16. Fejezet

Meg is érjeztem, egy kicsit korábban a megszokottnál... ugye Dina?! :)
Mivel tegnap nagy ihletrohamom volt, megírtam pár részt előre, úgy döntöttem, ha meglesz ehhez a részhez két komment, azonnal felteszem. Szóval hajrá.

Szörnyű álmok kínoztak éjjel, az ébresztőórámra ijedtem fel, borzasztóan utálok erre kelni, mindig elrontja a kedvem egész napra.
A nap fénye beszűrődött a sötétítő mellet, pont megvilágított egy kicsi lapot ami eddig nem volt ott. Lassan feltápászkodtam és a lapocskához mentem.
El szép kézírása díszelgett rajta.
Szia, pár napra el kellett utaznom, pontosan egy hétre. Kate is velem jött, te is jöhettél volna csak dolgozol. Bocsi. Sietünk haza. Eleanor xx.
- Nagyszerű. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt
Elindultam a fürdőbe, beléptem a halványbarna ajtón. A zuhanyzóhoz igyekeztem, ügyelve arra, nehogy belenézzek előtte a tükörbe, ez számomra nehéz feladatnak bizonyult. Beálltam a zuhanyzó alá, csak hagytam, hogy a forró víz felmelegítse az egész testem, lassan megszoktam, egy idő után már nem éreztem annyira forrónak. Röpke húsz perc után meguntam a zuhanyzást. Nem vettem a fáradságot arra, hogy felöltözzek, ezért csak egy szürke kinyúlott pólót vettem, ami kb. combközépig ért, fogalmam sincs honnan szereztem.
Unatkoztam. Rettenetesen unatkoztam egyedül. Aznap nem kellet bemennem dolgozni sem. A kanapén feküdtem, egy pléddel és Dóra a felfedezőt néztem. Nagyon utáltam ezt a mesét, csak imádtam beszólongatni Dórának.
Dél körül megéheztem, jobbnak láttam egy pizzát rendelni, minthogy felgyújtsam a konyhát. Anyu szerint tudok főzni, ráadásul finomakat, de főzés közben mindig fura hülyeségek történnek velem.
Fél óra múlva, kopogtatott az ebédem.
Kinyitottam az ajtót. Egy baseballsapis napszemcsis srác állt pizzával kezében az ajtómban. Nem tudom mióta 'álcázzák' magukat a pizzafutárok, de nekem aztán mindegy, nekem csak a pizza kell, mert kilyukat a gyomrom. A pizzásgyerek kezébe nyomtam a pénz, kivettem a kezéből a pizzát.
- Köszi. Légyszi csukd be az ajtót, tele van a kezem, köszi, szia. - el is indultam a konyha fele, de ahelyett, hogy becsukta volna az ajtót belépett a házba.
- Hé, mit csinálsz? Azt mondtam csukd be az ajtót, nem azt, hogy gyere be. - kezdtem félni, most mit érek én ellene, gyenge vagyok.
- Pedig azt hittem beinvitáltál - szólalt meg egy ismerős hang.
- Louis?
- Hm?
- Te mióta vagy álruhás pizzafutár? - érdeklődtem
- Most óta. Nem is örülsz?
- Nem tudom, Louis egyre jobban összezavarsz.
Kínos csend állt be köztünk. A konyhába siettem két tányérért, ha már bejött, gondolom nem fogja végignézni ahogy eszem, ő is enni fog velem.
Leültem a halványbarna bőrkanapéra Lou mellé tányérjainkal a kezünkben. Felbyitottam a pizzásdobozt, meglepődve vizsgálgattam, hogy három szelet hiányzik, Louis-ra sandítottam.
- Mi van? Hosszú volt az út, és megéheztem - emelte védekezőn magasba kezeit.
- Úgy látom akkor te már jól is laktál, szóval egyedül eszek.
