2013. június 29., szombat

12. Fejezet

Meg is hoztam a 12. Fejezetet. Borzalmas lett, sajnálom. Nagyon összekapkodtam az egészet. Most egy hétig nem tudok részt tenni, de utána megigérem, hogy teljes erőbedobással fogom írni.
Véleményeket kérek és kövessétek a blogot bloglovinon!!
Jó olvasást! xx.

Hamar eljött az ebédszünet. Eleanor közeledett a recepciós pult felé.
- Szia! - integetett - Mehetünk?
- Szia! Persze. - felálltam és indultunk is
Egy kicsit izgultam, hogy mit fog szólni hozzám, biztos meglesz a véleménye rólam, ha elmesélem neki a "párizsi sztori"-mat.
Átsétáltunk a szemben lévő kávézóhoz. Rendeltem egy papírpoharas kávét és egy csokis muffint. Eleanor csak egy kávét rendelt, gondolom nem ehet össze vissza kalóriabombákat, nehogy felkerüljön egy kis felesleg, ezért nem irigylem a modelleket.
Leültünk, vagyis inkább bevágódtunk a fekete bőr fotelekbe.
- Lana, hogy kerültél Londonba? Mert van egy kis akcentusod, annyira szépen ejted a szavakat.
- Hát, ööö köszi. Tényleg nem londoni vagyok, hanem Magyarországról jöttem
- Egyedül? - kerekedtek ki szemei
- Nem, a legjobb barátnőmmel. De ő most Párizsban van Har... a barátjával.
- Értem. Te is voltál Párizsban?
-Ühüm. - csak ennyit tudtam kinyögni tele szájjal
- Képzeld éppen most is ott van a barátom. - mesélte lelkesen - Kár, hogy nem találkoztunk, én is ottvoltam egy napot, csak sajnos el kellett mennem egy fotózásra. - húzta a szája szélét
- Kár. - mosolyogtam, tényleg sajnáltam, hogy nem találkoztunk előbb
Elbeszélgettük az időt, sőt öt percet még késtem is, de szerencsémre nem vett észre senki.
Kiderült, hogy Eleanor barátja Amerikába megy. Furcsa. Elmeséltem neki az egész Párizsos sztorit, kivéve azt, hogy Harry és Louis híres.
Azt mondta Louis-ról, hogy egy barom, egyik lányt sem érdemli meg, ő a helyemben már rég felpofozta volna, sőt még Lou barátnőjének is szólt volna, hogy megcsalta. Jó azért énn nem vagyok ilyen, azt sem tudom ki a barátnője.
Nagyon jót beszélgettünk, szükségem volt egy ilyen beszélgetésre is. Számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy holnap ebédszünetben a kávézóban találkozunk.
- Lana Smith, az igazgatói irodába kérem. - szólt a hangosbemondóba egy női hang, a főnököm.
- Ajaj. Ezek szerint tudomást szerzett a késésemről. De ki a besúgó? Na de öt perc miatt csak nem rúg ki. - gondolkoztam
Fellifteztem a huszonötödikre. Eszembe jutott az első találkozás Lou-val, jaj... beragadtunk a liftbe.
Nosztalgiázásomból a liftajtó nyílása rázott vissza a valóságba. Bekopogtam a 13-as ajtó 'szörnyéhez', félénken bekukucskáltam, de a szörny helyett egy mosolygós arcú nőt láttam.
- Gyere csak. - intett kezével az egyik székre, jelezve nekem, hogy üljek le. - Csak azért hívtalak, mert megszerettem volna mondani, hogy a próba fotózásod ma lesz és nem holnap.
Bólintottam. Egyre idegesebb lettem. 'Mi van ha nem vagyok jó modellnek, á, dehogy is, nem az az álmom, hogy modell legyek' és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben.
