7. Fejezet

Köszönöm szépen a kommenteket az előző fejezethez és a 800+ oldalmegjelenítést! Tudom, hogy ez más blogokhoz képest semmi, de nekem sokat jelent. :) Nem is húzom tovább az időt, itt az új rész! Sajnálom, hogy hetente csak egy részt sikerül hoznom, de eléggé sűrű napjaim vannak... De megígérem, hogy nyáron sokkal gyakrabban lesznek részek!
Komizni és feliratkozni!!!!
Jó olvasást! xx

U.i: majd később szeretnétek Louis szemszögéből részeket?? Komiba várom a választ!!

Nem tudom, hogy hogyan de leestem az ágyról. Ránéztem az éjjeliszekrényen pirosan virító órára, ami 3:59-et mutatott.Csak remélni tudtam, hogy Kate nem kelt fel a puffanásra. Annyira fura álmom volt. Kibékültem Lou-val és csókolóztunk is párszor. De ez csak egy álom volt, ennek ellenére szinte éreztem a csókok helyeinek bizsergését.
Visszamásztam az ágyamba, de nem voltam egyedül.
- Kate! Menj az ágyadba! - csaptam a seggére
- Miért csapkodod a seggem az éjszaka közepén? - kérdezte egy rekedtes férfihang, a tulalydonosa nem más mint Louis.
- Ezek szerint nem csak álmodtam. - mondtam ki hangosan gondolatailmat
- Mit nem álmodtál? - kérdezte hirtelen jött éberségével
- Hát ezt az egész dolgot. - hadonásztam a levegőbe
- Miért? Ez olyan álomba illő? - nyomott lágy csókot ajkaimra
Felkapcsoltam a lámpát, körülnéztem a szobába, de nem találtam a keresett személyt.
- Mit keresel? - könyökölt fel az ágyra
- Hol van Kate?
Eddig észre sem vettem, hogy nincs itt. Nem szokott elmenni anélkül, hogy szólna, főleg itt Párizsban.
- Harrynél aludt. Addig nem hajlandó visszajönni amíg én itt vagyok.
Húha. Akkor Kate tényleg nem bírja Louist. Majd valahogy kibékítem őket.
- Alugyunk. - ásítottam
- Rendben. - húzott maga után az ágyba
Loui befeküdt az ágyba, én pedig szorosan mellé és átöleltem. Ekkor vettem csak észre, hogy boxerben van.
- Louis. Hogy került le rólad a ruha?
- Hát... - gondolkozott valami jó válaszon - Nem szeretek ruhába aludni.
- Jó, oké. De most már aludjunk. - már a válaszát sem hallottam, mert elnyomott az álom
Reggel, mikot felébredtem egyedül voltam a szobában. Persze, hogy itt hagyott. Ekkor Kate rontott be a szobába. Eléggé idegesnek látszott, nem csak látszott az is volt.
- Miért vagy ilyen hülye? Nem veszed észre, hogy csak Játszik veled?! - ült le mellém az ágyba
- De, épp ez az, hogy tudom. - sírtam el magam - Tudom, hogy csak játszik velem. De, ha egyszer annyira jó vele lenni. Annyira jól csókol... - erre már Kate-nek is előjött a tinilány énje
- Egy tizes skálán mennyire? - kérdezte élénken
- 25 - mosolyogtam
- Óóó... Akkor tényleg jól csókolhat, mert az előző pasiaidnál a max 8 volt.
Tényleg nagyon jól csókolt Louis, de nem engedhettem neki, hogy csak játszon velem. Ezt meg is fogom neki mondani.
- Na jó, tőlem azt csinálsz, amit akarsz, de vigyázz Louis-val! - figyelmeztetett
Pont akkor lépett be Louis egy nagy tálcával a kezében.
- Jó, én akkor most magatokra is hagylak titeket. - küldött felém egy bíztató mosolyt - De csak biztonságosan! - kiabálta be a folyosóról
- Nagyon vicces vagy. De azért én a helyedbe vigyáznék Harryvel, egyenlőre nem hiszem, hogy felelősséget tudnál vállalni egy gyerekért. - nyújtottam ki rá a nyelvem. Bár ő ezt úgy sem látta.