Magamhoz vettem egy szeletet, a mellette ülő 'álruhás pizzafutár' kiskutyaszemekkel vizslatta, hogy fogyasztom el a pizzaszeletet. Kezdett idegesíteni, hogy már öt perce kiskutyaszemeket mereszt.
- Jól van, egyél, csak ne nézz így.
El is vett egy szelet pizzát, vadul majszolni kezdte, mire kettőt pislogtam már a harmadik szeletnél járt.
Nekem elég volt két szelet a többit meghagytam, had egye meg Lou.
- Miért jöttél? - fordultam felé
- Unatkoztam - hangja hamisan csengett, még a hülye is észrevenné, hogy hazudik.
- Tegnap azt mondtad, jobb nem találkoznunk többet, de ma mégis itt vagy.
Ezzel sikerült megfognom, felfüggesztette a pizzaevést, csillogó szemekkel vizslatta számat.
- Nem szaba.. - belém fojtotta a szót, ajkaimra tapadt.
Kezeim végigsiklottak hátán, egészen fel a nyakáig, majd hajába túrtam.
Levegő hiány miatt szétváltunk.
- Szeretlek - suttogta fülembe, majd visszatért számra.
Ekkor döbbentem rá igazán, szügségem van rá, szeretem, mindennél jobban. Nem érdekel mit kell tennem, csak vele akarok lenni, még az sem érdekel, ha kockára kell tennem a barátságom Eleanorral.
- Pisilnem kell - szólalt fel kislányosan.
- Minden szobához van fürdőszoba, választhatsz.
Felszaladt a lépcsőn, nem hallottam pontosan melyik szoba ajtaján trappolt be, de a 'Niagara' csobogását lentről is lehetett hallani, jót röhögtem rajta.
- Játszunk kérdezz feleleket! - csillant fel a szeme, meg se várta válaszomat már kérdezett is. - Mikor volt az első csókod?
- 17 évesen.
- Miért vártál annyit? Hiszen gyönyörű vagy, ki ne akarna megcsókolni? - kacsintott
Próbáltam elrehteni, rettenetesen elvörösödtem.
- Mi az a kérdés amit szívesen feltennél nekem, de nem mered?
Lou a padlót kezte bámulni rettenetesen zavarba hoztam kérdésemmel.
- Lennél a titkos barátnőm?
Elkerekedtek a szemeim, mármint a szeretője. Minek néz ez engem? Most is az vagyok, hiszen itt vagyok vele, csókolóztunk is...
- Mármint az a személy akivel megcsalhatod Eleanort? - néztem két szép kékes árnyalatú izgatottnak tűnő íriszeibe.
- Ha így fogalmazol, rosszul hangzik.
- Ennek ellenére vagyok olyan hülye, hogy belemenjek az idióta játékaidba.
Előszőr nem fogta fel, hogy egy burkolt igent kapott válasznak, két perc elteltével leesett neki. Felugrott a kanapéról, engem is felrántva magával. Pörgetni kezdett a levegőben, a harmadik kör után szédülni kezdtem, mintha megérezte volna ezt, letett. Kicsit inogva ugyan de megálltam, forgott velem a világ.
- De ne felejtsüj el, hogy én jövök a játékban. Képes lennél lenyelni egybe egy élő egeret? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Ő, lehet, de nem lennék hajlandó a számhoz emelni egy egeret. Fúj.
Egész délután fárasztottuk egymást, idiótábbnál, idiótább kérdésekkel.
Este Lou nem akart hazamenni, én sem ragaszkodtam hozzá túlságosan. Elhelyezkedtünk az ágyamban, késő volt, már nagyon álmos voltam, nem tudtam aludni. Felültem az ágyban.
- Louis, téged nem piszkál a tudat, hogy becsapod Eleanort, ráadásul az egyik legjobb barátnőjével?
- De. Nagyon is - sóhajtott.