- Lana, itt vagy? - integetett arcom előtt
- Bocsánat, elgondolkodtam. - sütöttem le a szemem - Mi van ha nem is vagyok jó modellnek? - bukott ki a számon, hogy mi bánt
- Nem hiszem, hogy ez így lenne. De akkor maradsz a recepción, vagy beosztalak stylistnak valamelyik osztályra. - mondta kedvesem
- Jó. - fújtam ki a benntmaradt levegőt
- Ne izgulj kedvesem. Sikerülni fog. - bíztatott
- Remélhetőleg.
- Akkor menj a hatodik emeletre, a tizenhármas ajtó.
Juuj, 13, remélem az énbesetemben szerencsét fog hozni.
Beléptem a terembe. Épp egy barna hajú lányt fényképeztek, háttal állt nekem.
- Rendben. Mára végeztünk. - a fényképész elcsomagolta a fényképezőt
A lány megfordult, Eleanor.
- Sziaaa. - futott felém majd megölelt - Ennyire hiányoztam?
- Igen. - vágtam rá nevetve - Most lesz a próba fotózásom.
- Ja, ne izgulj, jól fog sikerülni. Tudod mit, itt maradok, segítek ha valami nem megy majd, de szerintem minden menni fog. - mosolygott kedvesen
- Szia. Peter vagyok. - mutatkozott be a fotós
- Helló. Lana Smith.
- Á, igen, neked lesz a  próbafotózásod. - csapott a homlokára - Akkor kezdjük is. Gyere. - intett egy kanapé felé
Ahogy elkezdtük a fotózást minden félelmem elpárolgott. Egyszerűen csak jól éreztem magam. Eleanor mosolyogva nézte végig az egészet, egyszer sem kellett segítenie beállni. Úgy érzem találtam egy igazi barátnőt, Kate-en kívül, ő nagyon hiányzik.
Eleanor közben arrébbment telefonálni, de tisztán lehetett hallani mit mond. A barátjával beszélt, Amerikában van. Louis is ott van, lehet, hogy még találkozni is fognak. Egy "szeretlek"-kel elbúcsúztak egymástól, majd visszajött.
A fotózás közben többször is át kellett öltöznöm.
Még fürdőruhát is kellett vennem, bevallom az elején kicsit feszengtem benne, miután megszoktam, már el is felejtettem miben vagyok.
- Végeztünk. - tette le a gépét az asztalra - Jó volt veled dolgozni, remélem még lesz alkalmam rá. - kacsintott
-  Én is. - hebegtem zavaromban
- Most hazamehetsz. Én felmegyek Irene-hez a képekkel és megbeszélem vele a sorsod.
- Oké. Helló. - intettem
Már a liftben voltunk mire Eleanor megszólalt.
- Vágod, hogy ez nagyon jót jelent?
- Mégis mi? - értetlenkedtem
- Hát, azt mondta, hogy reméli még dolgozhat veled. Lana, ő egy híres fotós, és a híres fotósok nem minden modellnek mondják ezt. - világosított fel
- Ühüm. Mit csináljunk?
- Nincs kedved eljönni hozzám? Ott is aludhatnál. - ajánlotta fel
- Ha nem zavarok.
- Ugyan, te sosem zavarsz. - ölelt meg
- Előtte hazaugrok ruhákért.
- Nem kell majd adok kölcsön.
- Köszi. - ugrottam a nyakába
Eleanornak gyönyörű háza van, viszonylag közel is van hozzám, csak öt perc séta.
Beültünk a tv elé, épp a Marichuy ment, egy kicsit kiparodizáltuk. Éljenek az érett és komoly 18-20 évesek. Nem bírtuk ki hülyéskedésmentesen az estét.
Tíz óra fele jött egy e-mail-em. Peter elküldte a döntést és a képeimet.

