23. Fejezet

Sajnálom, hogy így eltűntem, nagyon összejöttek a dolgaim mostanában... De most visszatértem, így drága "férjecském" 22. születésnapjára. Nem is húzom az időt jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket, ha már ennyit kellett rá várni. Jó olvasást! xx


Halkan beléptem a nappaliba, mázlimra mind a két lány ott ült, így már elkerülhetetlen volt a találkozás. Nem azért nem akartam velük találkozni, mert nem akartam, hanem azért mert vizes volt a hajam és Jared ruhái voltak rajtam, ami egy kicsit sem félreérthető. - Sziasztok. - intettem egyet, majd gyorsan továnb indultam a szobámba - Ha visszajösz elmesélsz mindent! - kiáltott utánam El és Kate kórusban. Megforgattam a szemem és beléptema szobámba. Úgy volt, ahogyan hagytam...mielőtt... Gyorsan előkaptam a telefonom, hátha írt. Kicsoda? Természetesen Louis. De nem. Semmi. Csak Jared írt, hogy jól érezte velem magát ma, holnap pedig lesz egy fotózásunk együtt. Gyorsan átöltöztem, felvettem a kedvenc kinyúlott hosszított felsőm egy cicanacival, így itthonra megfelel. Tartottam egy gondolkodós délutánt. Kizártam a külvilágot. Átgondoltam mindent. Párszor belementem a 'mi lenne ha' témába, de semmire nem jutottam. Abban száz százalékosan biztos vagyok, hogy szeretem Louist és valahogy helyrehozom a dolgokat. A kérdés az hogyan. Jared iránt többet éreztem, mint barátság. Nagyon összezavarodtam. Úgy éreztem nem tudom egyedül megoldani, de viszont van nekem nekem két elszánt barátnőm, akik mindig mellettem állnak. Lesiettem, épp egy filmet néztek, nem is nézték, inkább beszélgettek rólam. Megálltam. Nem vettek észre. Beszélgettek rólam. Egy könnycsepp folyt le arcomon a hallotak miatt. - Tudom, Lana kicsit megváltozott London, inkább Louis hatására, de még mindig önmaga és feltétel nélkül beleszeretett az exedbe. - Tudom. De én, azt hiszem érzek még valamit Louis iránt a megvetésen kívül. - nagyot dobbant a szívem Eleanor mondata után - Mert tudod sosem lehettem Louis-val úgy igazán együtt, mindig figyelt minket valaki és megmondták mit csináljunk, ez csak egy színjáték volt érzelmekkel vegyítve. - Szóval akkor még szereted? - kérdezdte kicsit kétségbeesetten Kate - Azt hiszem. - hajtotta le fejét Sarkon fordultam, feltrappoltam a lépcsőn úgy hogy meghallják. Hangosan bevágtam a szobám ajtaját. Ha lehet még jobban összezavarodtam. Felhívtam anyát. Elmeséltem neki minden kis részletet, türelmesen megvárta míg mindent elmondok neki, leszidott amiért nem hívtam előbb és hogy megvágtam magam. Úgy gondolta a legjobb az lenne ha egy kis időre hazamennék Magyarországra. Az elején nem tartottam túl jó ötletnek, de másnap délután már valahogy hazavágytam. Megejtettem egy kis találkát a főnökömmel és megbeszéltem vele hogy pár hétre hazautazom. Utána következett az utolsó fotózás mielőtt elmegyek. Borzasztó volt. A fotósorozat egy kampányhoz készült, a magukat bántalmazó tiniknek szólt. Kicsit irónikus, kampányolok ellene, de pár napja én is "megbüntettem" magam. Végül még sem készült közös fotó Jareddel. Gyorsan az öltözőbe siettem lemostam magamról a vastag vakokatot. Előhalásztam táskám legmélyebb zugából a telefonom, gyorsan megkerestem Jared nevét majd a hívás gombra mentem. - Szia. - Szia. Sajnálom, hogy áttették a fotózást. - kezdte - Én is, de szerintem nem is lesz megtartva. Biztos keresnek neked másik partnert. - mondtam lehangoltan - Miért? - hangjából sugárzott a csalódottság - Mert haza utazom pár hétre. - Ja, értem. Akkor majd lesz másik alkalom. Most viszont le kell tennem, hiányozni fogsz, de majd hívj ám! Szia. Már csak a csajokkal meg Lou-val kellet közölnöm. Louis-t hagytam utoljára, az ő reakciójától félek legjobban. Hiszen nem igazán valószinű, hogy én visszajövök, legalábbis nem mostanában. Haza siettem, csak Kate-et találtam otthon, elmontam neki mindent, ő is velem akart jönni, de lebeszéltem, hiszen ez az én életem, nem kell neki is velem jönnie, elvégre is már beilleszkedett ide, ráadásul Magyarországról nem tudja meghódítani Harry-t. Ezután következett csak a neheze. Felvettem a kabátom, bezártam magam után az ajtót, fél óra lassú séta után megérkeztem. Rettentően féltem, lehet be sem enged - cikázott a fejemben. Öt percig vívódtam az ajtóban, mire meg mertem nyomni a csengőt. Egy szőke csaj nyitott ajtót, ott lakik a szomszédomban, de szerencséjére csak takarítani jár ide, pedig amekkora háza van, nem hiszem, hogy pont erre a munkára van szüksége. - Szia. Louis-t keresem, itthon van? - kérdeztem kedvesen - Persze, gyere csak beljebb. Én úgyis végeztem, megyek is, szia! - kedvesen mosolyogva invitált be, majd távozott is Louis a szobájában volt, végig jártam majdnem az egész házat mire rátaláltam. A plafonon erősen szugerát valamit, gondolkozott. Egy könycsepp folyt végig tökéletes arcán. - Louis.. - hirtelen rám kapta tekintetét, össze volt zavarodva, látszott rajta. - Én -kezdtem magyarázkodni. - Hagyd csak - felált, magához húzott, szorosan megölelt, száját az enyémre nyomta. Szenvedélyes csókcsatát vívtunk és végre senki sem szakíthatott meg minket. Teljesen kereknek érezem a dolgot, így már tökéletes volt, eszembe sem jutott Jared, se semmi más, csak Louis-ra tudtam koncentrálni. Hátrálni kezdett az ágy felé magával húzva engem is, óvatosan elfektetett az ágyon, majd áttért nyakam csókolgatására, nedves nyomokat hagyott maga után. Tökéletes volt minden, amígy nem közöltem vele. - Louis, haza fogok utazni egy időre. - Mi? Nem. Ne, kérlek,m ne menj, maradj itt velem - kezdett kétségbeesetten hadarni. - Nem. Nagyon szeretlek, de el kell mennem, az agyamra ment London, el kell tűnnöm, amíg helyreállnak a dolgok - nagyon fájt, de én már döntöttem. - Ebbe most bele kell egyeznem, sajnos nem tőlem függ, de tudd én mindig várni fogok rád. Könnyeimmel küszködve megöleltem, arcomat nyakába fúrtam, egy puszit is otthagytam. - Szeretlek - suttogtam nyakába. - Én is. De élvezzük ki azt a kis időt amíg még ittvagy. Kezdjük azzal, hogy ma ittalszol - húzta perverz vigyorra száját.

22. Fejezet

Megérkeztem, ezen a gyönyörű keddi estén. Remélem tetszeni fog, ha nem nyugodtan szóljatok.
Jó olvasást!  xx

Otthagyott. Egyszerűen csak otthagyott. Magam sem értettem már miért is mondtam, legyünk csak barátok. Megbántam. Igazság szerint, nem akartam szakításuk után rögtön Louis karjába vetni magam. De feltétel nélkül szeretem.
Reggel egyedül ébredtem. Hiányzott. Minden kis porcikája hiányzott. Hiányzott, hogy vidáman csillogó kék szemében tükröződő világot még szebbnek lássam.
Gondolataimat halk kopogás szakította félbe.
Megköszörültem torkomat, de még így is rekedt marad hangom.
- Gyere.
Legnagyobb meglepetésemre Jared lépett be szobám ajtaján.
- Szia, - intett kezével -hallottam mi történt veled, gondoltam meglátogatlak.
Halványan elmosolyodtam kedvességén, de azonnal eszembe jutott miért is vágott mindent a fejemhez Lou, mert féltékeny volt rá.
- Miért mit hallottál? - érdeklődtem
Jared az ágy melletti kis műanyagszékébe helyezte kényelembe magát.
- Hát, hogy leestél a lépcsőn, elejtetted a poharat és a tányért és jól megvágtad magad a szilánkokkal. - magyarázta
Kínosan felnevettem. Kíváncsi tekintete égette arcom.
- Kitől hallottad? - folytattam tovább a kérdezősködést
- Louis Tomlinson nyilatkozta a tv-nek. - felelte egyszerűen
Szemeim tágra nyíltak. Louis, mi a fenét csináltál?
Értetlen tekintetem látva tovább magyarázott.
- Nálad hagyta a telefonját és értement. Mindenki azt találgatta, hogy te vagy a titkos barátnője vagy hogy meg akart téged ölni, csak közben meggondolta magát.
Elfelejtettem levegőt venni, miután rájöttem kínosan elnevettem magam.
- Hogy miket ki nem találnak. Még hogy én Louis Tomlinson titkos barátnője vagyok.. Pff. - erőltettetten nevetni kezdtem
Egy kicsit átlátszóra sikeredett, de Jared velem egyútt nevetett.
Kellemesen elbeszélgettünk, mondta, hogy ha nem lennék itt, ma lenne egy közös fotózásunk.
- Majd bepótoljuk. - vigasztaltam
Az egyik nővér hozta a papírjaimat és közölte egy óra múlva mehetek haza.
- Lana, most van barátod? - váltott témát a szemben ülő srác
- Nincs. Sajnos elszúrtam, megint. - hajtottam le a fejem
- Figyi ne haragudj, túlreagáltam tegnap este. Gondoltam egy fuvar haza jól jö.. - lépett be Lou a szobába, de megakadt ahogy megpillantotta Jaredet - Tudod mit? Nem lényeg. Sziasztok.
Gyorsan kiviharzott a szobámból. Hangosan kifújtam a benttartott levegőt.
Már csak ez hiányzott.
Jared zavartan nézett. Egy könycsepp gördült végig arcomon.
- Ne aggódj, majd én hazaviszlek. Minden rendben lesz. - hajolt közelebb, nagy kezével letörölte a sós folyadékot arcomról.
Válaszként megcsóváltam fejem.
- Nem. Itt már semmi sem lesz rebdben. Elszúrtam, akárhányszor rendbejön, mindig valami tönkreteszi.
- Nyugi, minden rossz után valami jó következik. - simított egy tincset fülem mögé
Kézfeje súrolta a fülem, érintésétől kirázott a hideg. Ő is észrevette és szélesen elvigyorodott, kivillantak vakítóan fehér fogai. A gondolataim szétfeszítették kicsiny koponyám. Nem igazán értem.. Jared csak bejött meglátogatni.. Louis meg, már megint összekombinált valami hülyeséget a fejében.
Azt hiszem kezdem túlságosan is megkedvelni Jaredet. Olyan csodálatos mosolya van... Lana, mégis miket gondolsz? Te Louist szereted!! - figyelmeztettem magam
Nagyot szippantottam a levegőből, majd Jaredre pillantottam, szemei pont engem vizslattak. Barna íriszeiben furcsa csillogást vettem észre.
Lassan lementünk Jared kocsijához.
- Végre hazamehetek. - tártam szét kezeimet a friss levegőn, olyan Titanic-osan, csak nem volt senki mögöttem aki tartson. Jared mögém lépett, hátúlról átkarolta a derekam és 'Titanic-ozni' kezdtünk, mostmár ketten. A kórház előtt elhaladó emberek mutogatva bámultak minket, nemtörődve velük csak Jaredre koncentráltam. Elengedte a derekam, majd röhögcsélve a kocsijához futottam, mármint megálltam a parkoló közepén, mivel fogalmam sem volt, melyik lehet a kocsija.
- Ez az. - mutatott egy fekete BMW-re - Hölgyem. - kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, ahogy egy úriemberhez illik.
Gyorsan beültem, Jared megkerülte a kocsit, majd beszált mellém a vezetőülésbe. Elfordította a kulcsot, és már indulásra készen is voltunk.
- Lana, nem mehetnénk be először hozzám, otthon hagytam a telefonom. - törte meg a pár másodperce letelepedett csendet.
Semmi kifogásom nem volt ellene, egy bólintással jeleztem is neki ezt. Széles vigyor kúszott arcára.
Megnyugtatott Jared jelenléte, nyugalmat sugárzott, de nagyon élénk egyéniség tele ellentétekkel, annyira titokzatos számomra, egyszerűen kényszert érzek rá, hogy kiderítsem mit rejt magában. Jared számomra egy jól lelakatolt könyv, feladatom, a kulcsot megtalálni, ami a zárat nyitja.
Mire feleszméltem, már Jared háza előtt is álltunk. Egy óriási kőfal vette körbe az egészet. Elővett egy kis távirányítót, nyomkodott rajta párat és nyílt is a kapu. Begurult az autó, tátott szájjal bámultam.
- Lana, belerepült egy légy a szádba. - legyezett nagy mancsaival előttem.
Gyorsan becsuktam a szám. Pirulva válaszoltam neki.
- Megvárlak a kocsiban.
- Ő, hát... Én.. - vakarta a nyakát - Én azt gonoltam csinálhatnánk valamit nálam.
Mosoly terült szét arcomon, beleegyezően sóhajtottam egyet, így legaláb esélyem lesz "megtalálni a kulcsot".
Kipattantam a kocsiból. Szorosan Jared mellett a bejárathoz tipegtem. A ház belseje egy szóval gyönyörű. Biztos vagyok benne, hogy nem ő takarít, ezt viccelődve a tudtára is hoztam.
- Én takarítok, tudod rendmániás vagyok, egyszerűen kényszert érzek rá, hogy mindent a helyére tegyek, erről jut eszembe a virágomat vízbe kell tennem. - mondta röhögve majd felkapott és futni kezdett kifelé. A medence előtt ált meg.
- Jared! Ha belemersz dobni nagyon... - meg sem várta, hogy bejejezzem, beledobott a vízbe.
Először hidegnek éreztem, de hamar megszoktam.
Komolyan bámultam rá. Borzasztóan néztem ki, még jó, hogy nem voltam kisminkelve. Ami kicsit rontott a kedvemen, hogy fehér felsőm volt, ami kissé átlátszó lett a víztől. Legbelül röhögtem, de felvettem a "mindjárt sírok" arcom, és az előttem álló hülye felé fordultam.
- Jared... Hogy tehetted ezt? Én vizes lettem. - a legvégére már nem bírtam ki nevetés nélkül.
Önfeláldozóan beugrott mellém a vízbe. Feje tőlem pár centire bukkan elő a vízből. Felém tornyosult izmos testével.
- Most miért ugrottál be?
- Valamilyen úton módon úgyis elérted volna, hogy a vízben kössek ki, gondoltam inkább megkönnyítem a dolgot. - fülem mögé tűrt egy nedves tincset. Kezdtem vörösödni.
- Hm...Szóval, te szereted megkönnyíteni az emberek dolgát? - ugrattam
- Hát... - nem tudott rá mit válaszolni, megfogtam.
Felnevetett, gonoszan egyre közelebb és közelebb került hozzám, arca pár centire volt tőtem. Megfogta a fejem tetejém, lenyomott a víz alá, ezt nem hagytam annyiban. Kezdetét vette egy igazi vizi csata Lanás Jaredes módra.
- Vesztettél Csöcsi. - jelentettem ki már a medence szélén ülve.
- Csöcsi? - húzta fel csodálkozva a szemöldökét.
- Nem hallottad, vagy mi Csöcsikém? - pattantam fel a földről
- Miért pont Csöcsi? - húzta a száját
- Mert ez jutott eszembe. - védekeztem
- Aha, szóval jók a csöcseim? Akkor fogd is meg őket. - megragadta  a kezeimet, melkasához emelte őket.
- Csöcsikém. - sóhajtottam
Csak akkor jutott el az agyamig, hogy körülbelül egy órája vizes átlátszós ruhában vagyok előtte.
A házba indultam átöltözni, akkor eszembe jutott, hogy nincs is mibe átöltözni, kaptam Jaredtől pár óriási ruhadarabot. Gyorsan magamra kapkodtam őket. Jared átöltözve a kanapén tehénkedett mire visszaértem.
- Haza viszel? A lányok már biztosan hiányolnak. - léptem mellé
- Persze. De remélem máskor is átjössz. - kacsintott