15. Fejezet

Halihó. Itt vagyok a résszel. Nem igazán vagyok vele megelégedve, de hát ez van. Sajnálom.
Köszönöm az előző részhez a komikat és az oldalmegjelenítéseket. Nem is dumálok itt tovább..
Jó olvasást!! xx.

Miért vagyok én egyáltalán ilyen? Senki sem kényszerített erre, senki sem mondta, hogy járjak majdnem minden este bulikba és jól rúgjak is be hozzá, hogy másnap semmire sem emlékezzek. A valódi oka a durva bulizásoknak a felejtés, egyszerűen nem bírom tovább nézni ahogy Louis és Eleanor falják egymást, nem, nem bírom. A legjobb lenne ha messzire elmennék innen, de nem tehetem, egy jól fizető állásom van és itt vannak a barátaim, bár azért egy gyors baráti kör váltás az rám férne.
Eldöntöttem, nem maradok ilyen utcaszéli lotyó, mostantól nem fekszek össze mindenkivel, felhagyok az esti buliknak és a piállást is befejeztem. - határoztam el magam.
- Hali. - esett be Kate az ajtón
- Meg... Meg akarok változni. - dadogtam.
- Mi? - értetlenkedett.
- Nem hallottad? - forgattam a szemeimet - Meg akarok változni. - jelentettem ki, immár magabisztosan.
Kerek szemekkel bámult, nem értette hirtelen elhatározásom. Legbelül ő sem szerette mostani énjét, az esti bulikat csak azért csinálja, mert felejteni akar, Harryt. Még mindig szereti, belehalna ha Harry oldalán egy másik csaj virítana.
- Mostantól nem járok buliba. Csak néha. - tettem hozzá.
- Én sem. Tudod Lana, őszintén ez nem én vagyok.
- Tudom. Szóval akkor most kidobálom a lotyós cuccaim, utána eljössz velem új ruhákat venni?
- Persze. Akkor már beugorhatnánk egy fodrásszalonba, vissza akarom kapni a régi hajam. - fogtozta haját, közben rózsaszín csíkjait babrálta.
Felmentünk a szobámba, kiszanáltuk az összes olyan cuccom, ami nem hozzám illik. Eléggé szegényes maradt a ruhatáram ezután. Három és fél kukászsákba sikerült belepaszírozni őket, nehezen, de felcipelük a padlásra. Ezután Kate szekrénye került sorra.
Nem is értettem, hogy sikerült ennyi cuccot összevásárolni.
Elmentünk a plázába, röpke négy óra alatt végeztünk is. Megvettük szinte az egész plázát, egy egész autó ruhát és cipőt szállítottunk haza.
Fáradtan rogytam a fotelbe, aludni akartam, de Kate nem hagyott.
- Na, ne aludjál. - böködte ujjával a hasam. - Még össze kell írni, mit nem szabad csinálni és mivel hagysz fel.
- Ahj. - nagy nehezen összekapartam magam, felbaktattam az emeletre tollért és papírért.
Mikor leértem sehol sem találtam Kate-et, végső elkeseredésemben kiabálni kezdtem.
- Kate!