2013. június 26., szerda

11. Fejezet

Meg is hoztam a fejezetet. A héten még lehet felteszem a következőt, de nem ígérek semmit.
Kérhetek pár komit, ha nem tetszik akkor is, névtelenül is lehet.
Ja, és ezzel a fordulattal lesz vége a 'sablonosságnak'.
Komizni és bekövetni a blogot bloglovinon!!!!
Jó olvasást!! xx.

Nem sokára megérkeztünk. Apa leparkolt a ház elé. Elbúcsúztunk, odaadta az új munkahelyem címét és már ment is.
Tátott szájjal bámultam az óriási házat. Egyszerűen gyönyörű, krémszinű falai, fa ablakai tökéletesen harmonizáltak egymással. Kinyitottam a kiskaput, egy kis utacska vezetett a bejárathoz.
Bent eszméletlen látvány fogadott. Az otthoni házunkban nincs ekkora luxus.
Először az óriási tévén akadt meg a szemem, előtte egy krémszínű kanapé volt. Felmentem a szobámba, kipakolni.
Mikor kipakoltam a szobámban a cuccaim, lementem a konyhába megnézni mit rejt a nagy hűtőszekrény, sajnos üres volt. Ötpercenként nyitogattam a hűtőt, hátha lesz benne valami, sajnos csalódnom kellett. Úgy döntöttem rendelek pizzát, gyorsan tárcsáztam, majd megrendeltem egy sajtimádó családit, hogy maradjon holnapra is. A pizza fél órán belül meg is érkezett egy helyes futár segítségével. Gyorsan hozzáláttam a pizzám elfogyasztásának, negyedét sem sikerült megennem. Későre járt, eltettem magam holnapra. Mert hát ugye az első munkanapomon nem szeretnék elaludni, meg máskor sem.

