10. Fejezet

Rövid kihagyás után, itt a fejezet. Remélem tetszeni fog. A véleményeteket szívesen fogadom. A mai nap feltettem az 1. részt a Dinával közös blogunkba. Itt megtaláljátok.
Jó olvasást! xx.

"Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám..."

Rövid keresés után rátaláltam Kate-re. Harry-vel összebújva kuporogtak a földön, ahogy észrevettek, egyből szétrebbentek, mintha semmi nem történt volna.
- Nyugi. Én nem Louis vagyok, egyébként ő is tudja. - szipogtam
- Mi történt? - pattan fel Kate Harry mellől
- Hosszú... - hajtottam le a fejem - A lényeg, hogy én elmegyek Londonba a leghamarabbi géppel.
Ügyeltem rá, hogy ne mondjam ki az utazási szándékunkat Harry előtt, így egy kicsit másképp mondtam.
- Mi?! - pattant fel Harry is - De hisz' miért?
- Kérdezd Louis-t, én csak egy kis "szajha" vagyok.
Harry és Kate ledöbbenve álltak mellettem.
- Mentem pakolni.  - muszály volt már onnan elmennem, nem bírtam már rózsaszín ködöt, ami Harry-t és Kate-et körbevette
Berohantam a szobámba, az ágyba vetődtem és csak zokogtam. Őszintén szólva fogalmam sincs, Louis miért játszik velem.
Egy kicsit zavart, hogy azt sem tudom, ki az akit annyira szeret, csak annyit tudok róla, hogy a neve, ahogy Lou mondta El. De ez mit takar?! Ella, Elouise, vagy mi? Nem volt bátorságom rákeresni interneten, féltem attól, hogy sokkal szebb lesz, mint én.
Húsz perc sírás után, a fürdő felé vettem az irányt. Borzasztó látványt nyújtottam, még csoda, hogy amikor belenéztem a tükörbe, nem törött össze. Gyorsan rendbe hoztam magam, majd kisiettem a fürdőszobából. Megfogtam a bőröndömet, kivonszoltam az ajtón egyenesen Kate-ékhez. - Na, jólvan, sziasztok! - megöleltem őket - majd holnap kimegyek eléd a reptérre - súgtam oda Kate-nek - Harry, - fordultam felé - remélem még találkozunk.
- Én is remélem.
Még búcsúzkodtunk egy kicsit. Harry megígértette velem, hogy mindig vigyázok magamra, hiszen London nagy város.
Már épp elindultam volna, mikor Louis kisírt szemekkel betoppan a szobába.
- Hová mész? - kérdezte kétségbeesetten
Úgy csináltam, mintha ott sem lenne. Intettem egy utolsót, majd elindultam, de Louis megragadta a karomat és visszahúzott.
- Várj! Kérlek, ne hagyj itt!! - sírt
- Elmondom, csak hogy tudd! Nem érdekel mit mondasz, ha ahhoz van kedvem, akkor lelépek! - kiabáltam - Jól jegyezd meg Louis, most láttál engem utoljára! Itt és most, végeztünk, hagyom, had éljétek a barátnőddel a 'szajha' mentes életeteket!
- Nee! Kérlek! - kérlelt
- De! Most kisétálok az életedből! Szia Louis!
Kisétáltam a cuccaimmal a szállodából, fogtam egy taxit, majd a repűtérre vitettem magam a sofőrrel.
Erősnek kellett maradnom, egy Erzelemmentes maszkot húztam az arcomra.
Kifizettem az utat a sofőrnek. Besétáltam a reptér főépületébe, hatalmas kavarc volt, csoda, hogy nem tévedtem el. A recepción foglaltam jegyet a legközelebbi londoni gégpe. Nem kellett sokat várni, csak fél órát.
A repülőuton zenét hallgattam. Amikor a One Thing következett a lejátszási listán, Louis részét átpörgettem, nem bírtam volna meghallgatni.
Miután leszállt a gép, még a repülőtéren felhívtam Kate-et. - Szia! Sikeresen ideértem Londonba. Te mikor jössz? - érdeklődtem
- Sziaaaaa! Nem tudom pintosan, de estefele. Hogy érzed magad? Eléggé összetört voltál, örülj, hogy elengedtelek. - hallottam hangján, hogy mosolyog
- Szarul. Nagyon szeretem Louist, egyszerűen nem tudok ellene semmit sem tenni, szeretem feltételek nélkül.
Körülbelül fél percig csend volt a vonal másik felén mire megszólalt.
- Ez gáz. De ha megnyugtat azóta nem lehet hozzászólni és megállás nélkül sír,azt a fiúk nem szoktak.
Meglepődtem, azt hittem, egyáltalán nem érdekli majd, hogy leléptem. Eszembe jutott, apunak még nem is szóltam, hogy Londonban vagyok.
- Le kell tennem. Majd hívj ha indul a géped. Itt foglak várni a reptéren. Szia! - köszöntem el.
Már hívtam is aput.
- Háló! - szólt bele apu magabiztosan
- Szia apu! - üdvözöltem - Itt vagyok Lobdonban.
- Ó, akkor találkozzunk. Elmegyek érted. Negyed óra és ottvagyok. Szia! - le is tette a telefont
Ennek örültem, legalább nem kell taxiznom és találkozhatok apuval. Véletlen nekimentem egy barna hajú lánynak, aki mellesleg nagyon szép volt.
- Neharagudj.
- Semmi baj. - halvány mosoly húzódott arcára
Amíg apa nem jött, addig bementem egy reptéri gyorskajáldába, vettem fagyit és egy hamburgert. Megettem és apu már meg is érkezett értem.
- Szia Hercegnőm. -mosoyogva megöleltünk egymást, apu kocsijához indultunk
- Apa, tudod, hogy nem szeretem ha így hívsz. - mondtam, amikor beültem a kocsiba - Most hova megyünk? - érdeklődtem - Elmegyünk egy iszunk egy kávét vagy valamit, azután megnézzük az új otthonodat. Anyáddal már be is rendeztük, de ha valami nem tetszik, majd kicseréljük. - mosolygott kedvesen apu
- Ez nagyon kedves tőletek, köszönöm.
Megérkeztünk apa leparkolt egy kedves kis kávézó előtt. Besétáltunk, egy kedves idős néni állt a pultnál. Leültünk egy asztalhoz.
- Mit parancsolnak? - kérdezte aranyosan a néni
- Egy kávét. - válaszolt apa
- Én egy forrócsokit. - mosolyogtam
Gyorsan ki is hozta a néni a kávét és a forrócsokit, ivás közben beszélgettünk.
- Gondolom nincs munkád. - erre csak bólintottam egyet - Tudom, hogy te ínkább táncolni szeretsz, de egyik barátom cégénél találtam neked egy munkát. De csak ideiglenesen, amíg nem találsz olyan munkát amit szívesebben csinálnál. - vetette fel ötletét
- Köszönöm. Mikor kell bemennem?
- Holnap reggel tízre.
Apa kifizette a kávéját és a forrócsokimat, már indultunk is az új házam felé.