14. Fejezet

Itt is lennék egy újabb fejezettel... Remélem tetszeni fog.
Na meg azt is, hogy nem felejtettétek el, hogyan kell kommentet írni, ezt bizonyítani lehet a fejezet végén. ;)
Jó olvasást! xx.

Louis. Ki más lehetne? Ráadásul jelenleg beszámíthatatlan vagyok. Mielőtt bármit is reagálhattam volna ajkait az enyémekre tapasztotta, vad csókcsatába kezdtünk.
- Eleanor!!! - vízhangzott fejemben. Nem hallgattam az agyamra, ösztönösen visszacsókoltam. Minden elsötétedett.

A nap sugarai kiégették a szemeimet. Hasra fordultam, hogy elkerüljem a kellemetlenül világító sugarakat. Valaki kezére ráfordúltam, a kéz tulajdonosa kirántotta alólam kezét és egy hosszú cifra káromkodás hagyta el száját. Megdörzsöltem szememet, felültem az ágyban, a fejembe éles fájdalom nyilalt, francba, másnaposság.
Ismeretlen szoba, a berendezéséből ítélve a tulajdonosa egy fiús lány vagy egy fiú, a másodikra tippeltem a csilláron lógó boxerből.
-Te jó isten, ha az ott van, akkor mi van a mellettem fekvő valakin?! - suhant át az agyamon
Jobban körülnéztem, szétdobált ruhák mindenfele, a magassarkúm a szekrénytetején, a melltartóm elhajítva a sarokba, egy fehér póló hever az ágy mellett. Ez nem az enyém, hanem... Louis-é. Vettem egy mély levegőt, majd leteszteltem a mellettem fekvő valaki személyazonosságát. Barna haj, pár napos borosta, tátott szájjal békésen alszik, tetkóit tökéletesen megvilágították a napsugarak.
- Louis. - suttogtam, miközben végigsimítottam kidolgozott felsőtestén.
- Anya, csak adj még öt percet. - nyöszörgött.
Elkapott a röhögés.
- Rendben kisfiam, de öt perc múlva kelj fel, mert nemsokára viszlek az oviba. Kipattantak szemei, rázkódni kezdett teste a röhögés hatására.
- De Anyuciii. - nyivákolt és lebiggyesztette ajkait.
- Kisfiam, mit keres az alsógatyád a csilláron? - kértem számon anyuci stílusban.
Mellette újra előjött igazi énem, kezdtem megnyílni előtte. Az elmúlt egy évben senki nem láthatta az igazi énem, csak Louis, igen ezt teszi a szerelem, sok nyálas filmben hallottam már, sosem hittem el, de tényleg igaz.
- Hát nem emlékszel?! - tettette felháborodását - Tegnap elemedben voltál. - kacsintott
- U-ugye nem? - dadogtam
- Talán nem örülsz? Jó, oké, én sem ilyennek terveztem az elsőt, de talán a második varázslatosabb lesz. - kacsintott, majd megcsókolt
Neeeem, nem tehettem meg Eleanorral, most már a legjobb barátnőim közé sorolom, nem tehtek ilyet vele. De annyira jól csókol Louis... Az ágyban is biztos jó lehetett... Miket gondolok?! Nem szabad... De akkor is.
- Most mire céloztál?
- Erre. - vadul megcsókolt és kezeit fenekemre vezette, majd gyengéden megmarkolászta.
Kivágódott az ajtó, Eleanor lépett be rajta egy tálcával a kezében.
- Kicsim, hoztam neked reggelit, gondoltam fáradt vagy a tegnap este után... - kiesett a tálca a kezéből, a pohár darabokra törött.
- Megmagyarázom. - kiáltott fel Lou
- Halgatom. - csordult végig pár könnycsepp az arcán.
- Ööö, Lana rámmászott. - vádaskodott.
Felháborodtam, cöh, még, hogy én másztam rá.
- Aha, látom, ezért fogdozod előszeretettel Lana fenekét. - fonta karba kezét
Nem igazán értettem, miért maradt itt, a legtöbb ember a "megmagyarázomnál" lelép, de Eleanor maradt, szereti Louis-t, túlságosan is, azt várja, hogy kiderüljön Louis és köztem semmi sem történt.
- Sajnálom. - hebegtem - El sajnálom, nem voltam beszámítható állapotban, semmire nem emlékszem a tegnap estéből, nem tudom megmondani, megtörtént-e, kérdezd Louist.
- Louis? - kérdezdte reményteljesen.
- Nem, csak majdnem. - hazudott, de az is lehet, hogy nekem hazudott.
Felpattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam, fojtogatott a sírás. Nem hiszem el... Most meg letagadja, a kapcsolatunkat itt bejejeztük, hozzá sem fogok szólni, mintha nem is ismerném. Összeszedtem magam, visszamentem Louis szobájába szólni, hogy elmentem. Bekukucskáltam a kis hazug szobájába, nagy meglepetésemre az ágyon fekve csókolóztak. Szólás nélkül leléptem, azért irtam egy sms-t Eleanornak.
Szia! Elmentem, majd szeretnék veled beszélni, ha még nem utálsz. Sajnálok mindent. Lana xx.
Pár perc múlva jött is a válasz:
Nem utállak, ugyanúgy a legjobb barátnőm vagy, majd beszélünk. El xx
Kicsit megkönnyebbültem válaszán. Bár kicsit becsapottnak éreztem magam, összezavarodtam.
Pont hívni akartam Kate-et, de megelőzött.
- Szia, - emeltem fülemhez a kis készüléket - hol vagy most?
- Szia, hát, most léptem ki Niall házából.
- Ooo, csak nem történt valami? - vigyorogtam, mint egy rossz vad alma
- Nem. Te hol vagy?
- Az utcán. Gyere haza, életbevágóan fontos dologról akarok beszéletni. - váltottam komolyra
- Jó, pár perc és otthon vagyok. - kinyomta a telefont
- Elköszönni luxus?! - mondtam a monoton pittyegésnek