Reggel 8-kor a telefonom csörgésére ébredtem, Louis volt az a kedves telefonáló aki oly békés álmaimból felriasztott. Hiányzott Louis, de nem szabad engedni neki. Játszon mással. Egy egyszerű mozdulattal kinyomtam a telefont.
Nekiláttam a készülődésnek. A tükörképem borzalmasan nézett ki, szerencsésen elaludtam a hajam. Fél óráig szöszmötöltem a hajvasalóval, mire engedelmeskedett a szénakazal a fejem tetején.
Készülődésemben újra a telefon csörgése zavart meg, de ezúttal nem Louis volt, hanem a drága barátnőm.
- Szia. - szóltam bele unottan
- Helló! - kiabált vidáman a telefonba
- Kate, mit szívtál? Maradt még nekem is?
- Sajnálom, de nem maradt. - röhögött bele a telefonba - Amúgy van egy rossz hírem, vagyis csak neked rossz. Még maradok két napot Párizsban Harry-vel.
- Semmj baj. Sőt, örülök is neki. Legyetek együtt amíg lehet, hisz' Harry elutazik Amerikába.
- Itt a bökkenő, szóval én majd utána mennék Amerikába, de még nem biztos. - hangján érzékeltem, hogy reméli nem bukok ki annyira
Csenben halgattam pár percig. Az órára néztem, ami kilenc órát mutatott.
- Már ennyi az idő?! Mennem kell fejni. - törtem meg a feszült hangulatot
- Nem is tudtam, hogy vannak teheneid.
- Nem, nincsenek, csak mennem kell dolgozni. Majd, ha itt leszel mindent elmesélek, de most megyek szia!
Mivel kocsim az nincs, csak garázsom, ezért hívtam egy taxit. A belvárosba körülbelül harminc perces csendes út vezetett, ez a hátránya a kertvárosi háznak.
Egy óriási üveg irodaháznál érkeztem meg, amiről később kiderül, hogy egy modellügynökség, lehetett vagy 20 emeletes. Szóval ez lesz a leendő munkahelyem. A recepcióhoz mentem, ahol egy kedves negyvenes éveiben járó szőke nő ült, bemutatkoztam és elirányított a főnőkömhöz. A legfelső emeletre kellett mennem, a huszonötödikre, a 13-as ajtó mögött rejtőzött a főnököm irodája. Szolid, de mégis színes iroda volt.
Nagy vezetői forgós székében ücsörögve lapult a főnököm, mint kiderült Irene-nek hívják, igazán kedvesen viselkedett velem.
- Nos kedvesem, igazán szép arcod van, talán megpróbálkozhatnál a modellkedéssel is. - vetette fel ötletét
- Köszönöm.
- Nem értem, apád miért csak recepciósnak ajánlott be. Mit szólnál hozzá ha mondjuk holnap lenne egy próbafotózásod, utána pedig eldöntjük mit fogsz dolgozni. Addig viszont a recepcióra kellene menned.
- Köszönöm. Megyek is. Viszlát. - intettem, majd kiléptem az irodájából
Lementem a recepcióhoz, ott Rose, a recepciós helyettes megtanította, mit kell csinálnom, majd magamra hagyott.
Sok embert eligazítottam, mi merre van, de valójában én sem tudtam, segített a kistérkép az irodaházról.
Már kezdtem unni magam, mikor egy barna hajú bizonyára modell lépett a pulthoz. Ismerős volt, de nem tudom honnan.
- Szia, merre találom a... - akadt meg mondandójában, majd rámemelte barna szemeit - Hé, tégéd ismerlek!
- Mégis honnan? - érdeklődtem, fogalmam sem volt ki ő
- Hát, te löktél meg a reptéren. - mosolygott kedvesen
- Jaj, tényleg. Mégegyszer bocsi.
- Semmi baj. Amúgy Eleanor vagyok. Eleanor Calder. - nyújtotta kezét
- Szia, én Lana vagyok. Lana Smith. - ráztam kezet vele
- Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott - Szipminek tűnsz, van kedved velem meginni ebédszünetben egy kávét?
- De persze van. - bólintottam - Itt mikor is van ebédszünet? - érdeklődtem
- Délben?! - nézett rám értetlenül
- Ja, jó. - nevettem kínomban - Akkor délben.
- Okés. Addig is szia! - integetett, majd elvonult a dolgára
Nagyon szimpatikus lány, remélem jóban leszünk.