- Wc. De menj a konyhába ott találkozunk. - kiabált, ha nem mondja, hogy wc-n van akkor is kitalálom a vízhangzásból.
Leültem az asztalhoz és türelmesen vártam barátnőmre. Pár perc elteltével megkönnyebbülten levágódott mellém egy székre.
Elkezdtem írni, mit hagyok abba.
Nem lett 'annyira' hosszú a lista és, hogy el ne felejtsem kitettük a hűtőre.
- Halihó. Mi jót csináltok? - jött oda El és megszemlélte a listát.
- Figyi, én tényleg nagyon sajnálom, nem akartam, csak tudod részegen teljesen más az életfelfogása az embernek. - néztem vidám arcára bűntudatosan.
- Lana. Nem haragszom. - simított végig karomon. - Tudom, hogy nem érzel semmit Louis iránt és ő sem irántad. Megsúgom én is voltam már részeg és csináltam hülyeséget, lefeküdtem Liam-mel, de pszt, Louis nem tudja és remélem nem is fogja.
Akkor ezért bocsátott meg ilyen gyorsan. Ezt nem néztem volna ki belőle se Liam-ből. Szegény Louis.
- Azt hiszem én lefekszem. - ásítoztam
Felvonszoltam magam a lépcsőn, bebattyogtam a szobámba és egyenest az ágyba dőltem.
- Ahj. Nehéz az élet. - állapítottam meg hangosan.
Úgy döntöttem írok egy sms-t Louis-nak.
Hát azért nem ezt vártam tőled, bár ha tudnád az igazat nem biztos, hogy ma minden így történt volna. Lana xx.
Tudom gonosz voltam, de nem bírtam ki.
Letettem a telefonom az éjjeliszekrényre, forgolódtam egy kicsit, gyorsan elnyomott az álom.
Nyugodt álmaimból telefonom csörgése zavart fel.
- Háló. - emeltem fülemhez a kis készülékecskét.
- Csak nem felébresztettelek? - kérdezdte feszülten Louis.
- Igen, tudod a normális emberek ilyenkor alszanak.
- Bocsi, de nem tudok aludni, folyton az sms-eden kattog az agyam. - vallotta be.
Jelentőségteljesen hallgattam. Tovább folytatta.
- Bevallom én sem ezt vártam magamtól. De mi az igazság? Mit nem tudok?
- Semmit. - vágtam rá.
Annyira nem vagyok szenya, hogy bemártsam a barátnőm, aki megbízott bennem annyira, hogy ezt megosztotta velem.
- Semmit? - kérdezett vissza.
- Tudod Louis, ez előbb utóbb ugyis ki fog derülni, nem én leszek az aki beárulja El... Aki elmondja. - javítottam ki gyorsan magam. Feltűnhetett neki 'nyelvbotlásom', de úgy tett mintha semmit sem észlelt volna belőle.
- Hát oké. Tudod gondolkoztam, rájöttem, hogy szeretlek, még mindig, ezért jobb lenne nem találkoznunk többet. Aludj jól! - majd letette a telefont.
- De?! - kezdett patakokban folyni könnyem.
Mintha ezer kést döftek volna a szívembe, szörnyű érzés, nem ajánlom senkinek. Teljesen összezavarodtam, megint, most mi az, hogy szeret, de jobb nem találkoznunk?!