21. Fejezet

Sziasztok! Megjöttem a következő résszel. Tudom kicsit sokára, de a suli miatt nem tudok olyan gyakran részeket hozni. Sajnálom. A részhez nincs más hozzáfűznivalóm.
Jó olvasást! xx

- Louis, te még mindig itt vagy? Nem bántottad még eleget szegényt? - szegezte rá kérdéseit Eleanor
Lou nem válaszolt, lehajtotta fejét, mélyet szippantott a fertőtlenítő illatú levegőből.
- Figyelj, hagyd békén Lanát. Nem elég, hogy elcsavartad a fejét, miközben velem voltál, most meg itt pátyolgatod, de tudom, hogy csak játszod a hősszerelmest! - El szemei összeszűkültek. Arcából színtiszta utálatot és lenézést lehetett kiolvasni.
- Louis, jobb lenne ha most egy kicsit elmennél. - suttogta félénken Kate, El háta mögül
- Kicsit? Inkább örökre. - vágta rá El
Lou halkan felállt ágyam széléről. Gyorsan megragadtam a kezét és odasúgtam neki, úgy hogy csak mi halljuk.
- Siess vissza.
Bolíntott egy aprót majd gyors léptekkel távozott.
- Kate, El, el sem tudom mondani mennyire sajnálok mindent. - néztem bűntudatosan El szemébe
- Nem haragszom. Csak egy kicsit többet vártam tőled.
A takaró csücskét kezdtem el babrálni. Kate odadobogott hozzám, majd egy hosszú ölelésben részesített.
- Annyira aggódtam miattad, mikor ittvoltam, halálsápadtan feküdtél. Louis-val meg még számolok. Sosem bocsátom meg neki, amit veled tett.
Értetlenül néztem rá.
- Mit tett velem?
- Majdnem a halálba üldözött.
Csend telepedett közénk, Eleanor zokogása törte meg.
- Azt hittem, elvesztettünk. Amikor elolvastam a levelet, hihetetlen dolog játszódott le bennem. Egyszerűen nem tudott érdekelni, amit Louis-ról írtál. Nekem a 'már nem leszek' mondatnál több nem jutott el az agyamig. Miért nem jöttünk haza hamarabb? - karjaimba borult. Hátát kezdtem simogatni, megnyugtatásképp. Szaggatott levegővétele kezdett egyenletessé válni.
- Tudod, én azt hittem idejössz és felpofozol. - árultam el sejtésem, amit egy halk kuncogással díjaztak.
- Nem. Tudod, nem rád haragszom, hogy Louis-val volt köztetek valami. Tudod már nem volt a régi a kapcsolatunk, már szinte csak az éjszakáról szólt. Louis-ra haragszom, mert tönkretett lelkileg és miatta majdnem elvesztettünk. - fejezte be hosszú mondandóját
Kellemes beszélgetős délutánt töltöttünk el hárman. Lelkileg sikerült megnyugodnom, végre kibeszéltem magamból mindent ami bántott és nem kellett figyelnem, nehogy elszóljam magam.
Louis valamerre felszívódott, addig nem jött vissza amíg a csajok el nem mentek.

Halk beszélgetést hallottam az ajtó előtt.
- A mai éjszakát még bennt kell töltenie a kisasszonynak, de holnap délelőtt elmehet. - tájékoztatta az orvos
- Ez nagyon jó hír. Megyek elújságolom neki. - hangjából jókedv sugárzott
Kopogott kettőt, majd kicsit kinyitotta az ajtót, bedugta a fejét.
Sejmes haja tökéletesen beállítva ágazott mindenfelé a levegőben. Kék szemei engem vizslattak.
- Szabad? - csibészes vigyor terült szét arcán
- Igen. - feleltem egyszerűen
- Miújság? - lépett közelebb
- Nagyon jól elbeszélgettem a csajokkal. Tudod azt hittem, ez után a 'hiba' után mindenki azt hiszi majd, meghibbantam és nagy ívben elkerül.
- Dehogy is hibbantál meg. - hajolt közelebb
Elfordítottam a fejem és ásítottam egy nagyot.
Mosolyogva végigsimított a fejem búbjától a derekamig. Érintésétől kiázott a hideg, mintha egy gyenge sokkolóval simogatna.
Egyre közelebb és közelebb tolta a fejét. Forró lélegzete csiklandozta az állam. Ajkai súrolták az enyémet, de nem csókolt meg, nem adta meg azt az örömet. Fülemhez hajolt.
- Zuhanyozz le, látom elfáradtál.
Bólintottam egyet, jelezve megértettem.
Elgémberedett testem nehezen ülőhelyzetbe tornáztam. Kezem lüktettett ahogy ránehezkedtem.
Soha többet nem bántom magam, semmilyen esetben sem.
Beálltam a forró víz alá, először egy kicsit meleg volt, de lassan megszoktam. Alig vártam, hogy otthon teleengedjem a kádat vízzel és leáztassam magamról a fertőtlenítő szagot.
Elzártam a csapot, kiléptem a zuhanyzóból, a kifröccsent víztócsán sikeresen megcsúsztam. Seggreültem. A fájó részt dörzsölgetve feláltam, közben a mosdóba kapaszkodtam.
- Hát ez remek. Most be fog lilulni a seggem. - bosszankodtam magamban
Gyorsan elintéztem a fogmosást is és mentem is a puhának nem mondható nyikorgós ágyikómba.
Louis egy műanyag székben ült az ágyam mellett. Ujjai vadul száguldoztak telefonja kijelzőjén. Csoszogásomra felkapta fejét. Perverz vigyorra húzta a száját.
- Tudod ez egy kórház, nem illik egy szál törölközőben mászkálni. - oktatott ki vigyorogva
Hangos nevetésben törtem ki. Előkotortam valami háló cuccot. A kezemben szorongattam a kinyúlott Coca Cola-s pólóm és a shortom, sokatmondoan Lou-t bámultam. Értetlenül bambult vissza. Karba fontam a kezem, megemeltem egyik szemöldököm. Még mindig nem értette.
- Fordulj el.
- És ha eltakarom a szemem a kezemmel. - kérdezte huncut mosollyal
- Leskelődni fogsz. - nyavajogtam
- Leskelődni? Én? Soha. - jelentette ki kaján vigyorral
Szemforgatva elfordultam. Gyorsan felöltöztem. Teljesen tisztában voltam vele, hogy a kis 'műsort' végignézte.
- Te kis huncut. - fordultam vissza, kezemmel egy kicsit csaptam a levegőben, mintha macskakarmolás lenne.
Kezdtem fázni a hűvös szobában. Megdörzsöltem a kezemet. Gyorsan ágybabújtam. Kezdetét vette egy hosszú érzelmes beszélgetés kettőnk közt.
Lou sokat mesélt.
- Képzeld még a srácok is voltak bent nálad. - egyre jobban belemelegedett a  mesélésbe.
- Hallottam.
- Hallottad? - kérdezett vissza kikerekedett szemekkel
- Igen, mindent.
- Azt is, hogy...?
Bólintottam.
- Szeretlek. - suttogta, ajkai egyre csak közeledtek felém
- Én is. De... Legyünk csak barátok -fájt kimondani, de tudtam, ez így helyes.
- Lanus, te hülye, most megkaphatnád, erre nem kell? - vitatkozott velem a belsőm
Meglepetten bámult, szeme kezdett egyre nedvesebb lenni, arcát harag öntötte el.
- Persze, csak akkor kellettem amíg foglalt voltam. - szinte már ordította
Felpattant a székből és kiviharzott a szobából.

20. Fejezet

Halihó! Itt a következő fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket, jobban, mint az előző. Örülnék, ha mondjuk hagynátok egy kicsi jelet magatok után, mondjuk egy kommentet vagy egy pipát. :)
Jó olvasást!! xx.