2013. június 23., vasárnap

Mindenkinek ajánlom figyelmébe!!! + 4. Díjam *-*

Szerintem már hallottatok róla, hogy megszűnik a Google Reader, de aki még nem annak ajánlom figyelmébe : http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html?m=1
Ja, és regisztráljatok bloglovin-on (nem csak bloggerek)!!!
Én már regisztráltam, ITT megtaláltok. Kövessétek be a blogomat. :)

Megkaptam a 4. díjamat Dinától!! :)
Nagyon köszönöm neki!!

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.) 11 dolog rólam:

- imádom a nyarat
- egyszer én leszek Mrs. Tomlinson ( jó lenne )
- kék szemem van
- általában magabiztos vagyok
- örülök, hogy végre vége lett a sulinak
- balkezes vagyok
- álmos vagyok
- imádok utazgatni
- nagyon szeretem a kiscicáimat
- William-nek neveztem el az egyik kiccicát
- el akarok menni egy 1D koncertre

2.) Kérdések:

1. Kedvenc blog?
Sok blogot olvasok/szeretek, nem sorolom fel az összeset. De a legkedvencebb i hate you... Or i love you?
2. Kedvenc énekes / énekesnő?
Louis Tomlinson, Demi Lovato
3. Kedvenc könyv?
Twilight saga, azok közül inkább a Breaking Dawn
4. Kedvenc állat?
Macska, koala.
5. Kedvenc tantárgy?
Olyan nincs. Nem, mondjuk a töri, meg az info.
6. Osztálytárs, akit a legkevésbé bírsz?
Hát név szerint Bence. Szerintem ( és mindenki szerint) az osztály gyökere.

3.) Kérdéseim:

1. Van valamilyen állatod/állataid, ha van neve/ik?
2. Kaja, amit utálsz?
3. Ha egy ellenkező nemű személy lehetnél, ki lennél?
4. Van valami amit szégyelsz az életeddel kapcsolatban?
5. Mióta írsz blogot?
6. Kedvenc filmed?
7. Kedvenc könyved?
8. Milyen zenét hallgatsz?
9. Ha visszautazhatnál a múltba és csak egy dolgot változtathatnál meg az életeden, mi lenne az?
10. Bakancslistád?
11. Van kabalád?

4.) Akikek küldöm:
Fanni S. , Dark Louis
Filoména Oláh , I'm dreamer
Bocsi de másnak nem küldöm tovább.

2013. június 18., kedd

10. Fejezet

Rövid kihagyás után, itt a fejezet. Remélem tetszeni fog. A véleményeteket szívesen fogadom. A mai nap feltettem az 1. részt a Dinával közös blogunkba. Itt megtaláljátok.
Jó olvasást! xx.

"Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám..."

