13. Fejezet

Nos, tudom, hogy mostanában bem igazán tettem fel részeket, ennek oka az ötlethiányom volt, de most úgy érzem megjött az ihletem, úgy hogy újúlt erővel pörgök, igyekszem minél gyakrabban hozni a részeket.
Bevallom egy kicsit csalódtam, hogy csak egy komment érkezett az előző fejezethez, oké, én is tudom, hogy nem a legjobb, de akkor is...
Ha kérhetném kommenteljetek és kövessétek a blogot bloglovinon.
A google reader nem szűnt meg, ha kérhetném akkor iratkozzatok fel, mert én szemy szerint utálom a bloglovint. Nem is dumálok tovább, Jó olvasást!! xx.

U.i.: Boldog névnapot a húgomnak és az összes Nórának!!

*Egy év múlva*

Egy év. Sok minden történt egy év alatt. Először is Harry és Kate szakítottak, így Kate két hét után hazatalált Amerikából. Kate és Eleanor nagyon jól kijönnek egymással. Augusztusban hárman összeköltöztünk, vagyis csak Eleanor költözött hozzánk.
Leragadtam a modell szakmánál, kiderült, hogy szeretem csinálni, a tánc most egy kicsit a háttérbe került, de azért az egyik vendégszobát átalakítottam táncteremmé.
Történt velem egy bizonyos augusztus 12-e is.

*visszaemlékezés*

Szép nyári idő volt. Épp Eleanor holmijait cipeltük át a házunkba, mikor váratlan személy toppant be. Louis.
- Honnan szerezte meg a címem? Eddig miért nem keresett? - vízhangzott a fejemben.
Jó, keresett, de mindig kinyomtam a telefont és meg sem néztem az sms-eket amiket küldött, egy idő után feladta és nem keresett többé.
Rám se nézve felkapta Eleanort és megpörgette a levegőben, majd csókot nyomott szájára. Kikerekedett szemekkel néztem, mást nem tudtam csinálni, lefagytam. Szóval ő volt az akiről El-el órákig beszélgettünk, Ő, akibe még mindig szerelmes vagyok. Csalódtam, mindenben.
Tökéletesen festettek együtt. Nem akartam keverni a szart, nem akartam hisztizni, nem akartam vitát kirobbantani, nem akartam, hogy Louis és Eleanor szakítsanak, Miattam.
Louis felnézett El-ről, pont a szemembe, kerek szemmel bámult rám. Arcáról leolvasható volt a döbbenet.
- Lana?! - bukott ki száján.
- Honnan ismered? - döbbent le El.
- Hát, az úgy volt, hogy... - kezdte Louis.
- Hogy, amikor Párizsban jártam, az egyik étteremben Louis nekiment az asztalomnak, kiborult a poharamból a kóla, egyenest az új koktélruhámra. Louis bocsánatot kért és meghívott egy kávéra, - El szeme gyanakvóan ingázott kettőnk közt - rengeteget mesélt rólad. - mentettem a menthetőt.
Eleanor-ra sandítottam, arca megenyhűlt, derűs mosoly terült szét arcán. Kate a háttérben halkan röhögcsélt mesémen.
- Ha tudnád, hogy ismerkedtek össze.. - motyogta röhögése közben, ennek köszönhetően túl sokat nem lehetett érteni.

*Visszaemlékezés vége*

Akkor kezdtem keményen bulizni, először csak esti iszogatással kezdődött minden, utána már rendszeressé vált, hogy Kate-el elmegyünk esténként iszogatni, volt már olyan is, hogy ismeretlen ember ágyában ébredtem.
Kipróbáltam már a cigit is,pedig gyerekkoromban megesküdtem rá, hogy én soha, de soha nem fogok, szerencsére nem szoktam rá. Füves cigivel is volt már dolgom, annyira nem bejövős a dolog, annyi eszem még van, hogy nem teszem tönkre magam, annyira.
A gond nem csak az, hogy elindultam lefelé a lejtőn, hanem az, hogy Kate-t is rántom magammal.
Louis. Hát ő... Egy év elteltével is szeretem, de ezt senki sem tudja Kate-en kívül. Csak párszor találkoztam vele azóta, minden egyes alkalommal mondani akartam neki: "Szeretlek, hagyjunk a hátunk mögött mindent és menjünk valahova el, csak ketten.", soha nem mertem, láttam El szemében a szerelmet, ha elmondom neki mi is történt Louis és köztem, leribancozna és itthagyna.
Nem szedhetem szét őket, nem szabad csak magamra gondolnom. Ahogy anyu mondaná "Nem csak te létezel ezen a világon, nézd mások érdekeit is!".
Ma is egy mentrend szerinti buliba megyünk Kate-tel, csak egy kis házibuli.