Lanánál még mindig az orvosok "tevékenykedtek", ennek köszönhetően nem tudtam hozzá bemenni. A várótermi székek egyikében foglaltam helyet, viszonylag kényelmesen elhelyezkedtem, pár perc néma csend után, a készülőben lévő dalunk ritmusát kezdtem halkan dobolni a combomon. Még ez sem tudta elterelni a figyelmemet Lanáról.
A zsebem legmélyebb részeiből előkotortam a levelet. Kicsit megviselt volt szegényke, gyűrődések borították az egész felületét, a szélén egy elkenődött vérfolt is díszelgett. Újra és újra végigolvastam, legszívesebben ordítoznék, de ez egy korházi váró, inkább kultúrált zokogásba kezdtem.
Egyre jobban zavart, hogy Lanus azt írta "sok boldogságot", jelen pillanatban, nem akarok boldog lenni, főleg nem Eleanorral, Nélküle.
Arcomon egy kósza könnycsepp folyt végig, inkább lehajtottam a fejem, szégyenemben legszívesebben elsüllyednék, hisz minden Miattam történt. Miattam. Jobban szemügyre vettem a járólapok mintázatát, amit dizájnos helyett gusztustalannak tartottam.
Két magassarkú tipegett elém. Fel sem néztem, elvégre is ki kiváncsi rám, amikor minden miattam van. Egy másik cipő kopogását is hallottam, de azt távolodni.
- Khm.. - köszörülte torkát.
A hangjára hirtelen felkaptam fejem, de előtte gyorsan letöröltem az arcomat borító folyadékot.
- Eleanor. - mondtam meglepettségemben, persze már csak ő hiányzott.
Két lépéssel közelebb került hozzám, majd egy nagy lendületet vett kezeivel. Nagy csattanást éreztem arcomon, ez megadta az utolsó löketet, nem bírtam tovább, mint egy kisgyerek akitől elvették a játékát bömbölni kezdtem. Nem bírtam tovább, érzelmileg. Ez az egész túl sok nekem.
- Te szemétláda. - sziszegte fogai közül
- Tudom. - sütöttem le ismét szemeimet.
Figyelmen kívűl hagyta egyetértésem cifra mondandóját elhadarta, befejezésképp egy "utállak"-kal faképnél hagyott. Per pillanat nem tudott izgatni, sőt semmi sem tudott izgatni, kivéve Lanát.
Rettentően magamba zuhantam. Egyre több kérdés merült fel bennem.
"Vajon honnan tudta meg? Esetleg Kate mondta el neki? Nem biztos, hogy nem."
A falnak döntöttem a fejem és a gondjaimmal álomba merültem.
Álmaimban végre eggyütt lehettem Lanával. Egy repülőn ültünk és valami hülyeségen nevetgéltünk, felbosszantva ezzel a többi utast. Nevetésünket lezárva édes csókban fortunk össze és az egész repülőgép tapsban tört ki. De később kiderült, hogy a taps a pilótának szólt, mert épségben leszált a gép.

*Lana szemszöge*

Az utolsó emlékem az, hogy Louis arca kirajzolódik előttem, majd teljes sötétség. Nem tudom meddig lehettem öntudatlan. Egy kemény 'gödrös' ágyban fekszem, pár ember már kifeküdte előttem. Nem tudom kinyitni a szemeim, nincs elég erőm hozzá, pedig már egy ideje próbálkozom. A karom tele van tűkkel, ami elméleteim szerint, valami csöveket tartott meg. A fejem rettenetesen sajgott. A végtagjaimat nem éreztemm annyira, hogy megtudjam mozdítani. Összegezve elég ramaty állapotban voltam.
Az egyetlen jó dolog, hogy egy édes hang időnkén suttog nekem, mindig bocsánatot kér mindenért. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el a menyországot, sokkal kényelmesebbnek és vidámabbnak.

Ajtócsapódás riasztott fel emlékeim tengere közül.
Halk dobogással mellém lépkedtek. Nem tudom pontosan hányan lehettek.
- Még így is gyönyörű. - állapította meg egy rekedtes férfihang. Nagyon ismerős volt a hangja, de túlságosan régen hallottam már, hogy megtudjam mondani kié.
- Mindenhogyan szép. Csak kár, hogy egy csődtömeg vagyok és mindent elbasztam. - a sírás határán állt. Legszívesebben kiabáltam volna, hogy ne sírjon, nem csődtömeg, de akárhányszor is próbáltam ajkaimat formálni, meg sem mozdult, semmilyen hangot nem sikerült kiadnom. Végig kellett hallgatnom, ahogy szép lassan megvigasztalják.
Legalább egy óráig benntvoltak nálam, valami Lanáról meséltek. Azt hiszem én vagyok Lana, hiszen, amiket meséltek, mindre emlékszem, velem mind megtörtént.
- Lou, mennünk kell. - szakította meg az ír akcentusú a szoba csendjét.
- Én még maradok. - válaszolt
- Okés, szia - viszhangzott négy másik ember szájából.
Halkan kisettenkedtek a szobából, ajtócsapódással jelezve, már nincsenek itt.
Egy erős kéz óvatosan arrébb tolt az ágyon. Rugónyikorgással bemélyedt mellettem az ágy, lassan befészkelte magát mellém, magunkra húzta a takarót. Maga felé fordított, átkarolt, nagy kezével köröket rajzolgatott hátamra.
Heves reakciót váltott ki belőlem, lélegzetvételeim felgyorsultak, szivem is zakatolni kezdett. A köröcskék helye libabőrösen izzott. Lehet, hogy még az arcom is kipirult.
- Lana? - úgy tűnik ő is észrevette reakciómat közelsége hatására.
Anyira akartam, csak egy kis szócskát kicsikarni magamból, de megmozdulni sem bírtam, nemhogy beszélni.
- Lana, egyet ne felejts el. Tudod akárhányszor letagadhatom neked, hogy nem szeretlek, de tudnod kell, ezt akárhányszor mondom is, hazudok. Mindennél jobban szeretlek. Bármit megteszek, csak kelj már fel. - hangjából kihallottam a tiszta őszinteséget.
Szívem, ha lehetséges még gyorsabban vert.
"Én is szeretlek!" - kiabáltam, de sajna ez csak magamban ment.
Nem tudom hogyan, de egy halvány mosolyt eleresztettem.
- Szeretlek. - meleg lehellete csikizte nyakamat, közelebbhajolt, majd lágy csókot nyomott a számra.
Sajnos viszonozni nem voltam képes.
Lassan elváltak ajkaink.
- Szeretlek. - suttogtam
Belül őrjöngtem örömömben, végre meg tudtam szólalni.
Levegővétele felgyorsult, megcirógatta a hajam, majd fészkelődni kezdett. Az ágy már nem süppedt be mellettem. Léptei egyre halkabban hallatszódtak.
Vajon, mit csináltam, hogy így itthagyott?
- Felébredt? - kérdezdte egy nyájas férfihang, az orvosom. Amikor vizsgálatokon volt bent nálam, mindig mesélni szokott. Megtudtam, hogy Kevinnek hívják és félig magyar. Sokat mesélt a családjáról. Hihetetlen mennyit tud mesélni fél óra alatt.
- Azt hiszem igen. Szeretlek. Mármint ezt mondta.
Mély öblös nevetés hagyta el a dokit.

Lassan kinyitottam a szemem. Vakító világosság fogadott, muszály volt visszacsuknom a szemem. Annyira vágytam már az otthonomra, a puha ágyamra, ahol nem feküdt előttem, legalább húsz beteg ember.
- Lana. - Lou kis kezeimet gyengéden szorongatta - Annyira örülök, hogy felébredtél.
Elmosolyodtam. Én is nagyon örültem neki.
Szemeim kezdték megszokni ezt a 'fényes' világot.
- Haza akarok menni. - jelentettem ki - Csípi az orrom a fertőtlenítő szag.
- Hamarosan hazamehet kisasszony. - mosolygott kedvesen a doki
Magunkra hagyott minket Kevin. Tudom nem szép, hogy tegezem, de magamban úgy könyveltem el, hogy Kevin és erre a kis időre nekem Kevin is marad.
- Lana, én - kezdte, de az ajtó kivágódása félbeszakította.

19. Fejezet

Itt is lennék a folytatással, remélem tetszeni fog. Örülnék pár kominak, jöhet hideg-meleg.
Jó olvasást!! xx.

*Louis szemszöge*

Egyenesen hazarohantam Lanától.
Nem értettem, miért csináltam ezt, hiszen ez nem én vagyok. Mindössze, csak féltékeny vagyok, erre a Jared gyerekre, egyszerűen összetört, ahogy Lanus Eleanornak áradozott Jaredről.
Egyáltalán, hogy tudtam szemrebbenés nélkül egy ekkora hazugságot a fejéhez vágni? Én szeretem Lanát, ez nekem amolyan szerelem első látásra dolog.
Idegesen járkáltam nappalimban, egyre csak jártam a köröket. Tekintetem megakadt Eleanorral közös képemen, hosszú léptekkel odasiettem, kezembe vettem, pár pillanatig néztem El tökéletes vonásait, majd erőből földhözvágtam a kis keretes képecskét. Hatalmas csattanással földet ért, hatalmas karcolást okozva a sötétbarna parkettának, az üvegszilánkok össze vissza szaladgáltak a földön.
Nem érdemlek meg senkit, egy szemét állat vagyok.
Úgy döntöttem lefekszem, hátha ez csak egy rossz álom.
Fészkelődtem, forgolódtam, újra és újra átrendeztem ágyneműm, de nem bírtam elaludni. Narancssárgás fények, kezdtek beszűrődni az ablakon, hajnalodott.
Feltornáztam magam törökülésbe, részletesebben szemügyre vettem a pókhálót a sarokban.
- Hogy lehetsz ekkora hülye? Ahelyett, hogy itt ülsz, esetleg bocsánatot is kérhetnél. - suttogta egy belső hangocska.
Komolyan kezdek becsavarodni.
Hirtelen ötlettől vezérelve a nappaliba siettem, egy rakat rajongói levél volt, amit már elolvastam, a következő adag a postaláda mellett várakozik. Ettől talán elkalandozok és felvidít egy kicsit. Felvettem a postaláda melletti zsákszerűséget, amiben a rajongói leveleim pihentek. Kivettem a postaládából is ott csak pár levél foglalt helyet.
Az elsőt kinyitottam, valami Sasha írta, hangosan olvasni kezdtem, közben befelésétáltam.
- Kedves Louis! Meg szeretném neked köszönni, hogy megváltoztattátok... Bla bla bla.. Nem ez a legnagyobb bajom. - mérgesen kiejtettem kezemből a levelet. Szépen leszállingózott a földre.
A kanapén kényelmesen elhelyezkedtem, kinyitottam a következőt, rózsaszín papírra volt írva, bele sem olvastam, csak félre tettem, ugyanígy cselekedtem a következő levelekkel is, de megakadt a szemem egy hófehér címezetlen borítékon. Furdalta az oldalam, vajon mi lehet benne. Elngedtem a csábításnak, kinyitottam a levelet. Kétszer is végig kellett olvasnom, mire felfogtam ez mit is akar jelenteni.

Louis. Sajnálom. Legjobban azt szégyellem, hogy megvoltam győződve arról hogy szeretsz, tudod még mindig azzal nyugtatom magam, nem gondoltad komolyan. Azt várom, mikor esel be az ajtón kisfiúsan vigyorogva és közlöd, csak vicceltél. De nem teszed.
Azt sajnálom legjobban, hogy a világon vagyok, megnyugtatlak, ez nem lesz így sokáig, bizonyára mikor te ezt olvasod én már nem leszek.
Meg szeretném köszönni azt a sok szép emléket, amit tőled kaptam. De egy valamit ne felejts el, én szeretlek és mindig is szeretni foglak!
Szeresd Eleanort, vigyázz rá, nehogy elveszítsd. Sok boldogságot!
Szeretlek. Lana xx.