Rövid keresés után rátaláltam Kate-re. Harry-vel összebújva kuporogtak a földön, ahogy észrevettek, egyből szétrebbentek, mintha semmi nem történt volna.
- Nyugi. Én nem Louis vagyok, egyébként ő is tudja. - szipogtam
- Mi történt? - pattan fel Kate Harry mellől
- Hosszú... - hajtottam le a fejem - A lényeg, hogy én elmegyek Londonba a leghamarabbi géppel.
Ügyeltem rá, hogy ne mondjam ki az utazási szándékunkat Harry előtt, így egy kicsit másképp mondtam.
- Mi?! - pattant fel Harry is - De hisz' miért?
- Kérdezd Louis-t, én csak egy kis "szajha" vagyok.
Harry és Kate ledöbbenve álltak mellettem.
- Mentem pakolni.  - muszály volt már onnan elmennem, nem bírtam már rózsaszín ködöt, ami Harry-t és Kate-et körbevette
Berohantam a szobámba, az ágyba vetődtem és csak zokogtam. Őszintén szólva fogalmam sincs, Louis miért játszik velem.
Egy kicsit zavart, hogy azt sem tudom, ki az akit annyira szeret, csak annyit tudok róla, hogy a neve, ahogy Lou mondta El. De ez mit takar?! Ella, Elouise, vagy mi? Nem volt bátorságom rákeresni interneten, féltem attól, hogy sokkal szebb lesz, mint én.
Húsz perc sírás után, a fürdő felé vettem az irányt. Borzasztó látványt nyújtottam, még csoda, hogy amikor belenéztem a tükörbe, nem törött össze. Gyorsan rendbe hoztam magam, majd kisiettem a fürdőszobából. Megfogtam a bőröndömet, kivonszoltam az ajtón egyenesen Kate-ékhez. - Na, jólvan, sziasztok! - megöleltem őket - majd holnap kimegyek eléd a reptérre - súgtam oda Kate-nek - Harry, - fordultam felé - remélem még találkozunk.
- Én is remélem.
Még búcsúzkodtunk egy kicsit. Harry megígértette velem, hogy mindig vigyázok magamra, hiszen London nagy város.
Már épp elindultam volna, mikor Louis kisírt szemekkel betoppan a szobába.
- Hová mész? - kérdezte kétségbeesetten
Úgy csináltam, mintha ott sem lenne. Intettem egy utolsót, majd elindultam, de Louis megragadta a karomat és visszahúzott.
- Várj! Kérlek, ne hagyj itt!! - sírt
- Elmondom, csak hogy tudd! Nem érdekel mit mondasz, ha ahhoz van kedvem, akkor lelépek! - kiabáltam - Jól jegyezd meg Louis, most láttál engem utoljára! Itt és most, végeztünk, hagyom, had éljétek a barátnőddel a 'szajha' mentes életeteket!
- Nee! Kérlek! - kérlelt
- De! Most kisétálok az életedből! Szia Louis!
Kisétáltam a cuccaimmal a szállodából, fogtam egy taxit, majd a repűtérre vitettem magam a sofőrrel.
Erősnek kellett maradnom, egy Erzelemmentes maszkot húztam az arcomra.
Kifizettem az utat a sofőrnek. Besétáltam a reptér főépületébe, hatalmas kavarc volt, csoda, hogy nem tévedtem el. A recepción foglaltam jegyet a legközelebbi londoni gégpe. Nem kellett sokat várni, csak fél órát.
A repülőuton zenét hallgattam. Amikor a One Thing következett a lejátszási listán, Louis részét átpörgettem, nem bírtam volna meghallgatni.
Miután leszállt a gép, még a repülőtéren felhívtam Kate-et. - Szia! Sikeresen ideértem Londonba. Te mikor jössz? - érdeklődtem
- Sziaaaaa! Nem tudom pintosan, de estefele. Hogy érzed magad? Eléggé összetört voltál, örülj, hogy elengedtelek. - hallottam hangján, hogy mosolyog
- Szarul. Nagyon szeretem Louist, egyszerűen nem tudok ellene semmit sem tenni, szeretem feltételek nélkül.
Körülbelül fél percig csend volt a vonal másik felén mire megszólalt.
- Ez gáz. De ha megnyugtat azóta nem lehet hozzászólni és megállás nélkül sír,azt a fiúk nem szoktak.
Meglepődtem, azt hittem, egyáltalán nem érdekli majd, hogy leléptem. Eszembe jutott, apunak még nem is szóltam, hogy Londonban vagyok.
- Le kell tennem. Majd hívj ha indul a géped. Itt foglak várni a reptéren. Szia! - köszöntem el.
Már hívtam is aput.
- Háló! - szólt bele apu magabiztosan
- Szia apu! - üdvözöltem - Itt vagyok Lobdonban.
- Ó, akkor találkozzunk. Elmegyek érted. Negyed óra és ottvagyok. Szia! - le is tette a telefont
Ennek örültem, legalább nem kell taxiznom és találkozhatok apuval. Véletlen nekimentem egy barna hajú lánynak, aki mellesleg nagyon szép volt.
- Neharagudj.
- Semmi baj. - halvány mosoly húzódott arcára
Amíg apa nem jött, addig bementem egy reptéri gyorskajáldába, vettem fagyit és egy hamburgert. Megettem és apu már meg is érkezett értem.
- Szia Hercegnőm. -mosoyogva megöleltünk egymást, apu kocsijához indultunk
- Apa, tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz. - mondtam, amikor beültem a kocsiba - Most hova megyünk? - érdeklődtem - Elmegyünk egy iszunk egy kávét vagy valamit, azután megnézzük az új otthonodat. Anyáddal már be is rendeztük, de ha valami nem tetszik, majd kicseréljük. - mosolygott kedvesen apu
- Ez nagyon kedves tőletek, köszönöm.
Megérkeztünk apa leparkolt egy kedves kis kávézó előtt. Besétáltunk, egy kedves idős néni állt a pultnál. Leültünk egy asztalhoz.
- Mit parancsolnak? - kérdezte aranyosan a néni
- Egy kávét. - válaszolt apa
- Én egy forrócsokit. - mosolyogtam
Gyorsan ki is hozta a néni a kávét és a forrócsokit, ivás közben beszélgettünk.
- Gondolom nincs munkád. - erre csak bólintottam egyet - Tudom, hogy te ínkább táncolni szeretsz, de egyik barátom cégénél találtam neked egy munkát. De csak ideiglenesen, amíg nem találsz olyan munkát amit szívesebben csinálnál. - vetette fel ötletét
- Köszönöm. Mikor kell bemennem?
- Holnap reggel tízre.
Apa kifizette a kávéját és a forrócsokimat, már indultunk is az új házam felé.

