12. Fejezet

Meg is hoztam a 12. Fejezetet. Borzalmas lett, sajnálom. Nagyon összekapkodtam az egészet. Most egy hétig nem tudok részt tenni, de utána megigérem, hogy teljes erőbedobással fogom írni.
Véleményeket kérek és kövessétek a blogot bloglovinon!!
Jó olvasást! xx.

Hamar eljött az ebédszünet. Eleanor közeledett a recepciós pult felé.
- Szia! - integetett - Mehetünk?
- Szia! Persze. - felálltam és indultunk is
Egy kicsit izgultam, hogy mit fog szólni hozzám, biztos meglesz a véleménye rólam, ha elmesélem neki a "párizsi sztori"-mat.
Átsétáltunk a szemben lévő kávézóhoz. Rendeltem egy papírpoharas kávét és egy csokis muffint. Eleanor csak egy kávét rendelt, gondolom nem ehet össze vissza kalóriabombákat, nehogy felkerüljön egy kis felesleg, ezért nem irigylem a modelleket.
Leültünk, vagyis inkább bevágódtunk a fekete bőr fotelekbe.
- Lana, hogy kerültél Londonba? Mert van egy kis akcentusod, annyira szépen ejted a szavakat.
- Hát, ööö köszi. Tényleg nem londoni vagyok, hanem Magyarországról jöttem
- Egyedül? - kerekedtek ki szemei
- Nem, a legjobb barátnőmmel. De ő most Párizsban van Har... a barátjával.
- Értem. Te is voltál Párizsban?
-Ühüm. - csak ennyit tudtam kinyögni tele szájjal
- Képzeld éppen most is ott van a barátom. - mesélte lelkesen - Kár, hogy nem találkoztunk, én is ottvoltam egy napot, csak sajnos el kellett mennem egy fotózásra. - húzta a szája szélét
- Kár. - mosolyogtam, tényleg sajnáltam, hogy nem találkoztunk előbb
Elbeszélgettük az időt, sőt öt percet még késtem is, de szerencsémre nem vett észre senki.
Kiderült, hogy Eleanor barátja Amerikába megy. Furcsa. Elmeséltem neki az egész Párizsos sztorit, kivéve azt, hogy Harry és Louis híres.
Azt mondta Louis-ról, hogy egy barom, egyik lányt sem érdemli meg, ő a helyemben már rég felpofozta volna, sőt még Lou barátnőjének is szólt volna, hogy megcsalta. Jó azért énn nem vagyok ilyen, azt sem tudom ki a barátnője.
Nagyon jót beszélgettünk, szükségem volt egy ilyen beszélgetésre is. Számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy holnap ebédszünetben a kávézóban találkozunk.
- Lana Smith, az igazgatói irodába kérem. - szólt a hangosbemondóba egy női hang, a főnököm.
- Ajaj. Ezek szerint tudomást szerzett a késésemről. De ki a besúgó? Na de öt perc miatt csak nem rúg ki. - gondolkoztam
Fellifteztem a huszonötödikre. Eszembe jutott az első találkozás Lou-val, jaj... beragadtunk a liftbe.
Nosztalgiázásomból a liftajtó nyílása rázott vissza a valóságba. Bekopogtam a 13-as ajtó 'szörnyéhez', félénken bekukucskáltam, de a szörny helyett egy mosolygós arcú nőt láttam.
- Gyere csak. - intett kezével az egyik székre, jelezve nekem, hogy üljek le. - Csak azért hívtalak, mert megszerettem volna mondani, hogy a próba fotózásod ma lesz és nem holnap.
Bólintottam. Egyre idegesebb lettem. 'Mi van ha nem vagyok jó modellnek, á, dehogy is, nem az az álmom, hogy modell legyek' és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben.
- Lana, itt vagy? - integetett arcom előtt
- Bocsánat, elgondolkodtam. - sütöttem le a szemem - Mi van ha nem is vagyok jó modellnek? - bukott ki a számon, hogy mi bánt
- Nem hiszem, hogy ez így lenne. De akkor maradsz a recepción, vagy beosztalak stylistnak valamelyik osztályra. - mondta kedvesem
- Jó. - fújtam ki a benntmaradt levegőt
- Ne izgulj kedvesem. Sikerülni fog. - bíztatott
- Remélhetőleg.
- Akkor menj a hatodik emeletre, a tizenhármas ajtó.
Juuj, 13, remélem az énbesetemben szerencsét fog hozni.
Beléptem a terembe. Épp egy barna hajú lányt fényképeztek, háttal állt nekem.
- Rendben. Mára végeztünk. - a fényképész elcsomagolta a fényképezőt
A lány megfordult, Eleanor.
- Sziaaa. - futott felém majd megölelt - Ennyire hiányoztam?
- Igen. - vágtam rá nevetve - Most lesz a próba fotózásom.
- Ja, ne izgulj, jól fog sikerülni. Tudod mit, itt maradok, segítek ha valami nem megy majd, de szerintem minden menni fog. - mosolygott kedvesen
- Szia. Peter vagyok. - mutatkozott be a fotós
- Helló. Lana Smith.
- Á, igen, neked lesz a  próbafotózásod. - csapott a homlokára - Akkor kezdjük is. Gyere. - intett egy kanapé felé
Ahogy elkezdtük a fotózást minden félelmem elpárolgott. Egyszerűen csak jól éreztem magam. Eleanor mosolyogva nézte végig az egészet, egyszer sem kellett segítenie beállni. Úgy érzem találtam egy igazi barátnőt, Kate-en kívül, ő nagyon hiányzik.
Eleanor közben arrébbment telefonálni, de tisztán lehetett hallani mit mond. A barátjával beszélt, Amerikában van. Louis is ott van, lehet, hogy még találkozni is fognak. Egy "szeretlek"-kel elbúcsúztak egymástól, majd visszajött.
A fotózás közben többször is át kellett öltöznöm.
Még fürdőruhát is kellett vennem, bevallom az elején kicsit feszengtem benne, miután megszoktam, már el is felejtettem miben vagyok.
- Végeztünk. - tette le a gépét az asztalra - Jó volt veled dolgozni, remélem még lesz alkalmam rá. - kacsintott
-  Én is. - hebegtem zavaromban
- Most hazamehetsz. Én felmegyek Irene-hez a képekkel és megbeszélem vele a sorsod.
- Oké. Helló. - intettem
Már a liftben voltunk mire Eleanor megszólalt.
- Vágod, hogy ez nagyon jót jelent?
- Mégis mi? - értetlenkedtem
- Hát, azt mondta, hogy reméli még dolgozhat veled. Lana, ő egy híres fotós, és a híres fotósok nem minden modellnek mondják ezt. - világosított fel
- Ühüm. Mit csináljunk?
- Nincs kedved eljönni hozzám? Ott is aludhatnál. - ajánlotta fel
- Ha nem zavarok.
- Ugyan, te sosem zavarsz. - ölelt meg
- Előtte hazaugrok ruhákért.
- Nem kell majd adok kölcsön.
- Köszi. - ugrottam a nyakába
Eleanornak gyönyörű háza van, viszonylag közel is van hozzám, csak öt perc séta.
Beültünk a tv elé, épp a Marichuy ment, egy kicsit kiparodizáltuk. Éljenek az érett és komoly 18-20 évesek. Nem bírtuk ki hülyéskedésmentesen az estét.
Tíz óra fele jött egy e-mail-em. Peter elküldte a döntést és a képeimet.