Könnyeim patakként keztek áradni, ököllel egy óriásit csaptam a bőruzatba, szegény kanapé.
Gyorsan magamra kaptam a cipőm, nem törődve semmivel, tárva nyitva hagytam mindent, majd őrült tempóra kapcsolva futásnak eredtem Lana háza felé.
Leírhatatlan dolgok cikáztak fejemben. Nem hiszem el, életem legfontosabb személye öngyilkos lenne, értem? De én ezt nem akarom, csak a karjaimban érezni.
Térdeim meg-megremegtek futás közben, eszembe jutott, miért nem kocsival jöttem.
Abba bele sem gondoltam mi fog rám várni ott, Lana azt írta mire olvasom ő már nem lesz, lehetetlen, el sem tudom képzelni, nem halhat meg, abba én belehalnék.
Mire számítsak ha odaérek?
Nem kellett sokat gondolkoznom a lehetőségeken. Befordultam a sarkon és ha lehet még őrültebb tempóban kezdtem futni. A szívem őrületes tempóban kalapált, de nem tudtam eldönteni a futásnak köszönhetem vagy az izgalomnak.
Már láttam is uticélomat, a házba mindenhol égett a villany, az ajtóhoz trappoltam, de zárva volt. Jobb ötlet híján, fogtam egy nagy követ a díszkertből. Megfeszítettem izmaim, amilyen erősen csak lehetett az ablaknak csaptam. Az ablak hatalmas csörömpöléssel betört, gyorsan bemásztam rajta. Adrenalin szintem az egekbe emelkedett. Izmaim feszültek, a szívem kalapált, forró bőrömön, pedig friss verejték csillogott. Sorba az összes szobába benyitottam, sehol semmi.
- Lana! - kiabáltam kétségbeesetten, többször is megismételtem, de semmi válasz.
Az emeleten is bejártam a szobákat, Lana szobájában sem volt.
Halk suttogásra lettem figyelmes.
- Szeretlek Louis. - suttogta elhaló hangon Lana
Egy hangos koppanást hallottam,amit egy halk felszisszenés követett. A hang irányába kezdtem futni, a fürdőbe. A látványba bele facsarodott a szívem. Lana a földön feküdt, egy hatalmas vértócsa terült el alatta, vágások a kezén, a földön az ÉN borotvám hevert véresen.
Egy pillanatig sem tétlenkedtem, a földre rogyva rázogattam Lanát, hallottam halk légzését. Ebben a pillanatban hálát adtam az istennek. Előkotortam telefonom, nyomkodni kezdtem, kezem véres foltokat hagyott a kijelzőn, fülemhez emeltem. Elmondtam a mentősöknek mi történt, lediktáltam a címet, majd gyorsan letettem. Telefonommal mit sem törődve az egyik sarokba vágtam.
- Lana, hallasz engem? - hangom remegett, borzalmasan sírtam. Nem éreztem cikinek, hogy sírok, most életem szerelméről van szó, nem pazarolhatom arra az időmet, hogy ezen gondolkozom - figyelmeztettem magam.
Lana szőkésbarnás haját simogattam.
- Nem hagyhatsz itt Szerelmem. - suttogtam folytott hangon - Lana, én szeretlek, nem hagyhatsz itt. - élettelen kis kezeit a tenyerembe kaptam, majd szívemhez szorítottam - Hallod ezt? Ez csak érted dobog.
Lehunytam a szemem, csak vártam. Ajkaimat övére tapasztottam, hátha valamilyen reakciót kiválthatok belőle, de semmi.
Előhalásztam zsebeimből az összes zsepit amit rejtett, Lana sebeihez szorítottam, elállítva a vérzést.
Lentről hangos zajokat hallottam, a mentősök.
- Kérem Uram, áljon félre had lássuk el! - utasított az egyik mentős.
Abban a pillanatban teljesítettem kérését.
Szörnyű volt végignézni, ahogy Lanust a hordágyra teszik és lerohannak vele a mentőautóba. Szó nélkül követtem őket, könyörgő tekintettel meredtem a mentőorvosra.
- Ön is jöhet.
- Köszönöm. - egy icipicit jobban éreztem magam, most legalább biztos kezek közt van.
Az út alatt ellátták Lanát, vérátömlesztésre volt szügsége, de a mentőautóban nem volt nullás vér, zacskózva. Azonnal felajánlottam, majd én adok neki.
Félrenéztem, éreztem ahogy a tű belefurődik a bőrömbe. Kemény arccal bámultam ki a fejemből, a fájdalom legkisebb jelét sem mutatva. Gyorsan levették a vért és már ment is Lanába. Bevallom egy kicsit gyomorforgató látvány volt.
Halk fékezéssel, megállt az autó, ajtajai azonnal kivágódtak, Lanát kiemelték a mentőből. Futólépésben kellett rohannom a hordágyat toló orvosok után.
Lana az intenzíven kötött ki, pedig semmi mást nem csinált, csak én mindent tönkretettem. Ha Lana véletlenül nem élné túl, bele sem merek gondolni mi történne velem, azt hiszem utána mennék, hogy együtt megoldjuk a problémát, a túlvilágon.
A kis kórházi váróban idegesen sétáltam, fejemet fogva, egy kedves kis nővérke közeledett, melleit látványosan kipakolta, de jelen pillanatban nem igazán tudott izgatni.
- Szia! - vigyorgott szélesen
- Helló. - mondtam érzelemmenteses hangon, gesztusát nem voltam képes viszonozni.
- Megkérdezhetem mi a gond?
Hangosan kifúlytam a levegőt, kedvességével kezdett kibillenteni higgadtságomból.
- A barátnőm van bennt. - adtam a tömör választ.
- Nyugodjon meg, már stabilizálták az állapotát.
Szemeim megteltek könnyekel, de ezúttal az öröm könnyei voltak.
- Köszönöm. - suttogtam, a nővérhez indultam, majd szívből megöleltem.

5. Díjam!! *-*

Köszönöm a díjat Vanda LoveYa-nak

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 embernek.

11. Dolog rólam:
- Balkezes vagyok
- Egy iciri picirit várom már a sulit, de csak a barátaim miatt.
- vannak nagyon perverz napjaim, ilyen a mai is.
- Utálom azokat az embereket akik nyomoznak utánam.
- meg akarom nézni a TIU-t moziban.
- nagyon válogatós vagyok a kaja terén.
- álmos vagyok
- remélhetőleg megérem a magyarországi 1D koncertet.
- Ha már megértem, akkor el is megyek
- kék szemem van
- félek a heti öt tesitől

Válaszok:
1. Miért kezdtél el írni?
Nagyon sok fanficet olvastam és be akartam bizonyítani, én is képes vagyok ilyeneket írni.
2. Kedvenc 1D tagod?
Louis.
3. Példaképed?
Demi Lovato és Eleanor Calder.
4. Igazi neved?
Menyhárt Ildikó
5. Hány éves vagy?
14, de októberben betöltöm a 15-öt.
6. Mióta vagy büszke Directioner?
Hát, őszintén megmondom, nem számolom. De kb. azóta amikor megjelent a WMYB klippje. De már az Xfactorban is tetszettek. :)

Kérdések:
1. Szereted a meséket?
2. Mit gondolsz Sophiáról (Liam barátnője) ?
3. Kedvenc állatod?
4. Miért kezdtél el írni?
5. Ez után a blog után tervezel következőt?
6. Mi az a dolog ami nélkül nem tudnál élni?
7. Ha csinálnának rólad egy önéletrajzi finlmet, ki játszana téget?
8. Ha lehetne dolgoznál bálnahangszinkronizálóként? #bocsihülyevagyok
9. Kedvenc időtöltésed?
10. Ha az emberek szomorúak körülötted, akkor felvídítod őket, ha igen hogyan?
11. Melyik számot hallgattad utoljára?

Akiknek küldöm(sorry, de nem 11):

Mask
The Change not always good
Dark turns to light

18. Fejezet

Sziasztok! Sajnálom, kimaradt pár hét, pedig már réges régen megírtam ezt a részt. A folytatáson még agyalok, de szerintem az is hamarosan felkerül. Meg szeretném köszönni a komikat és a díjat, amit hamarosan ki is teszek. A részhez csak annyit, hogy a vége egy kicsit megtévesztő de még nem lesz vége a történetnek.
Jó olvasást! xx.

Berohantam a házba valami éles dolgot keresni, elvégre is mi értelme van az életemnek?
Nem hiszem el, hogy tudott ennyire az orromnál fogva vezetni? Hogy hagyhattam ezt? Egyáltalán, hogy nem vettem észre, hogy nem is szeret? Az életemnek abszolút semmi értelme, minek is éljek amikor Ő nem is szeret? Jobb is lenne ha én nem lennék, Louis és Eleanor egyszerűen élnék a megszokott kis életüket, nélkülem.
A fürdőszoba felé vettem az irányt, egy pengét keresve, feltúrtam az összes fiókot, de nem találtam, a kezembe akadt Louis borotvája, itthagyta. Milyen ironikus lenne, ha éppen Louis borotvája végezne velem. - vizhangzott fejemben, akaratlanul is halvány mosolyt csalt az arcomra. Persze, mint egy szappanoperában, majd pont ilyen halált szeretnék magamnak.
Vidám életem volt, mindig én voltam aki feldobta a hangulatot, aki mindig meglátta a rossz dolgokban a jót, de ebben az elmúlt évben nem ezek a tulajdonságaim voltak rám a legjobban illőek.
Apró kezeim közé vettem a borotvát, sikeresen megvágva az ujjam. Felszisszentem, egy kicsit fájt, de azonnal elnyomta a szívemben tátongó űr fájdalmas visszhangzása.
- Hajrá Lana, menni fog! - suttogtam magamnak
Remegő kezem elindult a borotvával csuklóm felé, két centire megálltam, nem bírtam megtenni, még. Nem éreztem tisztességesnek, hogy csak úgy minden magyarázat nélkül öngyilkos legyek.
Feltrappoltam a szobámba, leültem a kis íroasztalomhoz, előkaptam pár lapot és egy tollat. Buzgón írni kezdtem. A sorok közt töbször is megremegett a kezem. Pár csepp könny mosta el a tintát a lapon. Végül kész lettem Eleanornak szánt levelemmel.

Kedves Eleanor! Sajnálom amit tenni fogok, tudom, hogy nem értesz meg. De nincs más lehetőségem.
Biztosan felmerül benned a kérdés, miért? Mert életem szerelme azt mondta nekem, hogy nem szeret és soha nem is szeretett. Ennél nagyobb fájdalmat nem is okozhatott volna.
De hogy ki is életem szerelme?
Louis, Louis Tomlinson. Sajnálom.
Tudod, amikor elmeséltük neked, hogy is találkoztunk egy kicsit elferdítettük a valóságot, igazság szerint, mi nem csak baráti viszonyban voltunk, sokkal több volt köztünk. Töbször is viszhangoztatta, szeret, de ezek szerint hazudott. Mikor rajtakaptál minket a buli másnapján csókolózni, akkor igazából előző este lefeküdtünk. És még csak most jön az igazi hátbaszúrás.
Miután elmentetek, Loui beállított, eggyütt töltöttük az egész hetet, bevallom őszintén nagyon élveztem. De amikor meghallotta, hogy neked áradozom Jaredről, kiakadt és a fejemhez vágta, miszerint sosem szeretett és itthagyott.
Sajnálom, hogy így alakult, így visszagondolva nagyon csúnya dolgokat műveltem a hátad mögött, meg sem érdemlem, hogy a barátod lehessek, sőt semmit sem érdemlek meg. Tudom hogy rettentően utálsz most, te is.
Köszönöm, hogy a barátod lehettem, és hogy kitartottál mellettem.
Lehetne egy utolsó kérésem? Bocsáss meg Louis-nak, felejtsetek el mindent, éljetek boldogan amíg csak éltek. Sok boldogságot! Lana xx.
Visszaolvasva, borzalmasan fogalmaztam, de a hüppögés meggátolt a koncentrálásban. Rettentően fájt a fejem a sok sírástól.
Pedig még hátra van a neheze - suttogta belsőm.
Louis is megérdemel egy normális búcsút. Nekiestem az ő levelének is. Közben magam elé képzeltem két gyönyörű íriszét, annyira valóságosan és mindenttudóan lebegett előttem, mintha a vesémbe látna. Egyre töbször visszhangoztak szavai a fejemben: "Sosem szerettelek. Akárhányszor mondtam is neked, még magamnak is hazudtam."
Lehunytam a szemem, nem bírtam tovább, lehajtottam a fejem, a világosbarna asztallapot keztem fixírozni, nyomon követtem szemeimmel a vékony ereket a fa felületén. Egy kicsit felhagyott a hüppögésem, újra az írásra koncentráltam.