- Lana, kész vagy már? - ordibált Kate a szomszéd szobából.
- Mingyárt!
Röpke öt perc múlva kész is lettem. Letipegtem magassarkúmban a lépcsőn. Egy évvel ezelőtt, nem vettem volna fel a mai összeállításomat, túl feltűnő és kurvás, igen kurvás, nincs rá jobb szó, kivágott, zavarba ejtően rövid, átlátszó fehér csipkeszoknya, neonrózsaszín melltartóval. Teljesen kivetkőztem magamból, ez nem én vagyok, én egy vicces, spontán ember vagyok, akivel a leghülyébb dolgok történnek az életben, nem pedig egy díszpicsa.
-Váó. - ámult barátnőm, ő sem nézett ki különben, mint én. Barna haja szőkévé változott pink csíkokkal. Öltözete, egy nem sokat takaró szoknyából állt. Legbelül mindig is tudtam, hogy ezek nem mi vagyunk.
- Mehetünk?
- Persze. - felkapta a táskáját az asztalról
Hívtunk egy taxit, röpke tíz perc múlva meg is érkeztünk. Egy kis, csendes ház előtt tett le a taxi.
Unalmas estének néztünk elébe.
- Helló! - nyitott ajtót egy kedves mosolygós arcú lány, Linda. - Már vártunk titeket, unalmas a party, remélem ti egy kicsit feldobjátok.
- Nem okozunk csalódást. - kacsintott festett szőke barátnőm, majd belépett a házba.
Követtem példáját, nem kellett csalódnom, egymáshoz dörgölőző vonagló testek a nappali közepén táncparkettnek kialakított helyen, egy csomó piros műanyag pohár, részeg emberek. - Azt hiszem mégsem lesz olyan rossz estém. - gondoltam magamban.
Megcéloztam a piáspultot, csak úgy döntögettem magamba a különböző féle italokat. Amikor már kellőképp részegnek éreztem magam a táncparkettre mentem, Kate is ott vonaglott tőlem pár méterre egy helyes szőke gyerekkel, de így jobban megnézve ismerős. Tudom ki ő.
- Niall?! - kiabáltam, de a dübörgő zenétől nem hiszem, hogy meghallota.
Hirtelen felém kapta tekintetét, úgy tűnik mégis meghallotta, nem ismerhetett meg, részletesen végigmért tekintete hosszan elidőzött a ruhám dekoltázs részén. Megismert.
- Lana? - hitetlenkedett, alátámasztásként bólintottam - Hívj majd fel! - kacsintott, majd tovább táncolt barátnőmmel.
Sok pia lehetett benne, normál esetben nem így viselkedik, vagyis nem tudom, az utóbbi egy évben nem is találkoztam vele.
Vállat vontam, táncolni kezdtem. A Feel This Moment ismerős dallama csendült fel, mindenki eszeveszetten rázta magát rajta, többek közt én is. Valaki hátulról megragadta a csípőm, ágyékát nekem nyomta, úgy kezdett a dallamra ringatni. Részegen nem tudtam mást csinálni, hagytam magam. Táncoltam még egy ideig ismeretlen táncpartneremmel, egy idő után meguntam, hogy háttal vagyok neki, izgatott már csak az is, ki ő, vajon helyes-e. Megfordultam. Egy izzadt, pár napos borostával rendelkező, pár centivel magasab hapsival találtam magam szemben. Ezer ember közül is megismerném őt.