Csendesen megreggeliztem Lou-val. Finom reggelit hozott. Ham&Eggs-et, nem tudom, honnan tudta, hogy ez az egyik kedvenc reggelim. Reggeli után Louis elment a fürdőbe, én meg gondoltam, addig felöltözök.
Levettem a pizsimet, így csak bugyiba meg melltartóba voltam. Louis pont akkor lépett ki a fürdőből. Elkerekedett szemmet végigmért, szeme megállapodott a melleimen, amibe belepirultam. Hátatfordítottam Louis-nak. Odasétált hozzám és hátulról átölelt. Odahajolt a fülemhez és halkan énekelni kezdte a Little Things-et. Nagyon szép hangja van. A második refrénnél én is bekapcsolódtam az éneklésbe. Louis hirtelen abbahagyta, én úgy döntöttem folytatom.
- Gyönyörű hangod van. -állapította meg
- Köszönöm. - villantottam rá egy 100 wattos mosolyt
Hirtelen ajkaimra tapadt. Annyira élveztem. A Lou-val történt csókjaim voltak életem legjobb csókjai. Annyira gyengéden, de mégis minden érzelmét beleadta. De én tudtam, hogy ez nem maradhat így, neki barátnője van, vagy velem legyen vagy vele. Eltoltam magamtól. Kérdően nézett rám.
- Mi az? Valamit rosszul csináltam? - aggodalmaskodott
- Nem, minden tökéletes.
- Hát akkor?! - kérdezte halvány vigyorral az arcán.
- Nekem ez így nem megy. Bűntudatom van. Nem tehetem ezt. - siránkoztam
Lou csak hallgatott. Látszott, hogy nagyon gondolkodott  valamin.
- Sajnálom. Igazad van nem tehetem ezt. De téged is szeretlek és El-t is. - mondta, hosszas gondolkozás után
Ennek a hírnek örültem is meg nem is, mert szeret engem, de a barátnőjét is szereti. Csak hozzábújtam, ő pedig belepuszilt a hajamba.
- Van kedved velem eljönni valahova? - súgta a fülembe
- Nem nincs. - elszomorodott - Szerinted miért ne lenne?! Persze, hogy van!
- Jó. Akkor elviszlek egy különleges helyre. Öltözz fel csinosan. Bár nekem így is jó vagy. - harapott bele alsó ajkába.
Teljesen elfelejtettem, hogy csak fehérnemű volt rajtam.
- Rendben. De akkor te is menjél öltözz át.  - löködtem kifelé
- Oké. Egy óra múlva érted jövök! Szia! - adott egy búcsúcsókot a számra
- Szia! - integettem utána
Gyorsan a szekrényembe vetettem magam. Valami elegánsat, de mégis valami hozzám illő ruhát akartam keresni. Legalább ötször átöltöztem, de végül egy halvány rózsaszín koktélruhát vettem fel, ami szerintem szépen kiemeli az alakomat.
Pontosan egy óra múlva kopogtak is. Louis állt előttem öltönyben teljes élet nagyságban. Persze nekem mindig is az kellett aki valahogy soha sem lesz az enyém... Most itt van Louis, ő sem lehet az enyém úgy igazán, de ezt a kis időt még kihasználom.

- Hova megyünk? - kérdeztem már a kocsiban ülve.
- Titok. - a kezembe nyomott egy kendőt, de csak értetlenül néztem rá. Megfogta a kendőt és bekötötte a szemem.
- Látsz? - valószinüleg hadonászott a szemem előtt, mert éreztem, hogy csapkodásaival felkavarja a levegőt.
- Az előbb bekötötted a szemem. Szerinted látok is valamit?!
Körülbelül fél órát autókáztunk. Elég messze járhattunk már a szállodától. Louis a kezét a combomon pihentette.
- Itt vagyunk. De még ne vedd le a kendőt! - utasított
- Jó, csak kapj el ha elesek.
- Rendben. - összefűzte ujjainkat - Tudod, még nem igazán ismerlek, de úgy érzem, mintha már évek óta ismernénk egymást.