Louis. Sajnálom. Legjobban azt szégyellem, hogy megvoltam győződve arról hogy szeretsz, tudod még mindig azzal nyugtatom magam, nem gondoltad komolyan. Azt várom, mikor esel be az ajtón kisfiúsan vigyorogva és közlöd, csak vicceltél. De nem teszed.
Azt sajnálom legjobban, hogy a világon vagyok, megnyugtatlak, ez nem lesz így sokáig, bizonyára mikor te ezt olvasod én már nem leszek.
Meg szeretném köszönni azt a sok szép emléket, amit tőled kaptam. De egy valamit ne felejts el, én szeretlek és mindig is szeretni foglak!
Szeresd Eleanort, vigyázz rá, nehogy elveszítsd. Sok boldogságot!
Szeretlek. Lana xx.

Minden sort komolyan gondoltam. Nem tudom pontosan megmondani, mi játszódik le bennem jelen pillanatban, fájdalom, fizikai és lelki egyaránt. Gyorsan írtam egy levelet még Kate-nek is.Gondosan borítékba csomagoltam a leveleket.
Kikészítettem az El-nek és Kate-nek szánt leveleket az ágyukra.
Felvettem a cipőm és egy kabátot. Utoljára körülnéztem a házban, de tudtam, még visszajövök. Lassan kisétáltam a házból, bezártam az ajtót. Sötét volt már kint, nem tudom pontosan hány óra fele járhat az idő, de éjfél már rég elmúlhatott.
Úgy döntöttem gyalog vágok neki az útnak Louis házához. Útközben volt időm gondolkozni. Mindent megterveztem csak azt nem hogyan fogom végrehajtani öngyilkossági kísérletem, ami sikerülni is fog. Eszembe jutott, hogy visszefelé véletlen kiugorhatok egy száguldó autó elé, de éjjel nem igazán járnak erre fele autók, maradtam a hosszú fájdalmas eljárásnál. Felvágom az ereimet.
Szépen ragyogtak a csillagok, volt két szorosan egymás mellett fénylő csillag, azok a mi csillagaink. Holnapra talán már én is egy fénylő csillag leszek az égen.
Lou házában még mindig égett a villany. Hangtalanul Louis postaládájába csúsztattam a levelet, majd futólépésben távoztam.
Átfagyva léptem be házamba, utoljára szemügyre vettem a nappali bőrkanapéját, a hatalmas tévéjét, a krémszínű szőnyegét, elbúcsúztam az alsó szinttől, majd komótosan a lépcsőfokokat számolva felfelé vettem az irányt, összesen tizenhét lépcsőfokot számoltam. Végigjártam a szobákat, utoljára hagyva a sajátomat. Lerogytam az ágyamra, üveges szemmel bámultam kifelé a fejemből, sós könnycseppek áztatták arcom. Végigpörgettem az összes közös emlékem Louis-val. Minden eszembe jutott. Az első találkozás. Az elválás. Az újra találkozás. A buli. Az együtt eltöltött majdnem egy hét. Az, hogy nem szeret. Minden.
Keservesen zokogva emlékeztem vissza. Felálltam a puha ágyamról, végigsimítottam azt a helyet ahol Lou szokott aludni. Éreztem parfümjének férfias illatát. Szemem a szobám fürdőszobájának ajtajára tapadt, itt az idő. Már hajnalodni kezdett. Kimérten a fürdő felé sétáltam, minden lépéstől kissebre szorult a gyomrom.
- Egyszerűen undorító amit most tenni készülsz. Nem éri meg. Semmi sem lesz jobb utána - suttogta a kisangyal a vállamon.
Elhalgattattam a kisangyalt, nem érdekel mit sugall felém, akkor is megteszem. Leültem a kád szélére, kezembe vettem a sötétkék borotvát, egy ideig néztem, hogyan csillannak meg a fények a pengén. Látásomat elhomályosította a szememben gyülekező könny, összeszorítottam a szemem, ennek köszönhetően egy könny cseppent a borotvára.
Hezitáltam, biztos, hogy megéri?
- Tedd meg Lana, már nincs visszaút. - utasítot a kisördög
Nem is tudom miért hallgattam rá, hirtelen felindulásból végighúztam a borotvát a csuklómon. Kibuggyant belőle a vér, szédülni kezdtem a vér szagától, sosem bírtam igazán a vért, mindig hányingerem volt tőle.
Remegő kézzel megejtettem a második, harmadik vágást az első vágás felett. Egyre csak nőtt a vágások száma, áttértem a másik kezemre. Nem éreztem mást, csak fájdalmat. Homályosodni kezdett előttem a kép, sok vért vesztettem már, remélhetőleg eleget, hogy elveszítsem az életem.
- Szeretlek Louis. - suttogtam végszó gyanánt.
Szédülésem felerősödött, fogott velem a világ, lehunytam a szemem. Elveszítettem az egyensúlyom, mint egy krumpliszsák úgy zuhantam a földre, a fejemen hatalmas ütés éreztem, éreztem, hogy valami meleg tócsa van alattam.
Kinyitottam a szemem, semmit nem láttam, csak homályosságot, homályból Louis arca rajzolódott, ki ahogy szerelmesen vigyorogva néz rám. Úgy éreztem eljött a vége. Lehunytam a szemem, örökre.

Remélem tetszett.
Komiba várom, szerintetek, hogy folytatódik a történet.

17.fejezet

Itt is a 17. Fejezet, nem fűznék hozzá semmit.
Jó olvasást!! xx.
Az egész hetem Louis-val töltöttem. Egyre jobban piszkált a tény, hogy én csak a második vagyok Louis-nál, hiszen El-t vállalja fel nyilvánosan.
Ma be kellett mennem egy fotózásra. Írtam egy cetlit az alvó Louis-nak, hogy elmentem egy fotózásra. Kimentem a garázsba, szép lassan kihajtottam az új BMW-mel a főútra és a fotóstúdió felé vettem az irányt. Még mindig nem szoktam meg az angol közlekedési rendszert. A 'rossz' oldalon kellett mennem, pedig nálunk Magyarországon jobb oldalon kell menni, itt minden fordítva van, bevallom ez néha összezavar.
A főnököm szerint ez lesz az eddigi pályafutásom legjobb fotózása, még egy meglepetés is vár ott. Egyre jobban furdalta az oldalam a kíváncsiság. Lehajtottam a parkolóba, kiválasztottam egy szimpatikus helyet, leállítottam a motort. Szép lassan eltipegtem a bejáratig.
- Jó reggelt - köszöntöttem kedvesen a recepciónál ülő nőt. - Lana Smith vagyok, a fotózásra jöttem.
- Második emelet, negyedik ajtó - közölte hidegen, fel sem nézett papírjai közül.
Sértőnek találtam viselkedését, rá se nézve végigsétáltam a liftig, elszomorodva néztem a "javítási munkálatok alatt" táblát. Lépcsőn kellett vonszolnom magam két teljes emeletet, nem mintha olyan megerőltető lett volna.
Épp időben érkeztem, egy székbe nyomtak és nekiestek megcsinálni a hajam. A sminkemmel hamar készen lettek, természetes sminket kaptam.

 A vakuk már nagyban villogtak amire elkészültem. Egy kreol bőrű, nagyon helyes, kigyúrt, fekete hajú, rabul ejtő barna szemekkel rendelkező férfi állt, a vakuk villogásai gyűrűjében  Úgy összességében egzotikus látványt nyújtott. Éppen végeztek azokkal a képekkel amelyikeken egyedül szerepel, kis szünet következett.
- Szia, Jared vagyok. - sétált felém vigyorogva, kivillantva vakítóan fehér fogait. - Te pedig biztosan Lana.
- Ho-honnan tu-tudod? - dadogtam zavaromban, régen jöttem ennyire zavarba, szerencse a 'vakolatnak' annyira, ismétlem annyira nem látszik a paradicsomhoz hasonlító színem.
Még szélesebben vigyorgott.
Próbáltam egyenletesebben lélegezni, lelassítva vadul dübörgő szívem dobogását.
- Folytatjuk. Lana, Jared álljatok ide. - mutogatott a fotós - Jared, te hátulról átkarolod Lanust.
Jared csendben teljesítette. Minden érintése után forrón izzó foltok maradtak.
- Lana, emelt meg egy kicsit az állad. Jared, lejjebb a vállad.
Ki nem állhatom ezt a fotóst, össze vissza ugráltat mindenkit, de viszont ő az egyik legjobb a szakmában.
A szünetekben kicsit jobban összeismerkedtem Jareddel, már nem voltan annyira zavarban a jelenlététől. Megtudtam, hogy eredetileg török származású, de egy ideje itt él Londonban. Megkérdeztem tőle, hogy ha már török, akkor tényleg lehet-e neki egyszerre több felesége, erre csak annyit mondott, hogy ő nem mohamedán vallású, tehát nem, sikeresen beégettem magam előtte.
- Szia, hazaértem! - kiabáltam, ahogy beléptem a házba.
- Szia édes - odajött, az ajtónak döntött és lágyan megcsókolt. Percekkel később a telefonom csörgése zavart meg. Eleanor neve villogott a kijelzőn.
Louis zavartan nézett, gyorsan kiszaladtam a hátsókertbe, leültem a medence mellé.
- Helló.
- Szia - sikkantott a túloldalról. - Nem unatkozol?
- Nem. Képzeld ma volt egy közös fotózásom egy sráccal, Jarednek hívják, fekete haja van és eszméletlenül jól néz ki.
- De jó. Azt hiszem ismerem őt. Hajrá szedd fel.
- Mindent megteszek ennek érdekében - vigyorogtam.
Pár másodpercnyi csend telepedett le közénk, de El hamar megszakította.
- Lana, Kate beszélni szeretne veled, adom. Szia. - átnyújtotta barátnőmnek a készüléket - Szia Lanuskám. - szólt bele vidáman
- Nemár - egy szemforgatással dicsértem becenevemet, utálom amikor így szólit. - Én is üdvözöllek Katalinka.
Szinte láttam magam előtt, ahogy elfintorodik magyarul ejtett neve hallatán.
Neki is elmeséltem, inkább áradoztam Jaredről. Nem is értettem mi ütött belém, hiszen én Louist szeretem, ez biztosan csak egy fellángolás szerűség, de ebben a pillanatban mindent megtennék azért, hogy csak itt legyen mellettem. Kate-nek ezt a Louis-ügyemet is elmeséltem, mire közölte, hogy ekkora hülyével, mint én még nem találkozott. Az után újra Jared volt a téma, újabb áradozásom közepedte egy hang zavart meg.
- Khm... - megfordultam, annyira meglepődtem, hogy kicsúszott a telefon a kezemből miközben megfordultam és amekkora szerencsém van egyenest a medencébe pottyant. - Ki az a Jared? - fújtatott
Nem válaszoltam, a csempét kezdtem komolyabban szemügyre venni, felfedeztem benne egy kicsi kék csillogást, közben végig azon rágódtam, hogy lehettem akkora hülye, hogy akkor áradozom Jaredről, amikor itt van Louis is, ráadásul ő a 'titkos' barátom, vagy valami ilyesmi. Húha, most mi lesz?
Léptek hangját hallottam kopogni egyre közelebb és közelebb. Két láb megállt előttem, még mindig nem néztem fel. Lassan leereszkedett hozzám, ujjait az állam alá csúsztatta, majd kényszerítette, hogy a szemébe nézzek.
- Még egyszer megkérdezem - kezdte higgadtan - Ki az a Jared?
Próbáltam félrenézni, szorítása egyre erősebb lett az államon, már szinte fájt is.
- Senki - suttogtam.
- Nem hallottam. - egyre durvább kezdett lenni, minden szónál közelebb hajolt.
Arcomtól már csak pár centi választotta el.
- Ne hazudj! - ordibálta
Kezdtem megijedni tőle, még sosem csinált ilyet. Csak nem fog megütni, elvégre nem ilyen. Egy kósza könnycsepp folyt végig arcomon egyenest Louis kezére, ezt követte a következő könnycsepp. Louis arca egyből meglágyult, de csak egy pillanatra, újra érzéketlen maszkba burkolózott arca.
- Most utoljára, ki az a Jared? - kérdezte harmadszorra, viszonylag nyugodtan
Jobbnak láttam elmesélni ki is az a Jared, mielőtt még valami hülyeséget csinál. Féltem.
- Ma volt egy közös fotózásom Jareddel, nagyon rendes srác.
- Tényleg? Csalódtam benned Lana. - rugaszkodott talpra - Nem ilyennek ismertelek meg, de tudod mi az igazság? - drámai szünetet tartott - Az hogy sosem szerettelek. Akárhányszor mondtam is neked, még magamnak is hazudtam.
Először nem fogtam fel igazán mit is mondott, de mire reagálhattam volna, már be is sétált a házba, majd hangos ajtócsapódással távozott.
Összetörtem.
Elfeküdtem a földön, nem bírtam visszatartani a kitörni készülő zokogásom, eddig még senki nem tört össze senki. Legszívesebben kiabáltam volna. Egy idő után már nem bírtam követni mennyi idő telhetett el azóta mióta Ő elment, idő mérésének a lehullott könnycseppjeimet használtam, valamikor elvesztettem a fonalat a számolásba. Nem is értettem, hogy tud ennyi könnyem elfolyni, egy tavat is meglehetne vele tölteni, lehet, hogy kéne még egy medencét csinálni, szerintem tele is lenne a könnyeimmel.