14. Fejezet

Itt is lennék egy újabb fejezettel... Remélem tetszeni fog.
Na meg azt is, hogy nem felejtettétek el, hogyan kell kommentet írni, ezt bizonyítani lehet a fejezet végén. ;)
Jó olvasást! xx.

Louis. Ki más lehetne? Ráadásul jelenleg beszámíthatatlan vagyok. Mielőtt bármit is reagálhattam volna ajkait az enyémekre tapasztotta, vad csókcsatába kezdtünk.
- Eleanor!!! - vízhangzott fejemben. Nem hallgattam az agyamra, ösztönösen visszacsókoltam. Minden elsötétedett.

A nap sugarai kiégették a szemeimet. Hasra fordultam, hogy elkerüljem a kellemetlenül világító sugarakat. Valaki kezére ráfordúltam, a kéz tulajdonosa kirántotta alólam kezét és egy hosszú cifra káromkodás hagyta el száját. Megdörzsöltem szememet, felültem az ágyban, a fejembe éles fájdalom nyilalt, francba, másnaposság.
Ismeretlen szoba, a berendezéséből ítélve a tulajdonosa egy fiús lány vagy egy fiú, a másodikra tippeltem a csilláron lógó boxerből.
-Te jó isten, ha az ott van, akkor mi van a mellettem fekvő valakin?! - suhant át az agyamon
Jobban körülnéztem, szétdobált ruhák mindenfele, a magassarkúm a szekrénytetején, a melltartóm elhajítva a sarokba, egy fehér póló hever az ágy mellett. Ez nem az enyém, hanem... Louis-é. Vettem egy mély levegőt, majd leteszteltem a mellettem fekvő valaki személyazonosságát. Barna haj, pár napos borosta, tátott szájjal békésen alszik, tetkóit tökéletesen megvilágították a napsugarak.
- Louis. - suttogtam, miközben végigsimítottam kidolgozott felsőtestén.
- Anya, csak adj még öt percet. - nyöszörgött.
Elkapott a röhögés.
- Rendben kisfiam, de öt perc múlva kelj fel, mert nemsokára viszlek az oviba. Kipattantak szemei, rázkódni kezdett teste a röhögés hatására.
- De Anyuciii. - nyivákolt és lebiggyesztette ajkait.
- Kisfiam, mit keres az alsógatyád a csilláron? - kértem számon anyuci stílusban.
Mellette újra előjött igazi énem, kezdtem megnyílni előtte. Az elmúlt egy évben senki nem láthatta az igazi énem, csak Louis, igen ezt teszi a szerelem, sok nyálas filmben hallottam már, sosem hittem el, de tényleg igaz.
- Hát nem emlékszel?! - tettette felháborodását - Tegnap elemedben voltál. - kacsintott
- U-ugye nem? - dadogtam
- Talán nem örülsz? Jó, oké, én sem ilyennek terveztem az elsőt, de talán a második varázslatosabb lesz. - kacsintott, majd megcsókolt
Neeeem, nem tehettem meg Eleanorral, most már a legjobb barátnőim közé sorolom, nem tehtek ilyet vele. De annyira jól csókol Louis... Az ágyban is biztos jó lehetett... Miket gondolok?! Nem szabad... De akkor is.
- Most mire céloztál?
- Erre. - vadul megcsókolt és kezeit fenekemre vezette, majd gyengéden megmarkolászta.
Kivágódott az ajtó, Eleanor lépett be rajta egy tálcával a kezében.
- Kicsim, hoztam neked reggelit, gondoltam fáradt vagy a tegnap este után... - kiesett a tálca a kezéből, a pohár darabokra törött.
- Megmagyarázom. - kiáltott fel Lou
- Halgatom. - csordult végig pár könnycsepp az arcán.
- Ööö, Lana rámmászott. - vádaskodott.
Felháborodtam, cöh, még, hogy én másztam rá.
- Aha, látom, ezért fogdozod előszeretettel Lana fenekét. - fonta karba kezét
Nem igazán értettem, miért maradt itt, a legtöbb ember a "megmagyarázomnál" lelép, de Eleanor maradt, szereti Louis-t, túlságosan is, azt várja, hogy kiderüljön Louis és köztem semmi sem történt.
- Sajnálom. - hebegtem - El sajnálom, nem voltam beszámítható állapotban, semmire nem emlékszem a tegnap estéből, nem tudom megmondani, megtörtént-e, kérdezd Louist.
- Louis? - kérdezdte reményteljesen.
- Nem, csak majdnem. - hazudott, de az is lehet, hogy nekem hazudott.
Felpattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam, fojtogatott a sírás. Nem hiszem el... Most meg letagadja, a kapcsolatunkat itt bejejeztük, hozzá sem fogok szólni, mintha nem is ismerném. Összeszedtem magam, visszamentem Louis szobájába szólni, hogy elmentem. Bekukucskáltam a kis hazug szobájába, nagy meglepetésemre az ágyon fekve csókolóztak. Szólás nélkül leléptem, azért irtam egy sms-t Eleanornak.
Szia! Elmentem, majd szeretnék veled beszélni, ha még nem utálsz. Sajnálok mindent. Lana xx.
Pár perc múlva jött is a válasz:
Nem utállak, ugyanúgy a legjobb barátnőm vagy, majd beszélünk. El xx
Kicsit megkönnyebbültem válaszán. Bár kicsit becsapottnak éreztem magam, összezavarodtam.
Pont hívni akartam Kate-et, de megelőzött.
- Szia, - emeltem fülemhez a kis készüléket - hol vagy most?
- Szia, hát, most léptem ki Niall házából.
- Ooo, csak nem történt valami? - vigyorogtam, mint egy rossz vad alma
- Nem. Te hol vagy?
- Az utcán. Gyere haza, életbevágóan fontos dologról akarok beszéletni. - váltottam komolyra
- Jó, pár perc és otthon vagyok. - kinyomta a telefont
- Elköszönni luxus?! - mondtam a monoton pittyegésnek

