eltölteni és utána go London. Anyukámék vettek nekünk egy házat London kertvárosában. A házat még csak képen láttam, de eszméletlenül szép, a hátsó kertben még medence is van. Bocsánat még be sem mutatkoztam, a nevem Lana Audrey Smith. 18 éves vagyok. Amolyan élj a pillanatnak életfelfogásom van. Eddig Magyarországon éltem, ennek ellenére angon nevem van, mert apukám angol származású. Imádok énekelni és táncolni. Röviden ennyit rólam. Had mutassam be a legjobb barátnőmet Kate-et, magyarul Kata, de ne hívd így, mert nagyon mérges lesz és már csak a tekintetével meg tudna ölni. Ovis korunk óta ő a legjobb barátnőm. Feltétel nélkül megbízunk egymásban, már szinte olyan, mintha tesvérek lennénk. Sok hülyeséget csináltunk már együtt, most nem részletezem, de legyen elég annyi, ha a hülyeség fájna már rég nem élnénk. :)