16. Fejezet

Meg is érjeztem, egy kicsit korábban a megszokottnál... ugye Dina?! :)
Mivel tegnap nagy ihletrohamom volt, megírtam pár részt előre, úgy döntöttem, ha meglesz ehhez a részhez két komment, azonnal felteszem. Szóval hajrá.

Szörnyű álmok kínoztak éjjel, az ébresztőórámra ijedtem fel, borzasztóan utálok erre kelni, mindig elrontja a kedvem egész napra.
A nap fénye beszűrődött a sötétítő mellet, pont megvilágított egy kicsi lapot ami eddig nem volt ott. Lassan feltápászkodtam és a lapocskához mentem.
El szép kézírása díszelgett rajta.
Szia, pár napra el kellett utaznom, pontosan egy hétre. Kate is velem jött, te is jöhettél volna csak dolgozol. Bocsi. Sietünk haza. Eleanor xx.
- Nagyszerű. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt
Elindultam a fürdőbe, beléptem a halványbarna ajtón. A zuhanyzóhoz igyekeztem, ügyelve arra, nehogy belenézzek előtte a tükörbe, ez számomra nehéz feladatnak bizonyult. Beálltam a zuhanyzó alá, csak hagytam, hogy a forró víz felmelegítse az egész testem, lassan megszoktam, egy idő után már nem éreztem annyira forrónak. Röpke húsz perc után meguntam a zuhanyzást. Nem vettem a fáradságot arra, hogy felöltözzek, ezért csak egy szürke kinyúlott pólót vettem, ami kb. combközépig ért, fogalmam sincs honnan szereztem.
Unatkoztam. Rettenetesen unatkoztam egyedül. Aznap nem kellet bemennem dolgozni sem. A kanapén feküdtem, egy pléddel és Dóra a felfedezőt néztem. Nagyon utáltam ezt a mesét, csak imádtam beszólongatni Dórának.
Dél körül megéheztem, jobbnak láttam egy pizzát rendelni, minthogy felgyújtsam a konyhát. Anyu szerint tudok főzni, ráadásul finomakat, de főzés közben mindig fura hülyeségek történnek velem.
Fél óra múlva, kopogtatott az ebédem.
Kinyitottam az ajtót. Egy baseballsapis napszemcsis srác állt pizzával kezében az ajtómban. Nem tudom mióta 'álcázzák' magukat a pizzafutárok, de nekem aztán mindegy, nekem csak a pizza kell, mert kilyukat a gyomrom. A pizzásgyerek kezébe nyomtam a pénz, kivettem a kezéből a pizzát.
- Köszi. Légyszi csukd be az ajtót, tele van a kezem, köszi, szia. - el is indultam a konyha fele, de ahelyett, hogy becsukta volna az ajtót belépett a házba.
- Hé, mit csinálsz? Azt mondtam csukd be az ajtót, nem azt, hogy gyere be. - kezdtem félni, most mit érek én ellene, gyenge vagyok.
- Pedig azt hittem beinvitáltál - szólalt meg egy ismerős hang.
- Louis?
- Hm?
- Te mióta vagy álruhás pizzafutár? - érdeklődtem
- Most óta. Nem is örülsz?
- Nem tudom, Louis egyre jobban összezavarsz.
Kínos csend állt be köztünk. A konyhába siettem két tányérért, ha már bejött, gondolom nem fogja végignézni ahogy eszem, ő is enni fog velem.
Leültem a halványbarna bőrkanapéra Lou mellé tányérjainkal a kezünkben. Felbyitottam a pizzásdobozt, meglepődve vizsgálgattam, hogy három szelet hiányzik, Louis-ra sandítottam.
- Mi van? Hosszú volt az út, és megéheztem - emelte védekezőn magasba kezeit.
- Úgy látom akkor te már jól is laktál, szóval egyedül eszek.
Magamhoz vettem egy szeletet, a mellette ülő 'álruhás pizzafutár' kiskutyaszemekkel vizslatta, hogy fogyasztom el a pizzaszeletet. Kezdett idegesíteni, hogy már öt perce kiskutyaszemeket mereszt.
- Jól van, egyél, csak ne nézz így.
El is vett egy szelet pizzát, vadul majszolni kezdte, mire kettőt pislogtam már a harmadik szeletnél járt.
Nekem elég volt két szelet a többit meghagytam, had egye meg Lou.
- Miért jöttél? - fordultam felé
- Unatkoztam - hangja hamisan csengett, még a hülye is észrevenné, hogy hazudik.
- Tegnap azt mondtad, jobb nem találkoznunk többet, de ma mégis itt vagy.
Ezzel sikerült megfognom, felfüggesztette a pizzaevést, csillogó szemekkel vizslatta számat.
- Nem szaba.. - belém fojtotta a szót, ajkaimra tapadt.
Kezeim végigsiklottak hátán, egészen fel a nyakáig, majd hajába túrtam.
Levegő hiány miatt szétváltunk.
- Szeretlek - suttogta fülembe, majd visszatért számra.
Ekkor döbbentem rá igazán, szügségem van rá, szeretem, mindennél jobban. Nem érdekel mit kell tennem, csak vele akarok lenni, még az sem érdekel, ha kockára kell tennem a barátságom Eleanorral.
- Pisilnem kell - szólalt fel kislányosan.
- Minden szobához van fürdőszoba, választhatsz.
Felszaladt a lépcsőn, nem hallottam pontosan melyik szoba ajtaján trappolt be, de a 'Niagara' csobogását lentről is lehetett hallani, jót röhögtem rajta.
- Játszunk kérdezz feleleket! - csillant fel a szeme, meg se várta válaszomat már kérdezett is. - Mikor volt az első csókod?
- 17 évesen.
- Miért vártál annyit? Hiszen gyönyörű vagy, ki ne akarna megcsókolni? - kacsintott
Próbáltam elrehteni, rettenetesen elvörösödtem.
- Mi az a kérdés amit szívesen feltennél nekem, de nem mered?
Lou a padlót kezte bámulni rettenetesen zavarba hoztam kérdésemmel.
- Lennél a titkos barátnőm?
Elkerekedtek a szemeim, mármint a szeretője. Minek néz ez engem? Most is az vagyok, hiszen itt vagyok vele, csókolóztunk is...
- Mármint az a személy akivel megcsalhatod Eleanort? - néztem két szép kékes árnyalatú izgatottnak tűnő íriszeibe.
- Ha így fogalmazol, rosszul hangzik.
- Ennek ellenére vagyok olyan hülye, hogy belemenjek az idióta játékaidba.
Előszőr nem fogta fel, hogy egy burkolt igent kapott válasznak, két perc elteltével leesett neki. Felugrott a kanapéról, engem is felrántva magával. Pörgetni kezdett a levegőben, a harmadik kör után szédülni kezdtem, mintha megérezte volna ezt, letett. Kicsit inogva ugyan de megálltam, forgott velem a világ.
- De ne felejtsüj el, hogy én jövök a játékban. Képes lennél lenyelni egybe egy élő egeret? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Ő, lehet, de nem lennék hajlandó a számhoz emelni egy egeret. Fúj.
Egész délután fárasztottuk egymást, idiótábbnál, idiótább kérdésekkel.
Este Lou nem akart hazamenni, én sem ragaszkodtam hozzá túlságosan. Elhelyezkedtünk az ágyamban, késő volt, már nagyon álmos voltam, nem tudtam aludni. Felültem az ágyban.
- Louis, téged nem piszkál a tudat, hogy becsapod Eleanort, ráadásul az egyik legjobb barátnőjével?
- De. Nagyon is - sóhajtott.

15. Fejezet

Halihó. Itt vagyok a résszel. Nem igazán vagyok vele megelégedve, de hát ez van. Sajnálom.
Köszönöm az előző részhez a komikat és az oldalmegjelenítéseket. Nem is dumálok itt tovább..
Jó olvasást!! xx.

