11. Fejezet

Meg is hoztam a fejezetet. A héten még lehet felteszem a következőt, de nem ígérek semmit.
Kérhetek pár komit, ha nem tetszik akkor is, névtelenül is lehet.
Ja, és ezzel a fordulattal lesz vége a 'sablonosságnak'.
Komizni és bekövetni a blogot bloglovinon!!!!
Jó olvasást!! xx.

Nem sokára megérkeztünk. Apa leparkolt a ház elé. Elbúcsúztunk, odaadta az új munkahelyem címét és már ment is.
Tátott szájjal bámultam az óriási házat. Egyszerűen gyönyörű, krémszinű falai, fa ablakai tökéletesen harmonizáltak egymással. Kinyitottam a kiskaput, egy kis utacska vezetett a bejárathoz.
Bent eszméletlen látvány fogadott. Az otthoni házunkban nincs ekkora luxus.
Először az óriási tévén akadt meg a szemem, előtte egy krémszínű kanapé volt. Felmentem a szobámba, kipakolni.
Mikor kipakoltam a szobámban a cuccaim, lementem a konyhába megnézni mit rejt a nagy hűtőszekrény, sajnos üres volt. Ötpercenként nyitogattam a hűtőt, hátha lesz benne valami, sajnos csalódnom kellett. Úgy döntöttem rendelek pizzát, gyorsan tárcsáztam, majd megrendeltem egy sajtimádó családit, hogy maradjon holnapra is. A pizza fél órán belül meg is érkezett egy helyes futár segítségével. Gyorsan hozzáláttam a pizzám elfogyasztásának, negyedét sem sikerült megennem. Későre járt, eltettem magam holnapra. Mert hát ugye az első munkanapomon nem szeretnék elaludni, meg máskor sem.

Reggel 8-kor a telefonom csörgésére ébredtem, Louis volt az a kedves telefonáló aki oly békés álmaimból felriasztott. Hiányzott Louis, de nem szabad engedni neki. Játszon mással. Egy egyszerű mozdulattal kinyomtam a telefont.
Nekiláttam a készülődésnek. A tükörképem borzalmasan nézett ki, szerencsésen elaludtam a hajam. Fél óráig szöszmötöltem a hajvasalóval, mire engedelmeskedett a szénakazal a fejem tetején.
Készülődésemben újra a telefon csörgése zavart meg, de ezúttal nem Louis volt, hanem a drága barátnőm.
- Szia. - szóltam bele unottan
- Helló! - kiabált vidáman a telefonba
- Kate, mit szívtál? Maradt még nekem is?
- Sajnálom, de nem maradt. - röhögött bele a telefonba - Amúgy van egy rossz hírem, vagyis csak neked rossz. Még maradok két napot Párizsban Harry-vel.
- Semmj baj. Sőt, örülök is neki. Legyetek együtt amíg lehet, hisz' Harry elutazik Amerikába.
- Itt a bökkenő, szóval én majd utána mennék Amerikába, de még nem biztos. - hangján érzékeltem, hogy reméli nem bukok ki annyira
Csenben halgattam pár percig. Az órára néztem, ami kilenc órát mutatott.
- Már ennyi az idő?! Mennem kell fejni. - törtem meg a feszült hangulatot
- Nem is tudtam, hogy vannak teheneid.
- Nem, nincsenek, csak mennem kell dolgozni. Majd, ha itt leszel mindent elmesélek, de most megyek szia!
Mivel kocsim az nincs, csak garázsom, ezért hívtam egy taxit. A belvárosba körülbelül harminc perces csendes út vezetett, ez a hátránya a kertvárosi háznak.
Egy óriási üveg irodaháznál érkeztem meg, amiről később kiderül, hogy egy modellügynökség, lehetett vagy 20 emeletes. Szóval ez lesz a leendő munkahelyem. A recepcióhoz mentem, ahol egy kedves negyvenes éveiben járó szőke nő ült, bemutatkoztam és elirányított a főnőkömhöz. A legfelső emeletre kellett mennem, a huszonötödikre, a 13-as ajtó mögött rejtőzött a főnököm irodája. Szolid, de mégis színes iroda volt.
Nagy vezetői forgós székében ücsörögve lapult a főnököm, mint kiderült Irene-nek hívják, igazán kedvesen viselkedett velem.
- Nos kedvesem, igazán szép arcod van, talán megpróbálkozhatnál a modellkedéssel is. - vetette fel ötletét
- Köszönöm.
- Nem értem, apád miért csak recepciósnak ajánlott be. Mit szólnál hozzá ha mondjuk holnap lenne egy próbafotózásod, utána pedig eldöntjük mit fogsz dolgozni. Addig viszont a recepcióra kellene menned.
- Köszönöm. Megyek is. Viszlát. - intettem, majd kiléptem az irodájából
Lementem a recepcióhoz, ott Rose, a recepciós helyettes megtanította, mit kell csinálnom, majd magamra hagyott.
Sok embert eligazítottam, mi merre van, de valójában én sem tudtam, segített a kistérkép az irodaházról.
Már kezdtem unni magam, mikor egy barna hajú bizonyára modell lépett a pulthoz. Ismerős volt, de nem tudom honnan.
- Szia, merre találom a... - akadt meg mondandójában, majd rámemelte barna szemeit - Hé, tégéd ismerlek!
- Mégis honnan? - érdeklődtem, fogalmam sem volt ki ő
- Hát, te löktél meg a reptéren. - mosolygott kedvesen
- Jaj, tényleg. Mégegyszer bocsi.
- Semmi baj. Amúgy Eleanor vagyok. Eleanor Calder. - nyújtotta kezét
- Szia, én Lana vagyok. Lana Smith. - ráztam kezet vele
- Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott - Szipminek tűnsz, van kedved velem meginni ebédszünetben egy kávét?
- De persze van. - bólintottam - Itt mikor is van ebédszünet? - érdeklődtem
- Délben?! - nézett rám értetlenül
- Ja, jó. - nevettem kínomban - Akkor délben.
- Okés. Addig is szia! - integetett, majd elvonult a dolgára
Nagyon szimpatikus lány, remélem jóban leszünk.