9. Fejezet

Köszönöm a kommenteket az előző részhez és az oldalmegjelenítéseket. A részhez csak annyit, hogy nem igazán volt ötletem hozzá, de azért meglett. Bevallom, nem a legjobb. Nem is beszélek tovább... Itt a fejezet.
Jó olvasást! xx

A mai csajos napunk annyiból állt, hogy elmentünk a plázába, kb. felvásároltuk az egészet. Rengeteg ruhát és cipőt vettem, nem tudom, hogy fogom én ezeket belepaszírozni a bőröndömbe, ha megyek Londonba, majd elküldöm postán. Beültünk egy wellnes központba. Kényelmes székekbe, inkább fotelokba ültettek be minket, vártuk, hogy jöjjenek és megcsinálják a körmeinket. Addig sem unatkoztunk elbeszélgettük az időt.
- Na, és mi van Lou-val? - érdeklődött kedvesen a barátnőm
- Hát... bonyolult. - legyintettem
- Szerintem fel tudom fogni.
- Oké. Na szóval az van,hogy Louis- nak most van barátnője, de engem is szeret. Komolyan egy ribancnak érzem magam. - szomorodtam el
- De hogy is vagy az!
Még beszélgettünk egy kicsit erről, de hamar jött is egy fiatal, kb. velünk egyidős, szőke hajú, kedves lány. Az egyetlen jó dolog, ha külföldön vagy, nem értik mit beszélsz, ezért zavartalanul folytattuk a beszélgetést.
- Történt valami érdekes az este? - célozgattam Harryre
- Neem. - vágta rá gyorsan, nem mert a szemembe nézni
- Szóval történt.
- Honnan tud... Persze ismersz. - mosolygott halványan
- Kate, kérlek mond el.
- Harryvel csókolóztam. - vigyorgott, mint egy vadalma - De pssszt! - tette szája elé mutatóujját
- Láttam.
- Hol? - kíváncsiskodott
- Reggelinél.
Itt abba hagytuk a beszélgetést, készen lett a körmünk. Az én körmöm kék színben díszelgett és egy papírrepülő volt rajta. Kate körme átmenetes volt.
Visszamentünk a szobánkba. Betettünk egy filmet.
Egyikőnket sem érdekelte különösebben, beszélgetni kezdtünk.
- Harry egy tizes skálán, mennyire csókól jól? - könyököltem fel az ágyon
- 20. Vagy több. Nagyon jól. - áradozott
- Sajnálom, hogy elhanyagoltalak! - öleltem magamhoz legjobb barátnőmet - Megígérem, hogy ez nem fog többször előfordulni.
Folytattuk a filmet. Bevallom nem igazán értettem, hogy mi miért történik, nem igazán figyeltem a filmet. Egy romantikus csókkal vége is lett. Végre. Már a címére sem emlékszem. Kitaláltuk, hogy sminkelünk egy kicsit. Kate-nek erős fekete füstös szemet csináltam, nagyon jól nézett ki. Nekem természetes hatású halvány sminket készített Kate.
- Ha már így kisminkeltük magunkat, menjünk el vacsizni, mert a három zacskó gumimacitól nem laktam jól. - nézett ki a szekrényemből
- Oké. Ketten megyünk, vagy szóljak Harryéknek?
- Szólj. - bólintott
- Jó, felhívom Louist. - már kerestem is a nevét a névjegyzékemben
- Szia - szólt a telefonba - ennyire hiányzom?
- Nem, csak azt akartam, nem lenne kedvetek elmenni vacsorázni?
- Ezt a fiúk szokták kérdezni, nem fordírva. Amúgy mehetünk.
- Akkor fél óra múlva lent találkozunk az étterem előtt. Szia!
Gyorsan összekészülődtünk, hamar elment fél óra.
A vacsi jól sikerült, utána együtt voltunk a szobámban. A fiúk twitcam-oztak egyet, mi addig elvonultunk, mivel ilyen 'titkos' személyek vagyunk. Addig neteztünk.
Apa írt egy e-mailt, hogy holnap el kell mennünk Londonba egy fontos ügy miatt, azt nem írta mi olyan fontos, titokzatos kis levél volt. Szomorúan nekiálltunk pakolni. Szép emlékeim vannak Párizzsal kapcsolatban.
- Lana, hogy mondjam meg Harry-nek, hogy holnap megyünk Londonba?
- Majd mingyárt együtt bejelentjük nekik. - vázoltam fel előtte a tervemet - Tudod, ha valaki Londonba megy boldog, neked is annak kéne lenned, hisz' Harry is ott lakik.
- Tényleg. - ölelt magához vigyorogva
Visszabattyogtunk, hátha már befejezték a twitcamot. Harry ott ült a földön, laptopjával a kezében, először észre sem vett minket.
- Louis? - kérdeztem
- Telefonál. - kaptam tömör választ - Ő csak egy barátom. Nem nincs barátnőm. - mondta a kamerába - Még. - kacsintott Kate-re
- Bocsi, nem tudtam, hogy még mindig cam-oztok. - vigyorogtam bocsánatkérően
- Gyertek ide. Bemutatlak titeket a rajongóknak.
Odasétáltam, vagyis megbotlottam, elestem és levertem Harry öléből a laptopot.
- Bocsi. - emeltem magam elé védekezően a kezeimet - Inkább megkeresem Louis-t - tátogtam nekik
Elindultam megkeresni Louist. Már majdnem feladtam, kerestem Harry szobájában, az enyémben, volt egy résnyire nyitott ajtó. Észre sem vettem volna, ha nem hallom édesen csengő hangját. Lábujjhegyen odaosontam az ajtóhoz, tudom, hogy ilyet nem szép dolog csinálni, de késztetést éreztem rá. Louis épp telefonált, ahogy Harry mondta.
- Nem drágám, nincs senkim, én csak is téged szeretlek. Mégis, hogy gondolod, hogy meg tudnálak téged csalni?! Soha sem cserélnélek le egy kis szajhára. - győzködte barátnőjét. - Jó, oké. Majd találkozunk. Szeretlek, szia!
Mintha ezer kést szúrtak volna a szívenbe, egyszerüen nem bírtam tovább. Lábaim remegni kezdtek, nem bírták tovább tartani a testem, a földre rogyva zokogtam. Annyi minden kavargott a fejemben, mint például "hogy lehettél ennyire naiv?!", "azt hitted ő más, mint a többi kis sztárocska?"
Komoly elhatározásra jutottam.
Louis lépett ki a szobából vigyorogva, amint meglátott lehervadt a mosoly az arcáról.
- Mi történt, és miért sírsz? - gugolt le mellém
- Hagyjál. - áltam fel
- Hallottad, igaz? - kérdezte elszomorodva
- Igen. Azt hittem TE más vagy.
- De más vagyok. - ölelt meg, kibontakoztam az öleléséből, majd elfutottam
Kate-et kerestem, hogy megmondjam neki a döntésemet.