2013. június 14., péntek

Új blog!!!

Most nem résszel jelentkezem, hanem az új blogomat szeretném bejelenteni, amit az egyik barátnőmmel kezdtem, Dinával. Még csak a prológus van fent, de amint látjuk, hogy vannak érdeklődők, azonnal feltesszük az 1. részt.
Ha érdekel, iratkozz fel, kommentelj! 
Itt megtalálod.

2013. június 9., vasárnap

9. Fejezet

Köszönöm a kommenteket az előző részhez és az oldalmegjelenítéseket. A részhez csak annyit, hogy nem igazán volt ötletem hozzá, de azért meglett. Bevallom, nem a legjobb. Nem is beszélek tovább... Itt a fejezet.
Jó olvasást! xx

A mai csajos napunk annyiból állt, hogy elmentünk a plázába, kb. felvásároltuk az egészet. Rengeteg ruhát és cipőt vettem, nem tudom, hogy fogom én ezeket belepaszírozni a bőröndömbe, ha megyek Londonba, majd elküldöm postán. Beültünk egy wellnes központba. Kényelmes székekbe, inkább fotelokba ültettek be minket, vártuk, hogy jöjjenek és megcsinálják a körmeinket. Addig sem unatkoztunk elbeszélgettük az időt.
- Na, és mi van Lou-val? - érdeklődött kedvesen a barátnőm
- Hát... bonyolult. - legyintettem
- Szerintem fel tudom fogni.
- Oké. Na szóval az van,hogy Louis- nak most van barátnője, de engem is szeret. Komolyan egy ribancnak érzem magam. - szomorodtam el
- De hogy is vagy az!
Még beszélgettünk egy kicsit erről, de hamar jött is egy fiatal, kb. velünk egyidős, szőke hajú, kedves lány. Az egyetlen jó dolog, ha külföldön vagy, nem értik mit beszélsz, ezért zavartalanul folytattuk a beszélgetést.
- Történt valami érdekes az este? - célozgattam Harryre
- Neem. - vágta rá gyorsan, nem mert a szemembe nézni
- Szóval történt.
- Honnan tud... Persze ismersz. - mosolygott halványan
- Kate, kérlek mond el.
- Harryvel csókolóztam. - vigyorgott, mint egy vadalma - De pssszt! - tette szája elé mutatóujját
- Láttam.
- Hol? - kíváncsiskodott
- Reggelinél.
Itt abba hagytuk a beszélgetést, készen lett a körmünk. Az én körmöm kék színben díszelgett és egy papírrepülő volt rajta. Kate körme átmenetes volt.
Visszamentünk a szobánkba. Betettünk egy filmet.
Egyikőnket sem érdekelte különösebben, beszélgetni kezdtünk.
- Harry egy tizes skálán, mennyire csókól jól? - könyököltem fel az ágyon
- 20. Vagy több. Nagyon jól. - áradozott
- Sajnálom, hogy elhanyagoltalak! - öleltem magamhoz legjobb barátnőmet - Megígérem, hogy ez nem fog többször előfordulni.
Folytattuk a filmet. Bevallom nem igazán értettem, hogy mi miért történik, nem igazán figyeltem a filmet. Egy romantikus csókkal vége is lett. Végre. Már a címére sem emlékszem. Kitaláltuk, hogy sminkelünk egy kicsit. Kate-nek erős fekete füstös szemet csináltam, nagyon jól nézett ki. Nekem természetes hatású halvány sminket készített Kate.
- Ha már így kisminkeltük magunkat, menjünk el vacsizni, mert a három zacskó gumimacitól nem laktam jól. - nézett ki a szekrényemből
- Oké. Ketten megyünk, vagy szóljak Harryéknek?
- Szólj. - bólintott
- Jó, felhívom Louist. - már kerestem is a nevét a névjegyzékemben
- Szia - szólt a telefonba - ennyire hiányzom?
- Nem, csak azt akartam, nem lenne kedvetek elmenni vacsorázni?
- Ezt a fiúk szokták kérdezni, nem fordírva. Amúgy mehetünk.
- Akkor fél óra múlva lent találkozunk az étterem előtt. Szia!
Gyorsan összekészülődtünk, hamar elment fél óra.
A vacsi jól sikerült, utána együtt voltunk a szobámban. A fiúk twitcam-oztak egyet, mi addig elvonultunk, mivel ilyen 'titkos' személyek vagyunk. Addig neteztünk.
Apa írt egy e-mailt, hogy holnap el kell mennünk Londonba egy fontos ügy miatt, azt nem írta mi olyan fontos, titokzatos kis levél volt. Szomorúan nekiálltunk pakolni. Szép emlékeim vannak Párizzsal kapcsolatban.
- Lana, hogy mondjam meg Harry-nek, hogy holnap megyünk Londonba?
- Majd mingyárt együtt bejelentjük nekik. - vázoltam fel előtte a tervemet - Tudod, ha valaki Londonba megy boldog, neked is annak kéne lenned, hisz' Harry is ott lakik.
- Tényleg. - ölelt magához vigyorogva
Visszabattyogtunk, hátha már befejezték a twitcamot. Harry ott ült a földön, laptopjával a kezében, először észre sem vett minket.
- Louis? - kérdeztem
- Telefonál. - kaptam tömör választ - Ő csak egy barátom. Nem nincs barátnőm. - mondta a kamerába - Még. - kacsintott Kate-re
- Bocsi, nem tudtam, hogy még mindig cam-oztok. - vigyorogtam bocsánatkérően
- Gyertek ide. Bemutatlak titeket a rajongóknak.
Odasétáltam, vagyis megbotlottam, elestem és levertem Harry öléből a laptopot.
- Bocsi. - emeltem magam elé védekezően a kezeimet - Inkább megkeresem Louis-t - tátogtam nekik
Elindultam megkeresni Louist. Már majdnem feladtam, kerestem Harry szobájában, az enyémben, volt egy résnyire nyitott ajtó. Észre sem vettem volna, ha nem hallom édesen csengő hangját. Lábujjhegyen odaosontam az ajtóhoz, tudom, hogy ilyet nem szép dolog csinálni, de késztetést éreztem rá. Louis épp telefonált, ahogy Harry mondta.
- Nem drágám, nincs senkim, én csak is téged szeretlek. Mégis, hogy gondolod, hogy meg tudnálak téged csalni?! Soha sem cserélnélek le egy kis szajhára. - győzködte barátnőjét. - Jó, oké. Majd találkozunk. Szeretlek, szia!
Mintha ezer kést szúrtak volna a szívenbe, egyszerüen nem bírtam tovább. Lábaim remegni kezdtek, nem bírták tovább tartani a testem, a földre rogyva zokogtam. Annyi minden kavargott a fejemben, mint például "hogy lehettél ennyire naiv?!", "azt hitted ő más, mint a többi kis sztárocska?"
Komoly elhatározásra jutottam.
Louis lépett ki a szobából vigyorogva, amint meglátott lehervadt a mosoly az arcáról.
- Mi történt, és miért sírsz? - gugolt le mellém
- Hagyjál. - áltam fel
- Hallottad, igaz? - kérdezte elszomorodva
- Igen. Azt hittem TE más vagy.
- De más vagyok. - ölelt meg, kibontakoztam az öleléséből, majd elfutottam
Kate-et kerestem, hogy megmondjam neki a döntésemet.