16. Fejezet

Meg is érjeztem, egy kicsit korábban a megszokottnál... ugye Dina?! :)
Mivel tegnap nagy ihletrohamom volt, megírtam pár részt előre, úgy döntöttem, ha meglesz ehhez a részhez két komment, azonnal felteszem. Szóval hajrá.

Szörnyű álmok kínoztak éjjel, az ébresztőórámra ijedtem fel, borzasztóan utálok erre kelni, mindig elrontja a kedvem egész napra.
A nap fénye beszűrődött a sötétítő mellet, pont megvilágított egy kicsi lapot ami eddig nem volt ott. Lassan feltápászkodtam és a lapocskához mentem.
El szép kézírása díszelgett rajta.
Szia, pár napra el kellett utaznom, pontosan egy hétre. Kate is velem jött, te is jöhettél volna csak dolgozol. Bocsi. Sietünk haza. Eleanor xx.
- Nagyszerű. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt
Elindultam a fürdőbe, beléptem a halványbarna ajtón. A zuhanyzóhoz igyekeztem, ügyelve arra, nehogy belenézzek előtte a tükörbe, ez számomra nehéz feladatnak bizonyult. Beálltam a zuhanyzó alá, csak hagytam, hogy a forró víz felmelegítse az egész testem, lassan megszoktam, egy idő után már nem éreztem annyira forrónak. Röpke húsz perc után meguntam a zuhanyzást. Nem vettem a fáradságot arra, hogy felöltözzek, ezért csak egy szürke kinyúlott pólót vettem, ami kb. combközépig ért, fogalmam sincs honnan szereztem.
Unatkoztam. Rettenetesen unatkoztam egyedül. Aznap nem kellet bemennem dolgozni sem. A kanapén feküdtem, egy pléddel és Dóra a felfedezőt néztem. Nagyon utáltam ezt a mesét, csak imádtam beszólongatni Dórának.
Dél körül megéheztem, jobbnak láttam egy pizzát rendelni, minthogy felgyújtsam a konyhát. Anyu szerint tudok főzni, ráadásul finomakat, de főzés közben mindig fura hülyeségek történnek velem.
Fél óra múlva, kopogtatott az ebédem.
Kinyitottam az ajtót. Egy baseballsapis napszemcsis srác állt pizzával kezében az ajtómban. Nem tudom mióta 'álcázzák' magukat a pizzafutárok, de nekem aztán mindegy, nekem csak a pizza kell, mert kilyukat a gyomrom. A pizzásgyerek kezébe nyomtam a pénz, kivettem a kezéből a pizzát.
- Köszi. Légyszi csukd be az ajtót, tele van a kezem, köszi, szia. - el is indultam a konyha fele, de ahelyett, hogy becsukta volna az ajtót belépett a házba.
- Hé, mit csinálsz? Azt mondtam csukd be az ajtót, nem azt, hogy gyere be. - kezdtem félni, most mit érek én ellene, gyenge vagyok.
- Pedig azt hittem beinvitáltál - szólalt meg egy ismerős hang.
- Louis?
- Hm?
- Te mióta vagy álruhás pizzafutár? - érdeklődtem
- Most óta. Nem is örülsz?
- Nem tudom, Louis egyre jobban összezavarsz.
Kínos csend állt be köztünk. A konyhába siettem két tányérért, ha már bejött, gondolom nem fogja végignézni ahogy eszem, ő is enni fog velem.
Leültem a halványbarna bőrkanapéra Lou mellé tányérjainkal a kezünkben. Felbyitottam a pizzásdobozt, meglepődve vizsgálgattam, hogy három szelet hiányzik, Louis-ra sandítottam.
- Mi van? Hosszú volt az út, és megéheztem - emelte védekezőn magasba kezeit.
- Úgy látom akkor te már jól is laktál, szóval egyedül eszek.
Magamhoz vettem egy szeletet, a mellette ülő 'álruhás pizzafutár' kiskutyaszemekkel vizslatta, hogy fogyasztom el a pizzaszeletet. Kezdett idegesíteni, hogy már öt perce kiskutyaszemeket mereszt.
- Jól van, egyél, csak ne nézz így.
El is vett egy szelet pizzát, vadul majszolni kezdte, mire kettőt pislogtam már a harmadik szeletnél járt.
Nekem elég volt két szelet a többit meghagytam, had egye meg Lou.
- Miért jöttél? - fordultam felé
- Unatkoztam - hangja hamisan csengett, még a hülye is észrevenné, hogy hazudik.
- Tegnap azt mondtad, jobb nem találkoznunk többet, de ma mégis itt vagy.
Ezzel sikerült megfognom, felfüggesztette a pizzaevést, csillogó szemekkel vizslatta számat.
- Nem szaba.. - belém fojtotta a szót, ajkaimra tapadt.
Kezeim végigsiklottak hátán, egészen fel a nyakáig, majd hajába túrtam.
Levegő hiány miatt szétváltunk.
- Szeretlek - suttogta fülembe, majd visszatért számra.
Ekkor döbbentem rá igazán, szügségem van rá, szeretem, mindennél jobban. Nem érdekel mit kell tennem, csak vele akarok lenni, még az sem érdekel, ha kockára kell tennem a barátságom Eleanorral.
- Pisilnem kell - szólalt fel kislányosan.
- Minden szobához van fürdőszoba, választhatsz.
Felszaladt a lépcsőn, nem hallottam pontosan melyik szoba ajtaján trappolt be, de a 'Niagara' csobogását lentről is lehetett hallani, jót röhögtem rajta.
- Játszunk kérdezz feleleket! - csillant fel a szeme, meg se várta válaszomat már kérdezett is. - Mikor volt az első csókod?
- 17 évesen.
- Miért vártál annyit? Hiszen gyönyörű vagy, ki ne akarna megcsókolni? - kacsintott
Próbáltam elrehteni, rettenetesen elvörösödtem.
- Mi az a kérdés amit szívesen feltennél nekem, de nem mered?
Lou a padlót kezte bámulni rettenetesen zavarba hoztam kérdésemmel.
- Lennél a titkos barátnőm?
Elkerekedtek a szemeim, mármint a szeretője. Minek néz ez engem? Most is az vagyok, hiszen itt vagyok vele, csókolóztunk is...
- Mármint az a személy akivel megcsalhatod Eleanort? - néztem két szép kékes árnyalatú izgatottnak tűnő íriszeibe.
- Ha így fogalmazol, rosszul hangzik.
- Ennek ellenére vagyok olyan hülye, hogy belemenjek az idióta játékaidba.
Előszőr nem fogta fel, hogy egy burkolt igent kapott válasznak, két perc elteltével leesett neki. Felugrott a kanapéról, engem is felrántva magával. Pörgetni kezdett a levegőben, a harmadik kör után szédülni kezdtem, mintha megérezte volna ezt, letett. Kicsit inogva ugyan de megálltam, forgott velem a világ.
- De ne felejtsüj el, hogy én jövök a játékban. Képes lennél lenyelni egybe egy élő egeret? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Ő, lehet, de nem lennék hajlandó a számhoz emelni egy egeret. Fúj.
Egész délután fárasztottuk egymást, idiótábbnál, idiótább kérdésekkel.
Este Lou nem akart hazamenni, én sem ragaszkodtam hozzá túlságosan. Elhelyezkedtünk az ágyamban, késő volt, már nagyon álmos voltam, nem tudtam aludni. Felültem az ágyban.
- Louis, téged nem piszkál a tudat, hogy becsapod Eleanort, ráadásul az egyik legjobb barátnőjével?
- De. Nagyon is - sóhajtott.