13. Fejezet

Nos, tudom, hogy mostanában bem igazán tettem fel részeket, ennek oka az ötlethiányom volt, de most úgy érzem megjött az ihletem, úgy hogy újúlt erővel pörgök, igyekszem minél gyakrabban hozni a részeket.
Bevallom egy kicsit csalódtam, hogy csak egy komment érkezett az előző fejezethez, oké, én is tudom, hogy nem a legjobb, de akkor is...
Ha kérhetném kommenteljetek és kövessétek a blogot bloglovinon.
A google reader nem szűnt meg, ha kérhetném akkor iratkozzatok fel, mert én szemy szerint utálom a bloglovint. Nem is dumálok tovább, Jó olvasást!! xx.

U.i.: Boldog névnapot a húgomnak és az összes Nórának!!

*Egy év múlva*

Egy év. Sok minden történt egy év alatt. Először is Harry és Kate szakítottak, így Kate két hét után hazatalált Amerikából. Kate és Eleanor nagyon jól kijönnek egymással. Augusztusban hárman összeköltöztünk, vagyis csak Eleanor költözött hozzánk.
Leragadtam a modell szakmánál, kiderült, hogy szeretem csinálni, a tánc most egy kicsit a háttérbe került, de azért az egyik vendégszobát átalakítottam táncteremmé.
Történt velem egy bizonyos augusztus 12-e is.

*visszaemlékezés*

Szép nyári idő volt. Épp Eleanor holmijait cipeltük át a házunkba, mikor váratlan személy toppant be. Louis.
- Honnan szerezte meg a címem? Eddig miért nem keresett? - vízhangzott a fejemben.
Jó, keresett, de mindig kinyomtam a telefont és meg sem néztem az sms-eket amiket küldött, egy idő után feladta és nem keresett többé.
Rám se nézve felkapta Eleanort és megpörgette a levegőben, majd csókot nyomott szájára. Kikerekedett szemekkel néztem, mást nem tudtam csinálni, lefagytam. Szóval ő volt az akiről El-el órákig beszélgettünk, Ő, akibe még mindig szerelmes vagyok. Csalódtam, mindenben.
Tökéletesen festettek együtt. Nem akartam keverni a szart, nem akartam hisztizni, nem akartam vitát kirobbantani, nem akartam, hogy Louis és Eleanor szakítsanak, Miattam.
Louis felnézett El-ről, pont a szemembe, kerek szemmel bámult rám. Arcáról leolvasható volt a döbbenet.
- Lana?! - bukott ki száján.
- Honnan ismered? - döbbent le El.
- Hát, az úgy volt, hogy... - kezdte Louis.
- Hogy, amikor Párizsban jártam, az egyik étteremben Louis nekiment az asztalomnak, kiborult a poharamból a kóla, egyenest az új koktélruhámra. Louis bocsánatot kért és meghívott egy kávéra, - El szeme gyanakvóan ingázott kettőnk közt - rengeteget mesélt rólad. - mentettem a menthetőt.
Eleanor-ra sandítottam, arca megenyhűlt, derűs mosoly terült szét arcán. Kate a háttérben halkan röhögcsélt mesémen.
- Ha tudnád, hogy ismerkedtek össze.. - motyogta röhögése közben, ennek köszönhetően túl sokat nem lehetett érteni.

*Visszaemlékezés vége*

Akkor kezdtem keményen bulizni, először csak esti iszogatással kezdődött minden, utána már rendszeressé vált, hogy Kate-el elmegyünk esténként iszogatni, volt már olyan is, hogy ismeretlen ember ágyában ébredtem.
Kipróbáltam már a cigit is,pedig gyerekkoromban megesküdtem rá, hogy én soha, de soha nem fogok, szerencsére nem szoktam rá. Füves cigivel is volt már dolgom, annyira nem bejövős a dolog, annyi eszem még van, hogy nem teszem tönkre magam, annyira.
A gond nem csak az, hogy elindultam lefelé a lejtőn, hanem az, hogy Kate-t is rántom magammal.
Louis. Hát ő... Egy év elteltével is szeretem, de ezt senki sem tudja Kate-en kívül. Csak párszor találkoztam vele azóta, minden egyes alkalommal mondani akartam neki: "Szeretlek, hagyjunk a hátunk mögött mindent és menjünk valahova el, csak ketten.", soha nem mertem, láttam El szemében a szerelmet, ha elmondom neki mi is történt Louis és köztem, leribancozna és itthagyna.
Nem szedhetem szét őket, nem szabad csak magamra gondolnom. Ahogy anyu mondaná "Nem csak te létezel ezen a világon, nézd mások érdekeit is!".
Ma is egy mentrend szerinti buliba megyünk Kate-tel, csak egy kis házibuli.