Miért vagyok én egyáltalán ilyen? Senki sem kényszerített erre, senki sem mondta, hogy járjak majdnem minden este bulikba és jól rúgjak is be hozzá, hogy másnap semmire sem emlékezzek. A valódi oka a durva bulizásoknak a felejtés, egyszerűen nem bírom tovább nézni ahogy Louis és Eleanor falják egymást, nem, nem bírom. A legjobb lenne ha messzire elmennék innen, de nem tehetem, egy jól fizető állásom van és itt vannak a barátaim, bár azért egy gyors baráti kör váltás az rám férne.
Eldöntöttem, nem maradok ilyen utcaszéli lotyó, mostantól nem fekszek össze mindenkivel, felhagyok az esti buliknak és a piállást is befejeztem. - határoztam el magam.
- Hali. - esett be Kate az ajtón
- Meg... Meg akarok változni. - dadogtam.
- Mi? - értetlenkedett.
- Nem hallottad? - forgattam a szemeimet - Meg akarok változni. - jelentettem ki, immár magabisztosan.
Kerek szemekkel bámult, nem értette hirtelen elhatározásom. Legbelül ő sem szerette mostani énjét, az esti bulikat csak azért csinálja, mert felejteni akar, Harryt. Még mindig szereti, belehalna ha Harry oldalán egy másik csaj virítana.
- Mostantól nem járok buliba. Csak néha. - tettem hozzá.
- Én sem. Tudod Lana, őszintén ez nem én vagyok.
- Tudom. Szóval akkor most kidobálom a lotyós cuccaim, utána eljössz velem új ruhákat venni?
- Persze. Akkor már beugorhatnánk egy fodrásszalonba, vissza akarom kapni a régi hajam. - fogtozta haját, közben rózsaszín csíkjait babrálta.
Felmentünk a szobámba, kiszanáltuk az összes olyan cuccom, ami nem hozzám illik. Eléggé szegényes maradt a ruhatáram ezután. Három és fél kukászsákba sikerült belepaszírozni őket, nehezen, de felcipelük a padlásra. Ezután Kate szekrénye került sorra.
Nem is értettem, hogy sikerült ennyi cuccot összevásárolni.
Elmentünk a plázába, röpke négy óra alatt végeztünk is. Megvettük szinte az egész plázát, egy egész autó ruhát és cipőt szállítottunk haza.
Fáradtan rogytam a fotelbe, aludni akartam, de Kate nem hagyott.
- Na, ne aludjál. - böködte ujjával a hasam. - Még össze kell írni, mit nem szabad csinálni és mivel hagysz fel.
- Ahj. - nagy nehezen összekapartam magam, felbaktattam az emeletre tollért és papírért.
Mikor leértem sehol sem találtam Kate-et, végső elkeseredésemben kiabálni kezdtem.
- Kate!
- Wc. De menj a konyhába ott találkozunk. - kiabált, ha nem mondja, hogy wc-n van akkor is kitalálom a vízhangzásból.
Leültem az asztalhoz és türelmesen vártam barátnőmre. Pár perc elteltével megkönnyebbülten levágódott mellém egy székre.
Elkezdtem írni, mit hagyok abba.
Nem lett 'annyira' hosszú a lista és, hogy el ne felejtsem kitettük a hűtőre.
- Halihó. Mi jót csináltok? - jött oda El és megszemlélte a listát.
- Figyi, én tényleg nagyon sajnálom, nem akartam, csak tudod részegen teljesen más az életfelfogása az embernek. - néztem vidám arcára bűntudatosan.
- Lana. Nem haragszom. - simított végig karomon. - Tudom, hogy nem érzel semmit Louis iránt és ő sem irántad. Megsúgom én is voltam már részeg és csináltam hülyeséget, lefeküdtem Liam-mel, de pszt, Louis nem tudja és remélem nem is fogja.
Akkor ezért bocsátott meg ilyen gyorsan. Ezt nem néztem volna ki belőle se Liam-ből. Szegény Louis.
- Azt hiszem én lefekszem. - ásítoztam
Felvonszoltam magam a lépcsőn, bebattyogtam a szobámba és egyenest az ágyba dőltem.
- Ahj. Nehéz az élet. - állapítottam meg hangosan.
Úgy döntöttem írok egy sms-t Louis-nak.
Hát azért nem ezt vártam tőled, bár ha tudnád az igazat nem biztos, hogy ma minden így történt volna. Lana xx.
Tudom gonosz voltam, de nem bírtam ki.
Letettem a telefonom az éjjeliszekrényre, forgolódtam egy kicsit, gyorsan elnyomott az álom.
Nyugodt álmaimból telefonom csörgése zavart fel.
- Háló. - emeltem fülemhez a kis készülékecskét.
- Csak nem felébresztettelek? - kérdezdte feszülten Louis.
- Igen, tudod a normális emberek ilyenkor alszanak.
- Bocsi, de nem tudok aludni, folyton az sms-eden kattog az agyam. - vallotta be.
Jelentőségteljesen hallgattam. Tovább folytatta.
- Bevallom én sem ezt vártam magamtól. De mi az igazság? Mit nem tudok?
- Semmit. - vágtam rá.
Annyira nem vagyok szenya, hogy bemártsam a barátnőm, aki megbízott bennem annyira, hogy ezt megosztotta velem.
- Semmit? - kérdezett vissza.
- Tudod Louis, ez előbb utóbb ugyis ki fog derülni, nem én leszek az aki beárulja El... Aki elmondja. - javítottam ki gyorsan magam. Feltűnhetett neki 'nyelvbotlásom', de úgy tett mintha semmit sem észlelt volna belőle.
- Hát oké. Tudod gondolkoztam, rájöttem, hogy szeretlek, még mindig, ezért jobb lenne nem találkoznunk többet. Aludj jól! - majd letette a telefont.
- De?! - kezdett patakokban folyni könnyem.
Mintha ezer kést döftek volna a szívembe, szörnyű érzés, nem ajánlom senkinek. Teljesen összezavarodtam, megint, most mi az, hogy szeret, de jobb nem találkoznunk?!

14. Fejezet

Itt is lennék egy újabb fejezettel... Remélem tetszeni fog.
Na meg azt is, hogy nem felejtettétek el, hogyan kell kommentet írni, ezt bizonyítani lehet a fejezet végén. ;)
Jó olvasást! xx.

Louis. Ki más lehetne? Ráadásul jelenleg beszámíthatatlan vagyok. Mielőtt bármit is reagálhattam volna ajkait az enyémekre tapasztotta, vad csókcsatába kezdtünk.
- Eleanor!!! - vízhangzott fejemben. Nem hallgattam az agyamra, ösztönösen visszacsókoltam. Minden elsötétedett.

A nap sugarai kiégették a szemeimet. Hasra fordultam, hogy elkerüljem a kellemetlenül világító sugarakat. Valaki kezére ráfordúltam, a kéz tulajdonosa kirántotta alólam kezét és egy hosszú cifra káromkodás hagyta el száját. Megdörzsöltem szememet, felültem az ágyban, a fejembe éles fájdalom nyilalt, francba, másnaposság.
Ismeretlen szoba, a berendezéséből ítélve a tulajdonosa egy fiús lány vagy egy fiú, a másodikra tippeltem a csilláron lógó boxerből.
-Te jó isten, ha az ott van, akkor mi van a mellettem fekvő valakin?! - suhant át az agyamon
Jobban körülnéztem, szétdobált ruhák mindenfele, a magassarkúm a szekrénytetején, a melltartóm elhajítva a sarokba, egy fehér póló hever az ágy mellett. Ez nem az enyém, hanem... Louis-é. Vettem egy mély levegőt, majd leteszteltem a mellettem fekvő valaki személyazonosságát. Barna haj, pár napos borosta, tátott szájjal békésen alszik, tetkóit tökéletesen megvilágították a napsugarak.
- Louis. - suttogtam, miközben végigsimítottam kidolgozott felsőtestén.
- Anya, csak adj még öt percet. - nyöszörgött.
Elkapott a röhögés.
- Rendben kisfiam, de öt perc múlva kelj fel, mert nemsokára viszlek az oviba. Kipattantak szemei, rázkódni kezdett teste a röhögés hatására.
- De Anyuciii. - nyivákolt és lebiggyesztette ajkait.
- Kisfiam, mit keres az alsógatyád a csilláron? - kértem számon anyuci stílusban.
Mellette újra előjött igazi énem, kezdtem megnyílni előtte. Az elmúlt egy évben senki nem láthatta az igazi énem, csak Louis, igen ezt teszi a szerelem, sok nyálas filmben hallottam már, sosem hittem el, de tényleg igaz.
- Hát nem emlékszel?! - tettette felháborodását - Tegnap elemedben voltál. - kacsintott
- U-ugye nem? - dadogtam
- Talán nem örülsz? Jó, oké, én sem ilyennek terveztem az elsőt, de talán a második varázslatosabb lesz. - kacsintott, majd megcsókolt
Neeeem, nem tehettem meg Eleanorral, most már a legjobb barátnőim közé sorolom, nem tehtek ilyet vele. De annyira jól csókol Louis... Az ágyban is biztos jó lehetett... Miket gondolok?! Nem szabad... De akkor is.
- Most mire céloztál?
- Erre. - vadul megcsókolt és kezeit fenekemre vezette, majd gyengéden megmarkolászta.
Kivágódott az ajtó, Eleanor lépett be rajta egy tálcával a kezében.
- Kicsim, hoztam neked reggelit, gondoltam fáradt vagy a tegnap este után... - kiesett a tálca a kezéből, a pohár darabokra törött.
- Megmagyarázom. - kiáltott fel Lou
- Halgatom. - csordult végig pár könnycsepp az arcán.
- Ööö, Lana rámmászott. - vádaskodott.
Felháborodtam, cöh, még, hogy én másztam rá.
- Aha, látom, ezért fogdozod előszeretettel Lana fenekét. - fonta karba kezét
Nem igazán értettem, miért maradt itt, a legtöbb ember a "megmagyarázomnál" lelép, de Eleanor maradt, szereti Louis-t, túlságosan is, azt várja, hogy kiderüljön Louis és köztem semmi sem történt.
- Sajnálom. - hebegtem - El sajnálom, nem voltam beszámítható állapotban, semmire nem emlékszem a tegnap estéből, nem tudom megmondani, megtörtént-e, kérdezd Louist.
- Louis? - kérdezdte reményteljesen.
- Nem, csak majdnem. - hazudott, de az is lehet, hogy nekem hazudott.
Felpattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam, fojtogatott a sírás. Nem hiszem el... Most meg letagadja, a kapcsolatunkat itt bejejeztük, hozzá sem fogok szólni, mintha nem is ismerném. Összeszedtem magam, visszamentem Louis szobájába szólni, hogy elmentem. Bekukucskáltam a kis hazug szobájába, nagy meglepetésemre az ágyon fekve csókolóztak. Szólás nélkül leléptem, azért irtam egy sms-t Eleanornak.
Szia! Elmentem, majd szeretnék veled beszélni, ha még nem utálsz. Sajnálok mindent. Lana xx.
Pár perc múlva jött is a válasz:
Nem utállak, ugyanúgy a legjobb barátnőm vagy, majd beszélünk. El xx
Kicsit megkönnyebbültem válaszán. Bár kicsit becsapottnak éreztem magam, összezavarodtam.
Pont hívni akartam Kate-et, de megelőzött.
- Szia, - emeltem fülemhez a kis készüléket - hol vagy most?
- Szia, hát, most léptem ki Niall házából.
- Ooo, csak nem történt valami? - vigyorogtam, mint egy rossz vad alma
- Nem. Te hol vagy?
- Az utcán. Gyere haza, életbevágóan fontos dologról akarok beszéletni. - váltottam komolyra
- Jó, pár perc és otthon vagyok. - kinyomta a telefont
- Elköszönni luxus?! - mondtam a monoton pittyegésnek

13. Fejezet

Nos, tudom, hogy mostanában bem igazán tettem fel részeket, ennek oka az ötlethiányom volt, de most úgy érzem megjött az ihletem, úgy hogy újúlt erővel pörgök, igyekszem minél gyakrabban hozni a részeket.
Bevallom egy kicsit csalódtam, hogy csak egy komment érkezett az előző fejezethez, oké, én is tudom, hogy nem a legjobb, de akkor is...
Ha kérhetném kommenteljetek és kövessétek a blogot bloglovinon.
A google reader nem szűnt meg, ha kérhetném akkor iratkozzatok fel, mert én szemy szerint utálom a bloglovint. Nem is dumálok tovább, Jó olvasást!! xx.

U.i.: Boldog névnapot a húgomnak és az összes Nórának!!

*Egy év múlva*

Egy év. Sok minden történt egy év alatt. Először is Harry és Kate szakítottak, így Kate két hét után hazatalált Amerikából. Kate és Eleanor nagyon jól kijönnek egymással. Augusztusban hárman összeköltöztünk, vagyis csak Eleanor költözött hozzánk.
Leragadtam a modell szakmánál, kiderült, hogy szeretem csinálni, a tánc most egy kicsit a háttérbe került, de azért az egyik vendégszobát átalakítottam táncteremmé.
Történt velem egy bizonyos augusztus 12-e is.

*visszaemlékezés*

Szép nyári idő volt. Épp Eleanor holmijait cipeltük át a házunkba, mikor váratlan személy toppant be. Louis.
- Honnan szerezte meg a címem? Eddig miért nem keresett? - vízhangzott a fejemben.
Jó, keresett, de mindig kinyomtam a telefont és meg sem néztem az sms-eket amiket küldött, egy idő után feladta és nem keresett többé.
Rám se nézve felkapta Eleanort és megpörgette a levegőben, majd csókot nyomott szájára. Kikerekedett szemekkel néztem, mást nem tudtam csinálni, lefagytam. Szóval ő volt az akiről El-el órákig beszélgettünk, Ő, akibe még mindig szerelmes vagyok. Csalódtam, mindenben.
Tökéletesen festettek együtt. Nem akartam keverni a szart, nem akartam hisztizni, nem akartam vitát kirobbantani, nem akartam, hogy Louis és Eleanor szakítsanak, Miattam.
Louis felnézett El-ről, pont a szemembe, kerek szemmel bámult rám. Arcáról leolvasható volt a döbbenet.
- Lana?! - bukott ki száján.
- Honnan ismered? - döbbent le El.
- Hát, az úgy volt, hogy... - kezdte Louis.
- Hogy, amikor Párizsban jártam, az egyik étteremben Louis nekiment az asztalomnak, kiborult a poharamból a kóla, egyenest az új koktélruhámra. Louis bocsánatot kért és meghívott egy kávéra, - El szeme gyanakvóan ingázott kettőnk közt - rengeteget mesélt rólad. - mentettem a menthetőt.
Eleanor-ra sandítottam, arca megenyhűlt, derűs mosoly terült szét arcán. Kate a háttérben halkan röhögcsélt mesémen.
- Ha tudnád, hogy ismerkedtek össze.. - motyogta röhögése közben, ennek köszönhetően túl sokat nem lehetett érteni.