- Lana, kész vagy már? - ordibált Kate a szomszéd szobából.
- Mingyárt!
Röpke öt perc múlva kész is lettem. Letipegtem magassarkúmban a lépcsőn. Egy évvel ezelőtt, nem vettem volna fel a mai összeállításomat, túl feltűnő és kurvás, igen kurvás, nincs rá jobb szó, kivágott, zavarba ejtően rövid, átlátszó fehér csipkeszoknya, neonrózsaszín melltartóval. Teljesen kivetkőztem magamból, ez nem én vagyok, én egy vicces, spontán ember vagyok, akivel a leghülyébb dolgok történnek az életben, nem pedig egy díszpicsa.
-Váó. - ámult barátnőm, ő sem nézett ki különben, mint én. Barna haja szőkévé változott pink csíkokkal. Öltözete, egy nem sokat takaró szoknyából állt. Legbelül mindig is tudtam, hogy ezek nem mi vagyunk.
- Mehetünk?
- Persze. - felkapta a táskáját az asztalról
Hívtunk egy taxit, röpke tíz perc múlva meg is érkeztünk. Egy kis, csendes ház előtt tett le a taxi.
Unalmas estének néztünk elébe.
- Helló! - nyitott ajtót egy kedves mosolygós arcú lány, Linda. - Már vártunk titeket, unalmas a party, remélem ti egy kicsit feldobjátok.
- Nem okozunk csalódást. - kacsintott festett szőke barátnőm, majd belépett a házba.
Követtem példáját, nem kellett csalódnom, egymáshoz dörgölőző vonagló testek a nappali közepén táncparkettnek kialakított helyen, egy csomó piros műanyag pohár, részeg emberek. - Azt hiszem mégsem lesz olyan rossz estém. - gondoltam magamban.
Megcéloztam a piáspultot, csak úgy döntögettem magamba a különböző féle italokat. Amikor már kellőképp részegnek éreztem magam a táncparkettre mentem, Kate is ott vonaglott tőlem pár méterre egy helyes szőke gyerekkel, de így jobban megnézve ismerős. Tudom ki ő.
- Niall?! - kiabáltam, de a dübörgő zenétől nem hiszem, hogy meghallota.
Hirtelen felém kapta tekintetét, úgy tűnik mégis meghallotta, nem ismerhetett meg, részletesen végigmért tekintete hosszan elidőzött a ruhám dekoltázs részén. Megismert.
- Lana? - hitetlenkedett, alátámasztásként bólintottam - Hívj majd fel! - kacsintott, majd tovább táncolt barátnőmmel.
Sok pia lehetett benne, normál esetben nem így viselkedik, vagyis nem tudom, az utóbbi egy évben nem is találkoztam vele.
Vállat vontam, táncolni kezdtem. A Feel This Moment ismerős dallama csendült fel, mindenki eszeveszetten rázta magát rajta, többek közt én is. Valaki hátulról megragadta a csípőm, ágyékát nekem nyomta, úgy kezdett a dallamra ringatni. Részegen nem tudtam mást csinálni, hagytam magam. Táncoltam még egy ideig ismeretlen táncpartneremmel, egy idő után meguntam, hogy háttal vagyok neki, izgatott már csak az is, ki ő, vajon helyes-e. Megfordultam. Egy izzadt, pár napos borostával rendelkező, pár centivel magasab hapsival találtam magam szemben. Ezer ember közül is megismerném őt.