*Visszaemlékezés vége*

Akkor kezdtem keményen bulizni, először csak esti iszogatással kezdődött minden, utána már rendszeressé vált, hogy Kate-el elmegyünk esténként iszogatni, volt már olyan is, hogy ismeretlen ember ágyában ébredtem.
Kipróbáltam már a cigit is,pedig gyerekkoromban megesküdtem rá, hogy én soha, de soha nem fogok, szerencsére nem szoktam rá. Füves cigivel is volt már dolgom, annyira nem bejövős a dolog, annyi eszem még van, hogy nem teszem tönkre magam, annyira.
A gond nem csak az, hogy elindultam lefelé a lejtőn, hanem az, hogy Kate-t is rántom magammal.
Louis. Hát ő... Egy év elteltével is szeretem, de ezt senki sem tudja Kate-en kívül. Csak párszor találkoztam vele azóta, minden egyes alkalommal mondani akartam neki: "Szeretlek, hagyjunk a hátunk mögött mindent és menjünk valahova el, csak ketten.", soha nem mertem, láttam El szemében a szerelmet, ha elmondom neki mi is történt Louis és köztem, leribancozna és itthagyna.
Nem szedhetem szét őket, nem szabad csak magamra gondolnom. Ahogy anyu mondaná "Nem csak te létezel ezen a világon, nézd mások érdekeit is!".
Ma is egy mentrend szerinti buliba megyünk Kate-tel, csak egy kis házibuli.

- Lana, kész vagy már? - ordibált Kate a szomszéd szobából.
- Mingyárt!
Röpke öt perc múlva kész is lettem. Letipegtem magassarkúmban a lépcsőn. Egy évvel ezelőtt, nem vettem volna fel a mai összeállításomat, túl feltűnő és kurvás, igen kurvás, nincs rá jobb szó, kivágott, zavarba ejtően rövid, átlátszó fehér csipkeszoknya, neonrózsaszín melltartóval. Teljesen kivetkőztem magamból, ez nem én vagyok, én egy vicces, spontán ember vagyok, akivel a leghülyébb dolgok történnek az életben, nem pedig egy díszpicsa.
-Váó. - ámult barátnőm, ő sem nézett ki különben, mint én. Barna haja szőkévé változott pink csíkokkal. Öltözete, egy nem sokat takaró szoknyából állt. Legbelül mindig is tudtam, hogy ezek nem mi vagyunk.
- Mehetünk?
- Persze. - felkapta a táskáját az asztalról
Hívtunk egy taxit, röpke tíz perc múlva meg is érkeztünk. Egy kis, csendes ház előtt tett le a taxi.
Unalmas estének néztünk elébe.
- Helló! - nyitott ajtót egy kedves mosolygós arcú lány, Linda. - Már vártunk titeket, unalmas a party, remélem ti egy kicsit feldobjátok.
- Nem okozunk csalódást. - kacsintott festett szőke barátnőm, majd belépett a házba.
Követtem példáját, nem kellett csalódnom, egymáshoz dörgölőző vonagló testek a nappali közepén táncparkettnek kialakított helyen, egy csomó piros műanyag pohár, részeg emberek. - Azt hiszem mégsem lesz olyan rossz estém. - gondoltam magamban.
Megcéloztam a piáspultot, csak úgy döntögettem magamba a különböző féle italokat. Amikor már kellőképp részegnek éreztem magam a táncparkettre mentem, Kate is ott vonaglott tőlem pár méterre egy helyes szőke gyerekkel, de így jobban megnézve ismerős. Tudom ki ő.
- Niall?! - kiabáltam, de a dübörgő zenétől nem hiszem, hogy meghallota.
Hirtelen felém kapta tekintetét, úgy tűnik mégis meghallotta, nem ismerhetett meg, részletesen végigmért tekintete hosszan elidőzött a ruhám dekoltázs részén. Megismert.
- Lana? - hitetlenkedett, alátámasztásként bólintottam - Hívj majd fel! - kacsintott, majd tovább táncolt barátnőmmel.
Sok pia lehetett benne, normál esetben nem így viselkedik, vagyis nem tudom, az utóbbi egy évben nem is találkoztam vele.
Vállat vontam, táncolni kezdtem. A Feel This Moment ismerős dallama csendült fel, mindenki eszeveszetten rázta magát rajta, többek közt én is. Valaki hátulról megragadta a csípőm, ágyékát nekem nyomta, úgy kezdett a dallamra ringatni. Részegen nem tudtam mást csinálni, hagytam magam. Táncoltam még egy ideig ismeretlen táncpartneremmel, egy idő után meguntam, hogy háttal vagyok neki, izgatott már csak az is, ki ő, vajon helyes-e. Megfordultam. Egy izzadt, pár napos borostával rendelkező, pár centivel magasab hapsival találtam magam szemben. Ezer ember közül is megismerném őt.

12. Fejezet

Meg is hoztam a 12. Fejezetet. Borzalmas lett, sajnálom. Nagyon összekapkodtam az egészet. Most egy hétig nem tudok részt tenni, de utána megigérem, hogy teljes erőbedobással fogom írni.
Véleményeket kérek és kövessétek a blogot bloglovinon!!
Jó olvasást! xx.

Hamar eljött az ebédszünet. Eleanor közeledett a recepciós pult felé.
- Szia! - integetett - Mehetünk?
- Szia! Persze. - felálltam és indultunk is
Egy kicsit izgultam, hogy mit fog szólni hozzám, biztos meglesz a véleménye rólam, ha elmesélem neki a "párizsi sztori"-mat.
Átsétáltunk a szemben lévő kávézóhoz. Rendeltem egy papírpoharas kávét és egy csokis muffint. Eleanor csak egy kávét rendelt, gondolom nem ehet össze vissza kalóriabombákat, nehogy felkerüljön egy kis felesleg, ezért nem irigylem a modelleket.
Leültünk, vagyis inkább bevágódtunk a fekete bőr fotelekbe.
- Lana, hogy kerültél Londonba? Mert van egy kis akcentusod, annyira szépen ejted a szavakat.
- Hát, ööö köszi. Tényleg nem londoni vagyok, hanem Magyarországról jöttem
- Egyedül? - kerekedtek ki szemei
- Nem, a legjobb barátnőmmel. De ő most Párizsban van Har... a barátjával.
- Értem. Te is voltál Párizsban?
-Ühüm. - csak ennyit tudtam kinyögni tele szájjal
- Képzeld éppen most is ott van a barátom. - mesélte lelkesen - Kár, hogy nem találkoztunk, én is ottvoltam egy napot, csak sajnos el kellett mennem egy fotózásra. - húzta a szája szélét
- Kár. - mosolyogtam, tényleg sajnáltam, hogy nem találkoztunk előbb
Elbeszélgettük az időt, sőt öt percet még késtem is, de szerencsémre nem vett észre senki.
Kiderült, hogy Eleanor barátja Amerikába megy. Furcsa. Elmeséltem neki az egész Párizsos sztorit, kivéve azt, hogy Harry és Louis híres.
Azt mondta Louis-ról, hogy egy barom, egyik lányt sem érdemli meg, ő a helyemben már rég felpofozta volna, sőt még Lou barátnőjének is szólt volna, hogy megcsalta. Jó azért énn nem vagyok ilyen, azt sem tudom ki a barátnője.
Nagyon jót beszélgettünk, szükségem volt egy ilyen beszélgetésre is. Számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy holnap ebédszünetben a kávézóban találkozunk.
- Lana Smith, az igazgatói irodába kérem. - szólt a hangosbemondóba egy női hang, a főnököm.
- Ajaj. Ezek szerint tudomást szerzett a késésemről. De ki a besúgó? Na de öt perc miatt csak nem rúg ki. - gondolkoztam
Fellifteztem a huszonötödikre. Eszembe jutott az első találkozás Lou-val, jaj... beragadtunk a liftbe.
Nosztalgiázásomból a liftajtó nyílása rázott vissza a valóságba. Bekopogtam a 13-as ajtó 'szörnyéhez', félénken bekukucskáltam, de a szörny helyett egy mosolygós arcú nőt láttam.
- Gyere csak. - intett kezével az egyik székre, jelezve nekem, hogy üljek le. - Csak azért hívtalak, mert megszerettem volna mondani, hogy a próba fotózásod ma lesz és nem holnap.
Bólintottam. Egyre idegesebb lettem. 'Mi van ha nem vagyok jó modellnek, á, dehogy is, nem az az álmom, hogy modell legyek' és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben.
- Lana, itt vagy? - integetett arcom előtt
- Bocsánat, elgondolkodtam. - sütöttem le a szemem - Mi van ha nem is vagyok jó modellnek? - bukott ki a számon, hogy mi bánt
- Nem hiszem, hogy ez így lenne. De akkor maradsz a recepción, vagy beosztalak stylistnak valamelyik osztályra. - mondta kedvesem
- Jó. - fújtam ki a benntmaradt levegőt
- Ne izgulj kedvesem. Sikerülni fog. - bíztatott
- Remélhetőleg.
- Akkor menj a hatodik emeletre, a tizenhármas ajtó.
Juuj, 13, remélem az énbesetemben szerencsét fog hozni.
Beléptem a terembe. Épp egy barna hajú lányt fényképeztek, háttal állt nekem.
- Rendben. Mára végeztünk. - a fényképész elcsomagolta a fényképezőt
A lány megfordult, Eleanor.
- Sziaaa. - futott felém majd megölelt - Ennyire hiányoztam?
- Igen. - vágtam rá nevetve - Most lesz a próba fotózásom.
- Ja, ne izgulj, jól fog sikerülni. Tudod mit, itt maradok, segítek ha valami nem megy majd, de szerintem minden menni fog. - mosolygott kedvesen
- Szia. Peter vagyok. - mutatkozott be a fotós
- Helló. Lana Smith.
- Á, igen, neked lesz a  próbafotózásod. - csapott a homlokára - Akkor kezdjük is. Gyere. - intett egy kanapé felé
Ahogy elkezdtük a fotózást minden félelmem elpárolgott. Egyszerűen csak jól éreztem magam. Eleanor mosolyogva nézte végig az egészet, egyszer sem kellett segítenie beállni. Úgy érzem találtam egy igazi barátnőt, Kate-en kívül, ő nagyon hiányzik.
Eleanor közben arrébbment telefonálni, de tisztán lehetett hallani mit mond. A barátjával beszélt, Amerikában van. Louis is ott van, lehet, hogy még találkozni is fognak. Egy "szeretlek"-kel elbúcsúztak egymástól, majd visszajött.
A fotózás közben többször is át kellett öltöznöm.
Még fürdőruhát is kellett vennem, bevallom az elején kicsit feszengtem benne, miután megszoktam, már el is felejtettem miben vagyok.
- Végeztünk. - tette le a gépét az asztalra - Jó volt veled dolgozni, remélem még lesz alkalmam rá. - kacsintott
-  Én is. - hebegtem zavaromban
- Most hazamehetsz. Én felmegyek Irene-hez a képekkel és megbeszélem vele a sorsod.
- Oké. Helló. - intettem
Már a liftben voltunk mire Eleanor megszólalt.
- Vágod, hogy ez nagyon jót jelent?
- Mégis mi? - értetlenkedtem
- Hát, azt mondta, hogy reméli még dolgozhat veled. Lana, ő egy híres fotós, és a híres fotósok nem minden modellnek mondják ezt. - világosított fel
- Ühüm. Mit csináljunk?
- Nincs kedved eljönni hozzám? Ott is aludhatnál. - ajánlotta fel
- Ha nem zavarok.
- Ugyan, te sosem zavarsz. - ölelt meg
- Előtte hazaugrok ruhákért.
- Nem kell majd adok kölcsön.
- Köszi. - ugrottam a nyakába
Eleanornak gyönyörű háza van, viszonylag közel is van hozzám, csak öt perc séta.
Beültünk a tv elé, épp a Marichuy ment, egy kicsit kiparodizáltuk. Éljenek az érett és komoly 18-20 évesek. Nem bírtuk ki hülyéskedésmentesen az estét.
Tíz óra fele jött egy e-mail-em. Peter elküldte a döntést és a képeimet.